Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 10. szám

ás „Felperes e perben saját beismerése szerint is csak mint engedményes lép fel alperes ellen, igy tehát ellene alperes mindazon kifogásokkal élhet, melyekkel forgató ellen élni jogositva van, s igy azon IV. sz. a, okmánynyal begyőzött állítása, hogy ő a felperesi követelés lefizetésére a forgatmányosnak 500. frtot lefizetett, valónak veendő, s az 1000 pfnyi követelésből levonandó volt annyival is inkább, minthogy az érintett IV. sz. a. nyugta egy ezer pengő forintos váltóra vonatkozik, holott felperesazt, hogyK. Sándornak más hasonló követelése is lettvolna, nem is állitja,annál kevésbé bizonyítja. Ezekhez képest tehát alperes a fenmaratlt 500 forint s ennek kamataiban elmarasztalandó, felperes a többire nézve keresetétől elmozdítandó s a perköltségek — a mennyiben felperes is követelése felében pervesztes lett, megszüntetendők voltak." Ezen végzés ellen mind két fél felfolyamodott, s a feltörvényszéktől 1866 s ept. 6. 3820. sz. a. következő végzés hozatott: ,,A felfolyamodások folytán az eljáró e. b. váltótörvényszéknek fenti keletű és számú végzése a megítélt 500 frt. tőke s ennek lejárati kamatjára nézve helybenhagyatik; a meg nem itélt hátrálékos 500 frt. tőkére s a perköltségekre nézve pedig megmásitatván, alperes az imént érintett 500 forint tőke hátralékot, annak 1864-ki január hó 10-től járó 6°|0 kamatját, és 55 frt. 26 kr, megállapított perköltséget és bélyeg dijat is köteles felperes részére 24 óra alatt, különbeni váltójogi végrehajtás terhe mellett lefizetni. Mert felperes a kereseti váltón látható, s alakjára nézve minden kifogás nélküli forgatmánnyal szabályszerüleg igazolta, hogy ő a váltónak jogszerű tulajdonosa; továbbá, mert a lejárat után kelt forgatmánya forgató és forgatmányos közt csak közjogi viszonyt szült ugyan, de az a forgatmányos és elfogadó közti viszonyra nézve váltójogi természetét el nem vesztette; alperes tehát egy harmadik, t. i. a kibocsátó részére vigyázatlanul teljesített fizetést felperes mint a váltónak jóhiszemű és törvényes birtokosa ellen, a vtk. I. r. 122. és 123. §§. valamint a közönséges váltó rendszabály (a mennyiben a kereseti váltó ennek uralma alatt keletkezett) 39. czikke értelmében is annyival kevésbé érvényesítheti, mivel az állítólagos 500 frt. részfizetés a váltóra feljegyezve nem létezik. Alperes mint pervesztő fél a költségekben elmarasztalandó volt." Alperes ezen feltörvényszéki határozat ellen felfolyamodás s illetőleg rendkívüli felülvizsgálattal élt. Ennek folytán a Hétszemélyes tábla váltó o s z t ály a 1866 n ov. 24. 566. sz. a. tekintve: hogy a kereseti váltón látható hátirat a magyar váltójog életbe léptetése után keletkezett, ésigy ezen törvény szerint bírálandó meg, tekintve továbbá, hogy a vtk. I. r. 104. §-nál fogva az itten megjelölt váltók a kiszabott fizetési határnapon fizetés végett bemutatandók, és igy az ez után törtónt átruházások már csak engedmény, nem pedig forgatmány erejével bírnak, következőleg a törvénynek mindazon szabályai is, melyek egy harmadik jóhiszemű személy viszonyairól szólnak, névszerint pedig valamint az I. r. 29. §. és az I. r. 33. §. tisztán és kizárólag csak lejárat előtti átruházásra, illetőleg forgatmányra érthetők, ugy az I. r. 123. §: is csak lejárat előtti törvényes és jó lelkű birtokosra vonatkozik, a kir. váltófeltörvényszék fentérintett végzésének, a mennyiben az első bírósági végzést megváltoztatta, megmásitása mellett