Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 13. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 5. [r.]

50 A német rendszerben ezen eljárás mellőztetik. A kibékítés hasznossága, sőt szükségessége a német törvényhozások által is elismertetik, de azt kötelezővé, tehát minden ügyre kiterjesztetté tenni nem akarták. Itt tehát szabályzata abban öszpontosul, mikép a felek feljogositatnak ellenfeleiket a per megindítása előtt a békebiró vagy egyes bíróság elébe idéztethetni, hogy jogi viszályukat kiegyezés utján elintézhessék, és pedig azon ügyekben is, melyek az e. bír. törvényszékek illetősége alá tartoznak. Hasonlóan felhatalmaztatnak a törvényszékek is, hogy mindazon esetekben, melyekben azt czélszerünek találják, ós pedig az ügy állás bármely fokozatán, a tárgyalás megkezdése előtt, vagy később is, a kiegyeztetést kisérletbe vehessék, és ennek eszközlésére a feleket az egyes bíróság elébe utasíthassák, vagy ha jobbnak találnák, azt önmagok a törvényszékek eszközöljék. Az egyes bíróságoknak hasonlóan meg van engedve, az illetőségük alá tartozó ügyekben, a felek kihallgatása után a kibékitést azok közt megkisérleni ') — Ezek folytán a kibékítés eszközlése kötelezővé, kényszeritetté nem tétetett sem a felek, sem az illető bíróságok részéről.8) És ennek további következése, mikép a meg nem pedig a fr. kötelező erővel a kibékitési hivatásra nézve, azon határig, hogy mindazon ügyekben, melyek a békebiró illetősége alá tartoznak, kötelezővé tétetett az előleges kiegyeztetési kísérlet. Ez kétségtelenül nagy diadal a franczia rendszer ügyének, tekintve azon nagy befolyást, melyet a kötelező kibékitésre nézve ellenséges Bellot-féle törvényhozás ott mai napig gyakorol.— Ily diadalnak kell tekintenünk azt is, hogy az osztrák legújabb — 1866-i — codiílcatio részben szinte a fr. kötelező kibékítés elvére alapította a bírósági szervezetet. Ennek törvény tervezetében ugyan is megalapitattott, üogy a békebiró elébe tartozó ügyekben az előleges kibékitési kisérlet mindenkire nézve kötelező legyen — ez alól csak a törvényszékek elébe sorolt ügyek vétetvén ki. — Még az o r o s z 1862-i szervezetben is a kibékitési kötelezettség elve állitatott fel szabályul. — A fr. rendszert követi az Olasz törvényhozás is — hol s különösen Piemontban a békebirák — giudici di mandamento,— épen oly régi mint igen népszerű intézményt képeznek. 7) Ezen elvből indulnak ki a legújabb németországi codificatiók is. így az 1864-i alig. deutsche Civil Procesordn un g csak feljogosítást ad ily czélra a feleknek és a törvényszékeknek (§§ 221 — 225) a mint az egyes biróságokat is csak felhatalmazza de nem kötelezi — alkalmas esetekben a kibékitési kísérletet — a felek meghallgatása után — eszközleni. Ugyanezen szabályokat fogadta el a legújabb baj or codificatio is. Az 1861 iiov. 10. törv. az egyes biróságokat ,Ve rmittlungsamtá' alakította, mely elébe tartozzék mind saját, mind a törvényszékek illetőségének ügyeiben a kibékitési kisérlet (art. 13.), minek megfelelőleg az 1861-i perrend terv szinte a kötelezés kizártával csak feljogositja mind a feleket, mind a biróságokat a kibékítés megkísérlésére (art. 201—203.) A porosz 1864-i perrend tervezetben is csak feljogositatnak a törvényszékek, hogy a kibékitést megkísérthessék vagy azt az egyes biróhoz utasithassák ($.275.) — Hason szellemben rendelkezik a hannoverai perrend is — a kibékítés megkísérlésére csak feljogosítást alapítván meg (§§. 175. 