Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 13. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 5. [r.]

51 a. hozott ítélettel a boidézmát és hegyvámot papi tized természetűnek kimondván, azt megszűntnek jelentette ki, alperest a kártalanitás tekintetében az állam kincstárhoz utasította, az eddigi bordézmának alp. általi visszatérítését meg nem rendelte. Felebbezés következtében a per az urb. f ő tö r v s z é k h e z kerülvén, ez 1858 deez, 25-ról 642 sz. a. hozott ítéletével a bordézmát földesúri dézmának nyilvánította, mely 1848 máj. 1 vei megszűnt, felperest pedig az illetéktelenül megvett azótai bordézma visszakövetelésével a per rendes útjára utasította, és alperest az állam tói i kárpótlásra nézve elutasította. Mindkét, fél felül vizsgálati kérelme folytán a legfőbb urb. tsz ék 1859. april 2-ról 152. sz. a. mind á két alsó bírósági Ítéletet feloldotta. Ezek folytában felp. az urb. tszékhez 1859 jul. 7-iki 661 sz. a. uj keresetet nyújtott be, melyben előadja, hogy Beregszász város határában fekvő szőlőhegyek borterméseiből a munkácsi és sztmiklósi uradalmak tulajdonosa gr. Schünborn 1848 előtt oly módon vette a bortized dézmát, hogy a városban lakók azt termé-zetben, a külbirtokosok pénzben adták hegyvám czim alatt, ugy azonban, hogy a bortized mennyiségét mindig a városi hegy birák az uradalom befolyása nélkül határozták meg stb. kéri a természetben kiszolgáltatott bortized és hegyvám megszűntét itéletileg kimondatni. Alperes felhozza, hogy az 1853-iki legfőbb urb. pátens 17. §-a világosan azt tartja, miképen a szőlő hegyektől és szőlőktől járó tartozások csak azon esetben tekinthetők megszűntéknek, ha a szőlők az urb. telkek kiegészítő alkatrészei voltak, a mit felp. nem is állit, annál kevésbbé bizonyít, miért is őt keresetével elutasittatni kéri. A válasz és viszon válasz a már előadottakon kivül ujabb érveket nem tartalmaz. Az iratok becsomózása után az alispányi bíróság 1862 máj 14-ről kelt ítéletében a felp. keresetet megállapította. Ezen ítéletnek alp. részéről történt főlebbezése folytán Un g mtörvszékén 1862 decz. 6-án 1607 sz.a. Ítéltetett: „Az alp. részről a birói illetőség ellen tett kifogás elvetésével a beregszászi bordézma és hegyvám az 1853. mart. 2-i k i 1. f. szabályok IV. §-ának rendelkezése alá tartozóknak, és a beregszászi szőlőkön fekvő bordézma és hegyvám nevezet alatti adózások és szolgáltatások magoka jelenlegi birtokosok által inegválthatóknak ítéltetnek, és azért az 1848-tól beszedettek visszatérítésének helye nem találtatván, tartoznak a jelen birtokosok a szőlőkön fekvő s 1848 jan. 1. napjáig gyakorlatban volt adózásokat a megváltásig alperesnek teljesíteni. Indok ok: Mert az id. törv. szab. 40. §-a által az urb. ügyekben a megszüntetett cs k. nrb. tszékek helyébe az alispáni bíróságok léptetvén életbe igy a birói illetőség ellen tett kifogás elvetendő volt, mert az id. törv. szab. IV. részében a legközelebbi törvényhozás intézkedéséig helyben hagyott 1853 é v i m a r t. 2 iki 1 f. szabályok 17. §-a a szőlőktől járó adózásokat és szolgáltatásokat csak akkor rendeli megszűnteiteknek, ha ezek azúr b. telkek alkatrészeit képezik, az pedig, hogy a nevezett szőlők ily telkek alkatrészeit képeznék, ÍVlp. által nem csak nem bizonyittatott, sőt ellenkezőleg a válaszhoz GG. a. csatolt okmánynyal nyíltan beismertetett az, hogy Beregszászba az úrbér soha be nem hozatott; mert jóllehet ugyan felp. község a beperelt okmányokkal a beregszászi szőlőkön