a királyi e.b. váltótörvényszéknek végzését az abban előadott okokból is hagyta helyben. Hagyatéki jogeset. A hagyatéki összeírásból kihagyandó oly ingatlan jószág, mely az özvegynek ajándékoztatott; ha mellette az árva örökösök jogigényei ellenében erösebb jogalap forog fen; midöij azon ajándékozás következtében az özvegy a kérdéses ingatlannak tettleg birtokában van ; és midőn azon ingatlan az özvegy nevére telekkötiyvileg is át van Íratva. Ily esetben — a jog kérdésének megvitatása a rendes perntra tartozván — ezen czélból arra a kérdéses ingatlant igénylő árvák utasitandók. Benyacska Jakab trencsén-megyei lakos meghalt 1864 évi april 29-én. Utódai maradtak: 1) özvegye Kiméi Ágnes, 2) Benyacska Fülöp, 6 éves kiskorú fiu és 3) Ondrejka Venczel a megholtnak 20 éves kiskorú s árva unokája. A hagyatéki leltár a baáni járásszolgabirája által 1864 máj. 10-én felvétetett; és 1864 máj. 31-én ugyanezen szolgabíró előtt a fenemiitett utódok, illetőleg gyámjaik jelenlétében hagyatéki tárgyalás tartatott, mely alkalommal a boldogult özvegye Kimel Ágnes a hagyatéki leltárból a ribényi község 102. sz. tjkönyvben foglalt 48 sz. házat és 1|1 úrbéri telket kihagyatni kérte, mert azt nekfa boldogult a B. a. ajándékozási okmány szerint oda ajándékozta, és az mint ilyen nevére már telekkönyveztetvéu tettleg birtokában is van. A kiskorú árvák nevében v á 1 asz o 11 a t o 11: Tagadtatik, hogy a boldogult a kérdéses ingatlant elajándékozta volna, de ezt nem is tehette, mert ebben néh. Benyacska Jakab a kiskorúak attya, illetőleg nagyattya az ezeknek mint egyenes leszármazó örökösöknek j árandó törvényes örökrész által korlátolva volt. Ennélfogva a boldogult hagyatékának legfőlebb felét ajándékozhatta volna csak el, — a másik fele a két árva törvényes örökrészét képezvén. Végre azért is semmis ezen ajándékozási okirat, mert az a gyámság tudta és beleegyezése nélkül történt. Ennélfogva az özvegyet rendes perutra utasitatni kérik. Az özvegy viszonválaszolja: hogy a boldogultnak teljes joga volt a kérdéses ingatlant neki ajándékozni, mert itt köteles részről szó sem. lehet, miután a C. a. 1863. máj, 21-én kelt egyesség szerint Ondrejka Venczel örökségére nézve teljesen kielégíttetett azáltal, hogy apjától a 3/g-ad telekből %-ot teljes tulajdoni joggal kapott és mivel az minden további örökségi igényéről lemondott, kapván még 450 ftot, mely öszveget neki az özvegy ki is fizetett. Az ajándékozott ingatlan birtokába pedig az özvegy B. szerint már tettlegesen is belépett. Kéri az árvákat rendes perutra utasitatni. Az árvák részéről még megemlittetik, hogy Ondrejka Venczel soha sem mondott le örökségi illetményéről, annál kevésbbé pedig Benyacska Fülöp. Ezek után Trencsén megye baáni járás szolgabirája 1864. jul. 15-én 427 sz. a. hozott határozatával az özvegytől igényelt ingatlanokat közös osztály alá bocsátandóknak mondotta ki és az özvegyet rendes perutra utasitotta. Ezen határozat következő: „Noha Benyacska szül. Kimel Ágnes Benyacska Jakab özvegye elhunyt férje hagyaték áh ozi tulajdoni jogát az ajándék okmányra, mely szerint Benyacska Jakab neki V4 urb. telket és a 48 sz. a. házat minden hozzá tartozandókkal örökösen ajándékozá, — alapítja, mindazontal az id. törv. szab. 4. § értelmében az ajándékozási jog a leszármazó egyenes öröküsökre nézve a törvényes osztályrész által levén korlátolva, igy Benyacska Jakab jogositva nem lehetett az ő leányának Wavala András nevü fiat a törvényes osztályrészből kizárni. Wavala