176.) A würtembergi 1863-ki bírósági szervezet, mely a járás bíró elébe tartozó ügyekre nézve a községi békebirót—a törvényszék illetőségét képező perekben pedig a járás bíróságot jelölte ki kibékítő — békebirósággá, hasonlóan kötelezés nélkül, csak megengedi a kibékítés eszközölhetését (ar t. 8. 14.) A német rendszerhez tartozik e tárgynál a hollandiai békebiróság is. 8) Ezt némely német törvényhozások világosan is kimondotr, k. így a bajor 1861-i szervezési törvény és a perrend tervezet jelenés pénzbirsággal, vagy más hátránnyal nincs öszszekötve.") E két rendszer közti különbség jelentősége s kifolyásai könnyen beláthatok. És e különbségek okozzák, mikép a békebiróság kibékitési hivatására nézve a jogtudósok közt teljesen ellentétes nézetek s tanok jönnek elő. Mig némelyek a kényszerítés rendszerét védik; mások a kibékítés hasznosságát elismerik ugyan, de az arrai kötelezettséget nem akarják megengedni; megtagadva attól mind a jogosultságot, mindazt, hogy az hasznos és czélravezető lehessen, hogy tehát az puszta formalitásnál többet képezhessen. A kibékítés a békebirói hivatás lényeges feladatát képezvén, szükségesnek találjuk codificátiónk érdekében, hogy azon ellentétes tanokatsérveiket tüzetes vizsgálat alá vegyük. Bordézma megszüntetése iránti jogeset. Beregszász városa sgr. Schönborn közti ügyben. A szőlők a bordézsma tartozásra nézve az úrbéri viszonyon alapult s tettleg már megszüntetett tartozásoktól különböző tekintet alá nem. eshetnek, s így mint ily tartozások az 1848: IX. t. cz. értelmében eltörlötteknek tekintendők; ha valamely községben a birtokosok a volt földes ur részéről az úrbér behozatala előtt s utána, tartozásaik és szolgáltatásaik tekintetében mindig nrbért pótló szerződéses bánás módban részesültek s ez legfőbb hatóságilag is fentartatni rendeltetett ; ha ezen bánásmód a község határában létező minden fekvőségekre kivétel nélkül kiterjesztetett, miért ezen bánásmód alól a szőlőket sem lehet kivenni; ha ezen az úrbér behozatalát megelőző s követő, urbért pótló szerződéses bánásmód 1816-tól 1848-'g folytonos gyakorlat által fentartatott. és ennél a szőlőkre nézve eltérő — ellenkező bánásmód ki nem mutattatott; tehát ha a szőlők is ily úrbér pótló szerződéses bánásmód alá tartozóknak bizonyultak be. (Vége.) Az iratok becso mózása után a beregszászi volt cs. k. megyetörvszék 1855 jul. 19.727. sz. a. ítéletében kimondotta: hogy felperesnek bortized megszüntetése iránti keresete nem folytattathatik. Ezen ítélet íölebbeztetvén, az orsz. főtörvszék 1^55 oct. 16-ról 7341. sz a. az e. b. Ítéletnek feloldása mellett az ügyet az illetékessé vált urb. bíróságokhoz utasította, mit a legfőbb éssemmi tő türvszék is 1856 jau. 23-ról 22789. sz. a. helybenhagyott. Ekkép az ügy a beregszászi cs. k. urb. tszékhez kerülvén, miután °ennek 3 tagja az ügynek első izbeli elitélésébe már befolyt, a kassai urb. főiörvszók az ügy birájául az ungmegyei cs. k. urb. törvszéket helyettesitette. A kirendelt urb. törvszék tárgyalást rendelvén, miután az alkalommal a felek eddig tett előadásaikhoz ragaszkodtak, az urb. törvszék 1857 évi jun. 18-ról 370 sz. határozottan rendeli: Eine V e r b i n d 1 i c h k e i t zur Anrufung des Vermittlungsarates besteht nicht für den Klager (art. 202.) így a h a n o v é r a i is világosan kimondja : Der Klager ist berechtigt — aber nicht verpflichtet — dieVorladung behuf Sühneversuchs zu beantragen (S- 175.) 9) Mint ezt a b a j o r p e r r. rendeli is. „Noch unterliegt der nicht erscheinende Beklagte einer Strafe oder einem sonstigen Nachtheile" (a r t. 202.) A lianové rai pedig csak a költség viselésre kötelezi a meg nem jelenő felet. (§ 175.)