fekvő tartozásokat mint szerződésbelieket az 1853. mart. 2-iki szab. 3. §-a alá tartózoknak, s ennek értelmében megszűnteiteknek igyekezett bebizonyítani, de miután ezen szerződések csak ideiglenesek voltak, azokban a szőlőkün fekvő tartozásoknak urb. volta ki nem mondatik és miután ezen két rendbeli szerződéseknek későbbiével is a felp. váron közönség be uem elégedve, az említett ideig, szerződés létrejötte után is több küldöttségeknek kiküldetéseit, s ezeknek az uradalom és városi közönség között eszközlendő örökös szerződés tervének készitésébeni munkálkodásaikat legfelsőbb helyen kieszközölte, s ezen küldöttségi véleményezésre legfelsőbb Intimatum is keletkezett, de a tervezett örökös szerződés magának a felp. városi közönségnek beismerése szerint is létre nem jött; s miután Beregszász városban az urb. viszonyok felálltakor korlátlan szabid adás vevés létezett, ezen az úrbéritől eltérő, részbeu kiváltságos viszonyt nem lehetett az 1853-iki l. f. szab. 3. §-a alá tartozónak annyival kevésbbé kimondani, mert ezen viszonynak részbeni kiváltságos helyzetében a felperes városi közönség ezen szőlő adózásokat előbb a Bereg megyei volt törvszék előtt papi tized czimen, s már e jelen perben mint urb. tartozást kérte eltörültetni. — A keresetbeli bordézma és hegyvám magok a szőlő birtokosok által megválthatóknak iiéltetvén meg, az 1848-tól beszedetteket nem lehetett visszaítélni." Kmf. Ezen Ítélet viszont felp. által főlebbeztetvén, a kir. i t. táblán Ítéltetett: „Mid két peres fél által a jelen perben felmutatott okmányokból kiderül, miszerint a beregszászi lakosok, s a volt f. uraság közti viszonyok mindig de különösen az urbérnek általános behozatala után — urb. utonszabályoztattak; ugyanezen okmányokból kiderül az is, hogy a beregszászi birtokosok az úrbér behozatala előtti és utáni időben tartozásaik és szolgáltatásaik tekintetében mindenkor urbért pótló szerződéses bánásraódban részesültek, hogy továbbá az ezen állapotból keletkezett kérdések folytonosan urb. uton intéztettek el; és végre, hogy a m. k. Helytartó Tanács által ezen urbért pótló szerződésbeli b másmód fen tartatni rendeltetett. Minthogy pedig ezen intézkedések, melyek általa földes ur és jobbágy közti kötelék megállapítva lőn, kivétel nélkül a beregszászi határban uri tartozások alatt volt minden fekvösógekre nézve kiterjesztettek, azért a megalapított u r b. bánásmód alól a szőlőket sem lehet kivenni, még pedig annál kevébbé, mert a GG. szerint már 1649ben, alp. által 3/. alatt beperelt okmány szerint pedig I 749-ben, tehát már az urbért megelőző időkben maga a földes uraság az egész határra s igy a szőlőkre nézve is urb. bánásmódot hozott be, mely bánásmód azután az úrbér általános behozatalát követő időben is folytonosan fentartatott és a Helytartó Tanács által 1816-ban a Q. szerint úrbérinek ismertetett el, határozottan elrendelvén, hogy az életből és borból a dézma az eddigi gyakorlat szerint adassék ki a földes uraságnak. Mivel pedig ezen gyakorlat 1816. év után egész 1848-ig folyton fen maradt, és mivel a szőlőkre nézve ellenkező bánásmódot maga az alp. f. uraság az egész per során mivel sem bizonyított, — ezek következtében a szőlők külön tekintet alá nem eshetnekaz urb. viszonyon alapult és már tettleg megszűnve lévő tartozásoknál. Mivel végtére már a fenállott eperjesi főtörvszék A a. a legfőbb és semmitó törvényszék pedig B. a. ezen szőlőket urbért pótló szerződéses bánásmód alattiaknak kimondotta, ugyanazért a be-