Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 10. szám

Fest, 1NÖ7 péntek íebr. 1. 10. szám. Kilenczedik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tirt«lom : Lejárat utáni forgatmány engedménynek tekintendő —Hagyatéki jogeset.— Bordézma megszüntetési jogeset. - Hivatalos. Lejárat utáni forgatmány engedménynek tekintendő L u k i c h V i i) c z e váltótörvényszéki jegyző úrtól. S Gyula következő tartalmú váltóval — „Békés jun. 17. 1856. Ér pf't. 1000. b. ért. 1864. évi ja'n. hó 10. fizes­sen ön ezen első váltónál fogva saját rendelményemre egy ezer pengő conventios forintot. K. Sándor s. k. S. Károly. Fizetendő Békésen. Elfogadom S. Károly s. k. Ezen váltó 1866. jan. 5. Aradon S. Gyulára forgattatott," — ellátott keresetét az aradi váltótörvényszékhez nyujtá be. Erre alperes következő ellen beszédet adott be: Tagadja, hogy telperesnek kereseti joga volna a bepere­sitett okmány alapján, tagadja, hogy a vtk. I. r. 123 §. felperesre alkalmazható lenne, végre tagadja, hogy felpe­res törvényes és jóhiszemű birtokos volna, sőt megfor­dítva az okmány csak színleg lett felperesre átruházva^ s a beperesitett okmány tettleges birtokosa még mindig^ K. Sándor, s ezért felperes mint nem jó hiszemü birtokos s oly egyéniség ellen, minta kire a kereseti okmány le­járat után lett színleg átruházva, mindazon kifogások helyt állanak, melyek az engedményező K. Sándor ellen felhozhatók. Mindezen körülmények megvizsgálásánál mindenek előtt azon kérdés hozandó tisztába: valljon felperes forgatmányosé vagy engedményes. Tekintve hogy a beperesitett váltó csak 1866. jan. 5. tehát a lejá­rat után forgattatott felperesre, igy tehát felperes enged­ményesnek veendő, s igy alperes ellen mindazon kifogá­sokkal élhet, melyekkel a forgatmányos illetőleg enged­ményes ellen élhet. Ugyan is a IV. sz. a. nyugta szerint alperes engedményező K. Sándornak még 1860 nov. 1. ezen váltóra 500 irtot lefizetett;miből következik, hogy a beperesitett váltó már 1860. nov. 1. lejárt volt, mert kü­lönben alperes részfizetést nem tett volna egy oly vál­tóra, mely még csak 1864 év jan. 10. lejárand; ez tehát kézzel fogható tanúsága annak, hogy a lejárati idő meg van hamisítva, igy tehát a büntető eljárás rendelendő el. De a váltón érintett sommának a másik fele is alperes ál­tal kiegyenlittetett s pedig az által, hogy alperes mint ügyvéd K. Sándor ellen folyamatban volt egy bűnvádi esetet vitt keresztül, melyért neki K. Sándor 500 ftot igéit, ez ellen K Sándor semmi kifogást sem tett, mi a VI sz. a. leveléből látszik. Igy tehát az egész váltói kere­set kiegyenlittetett. Felperes a v á I a s z b a n tagadja, hogy néki kere­seti joga nem volna, Ív gy alperes lejárat után forgat­mány nyomán engedményesnek tekintendő, tagad ja, hogy az alperes és a forgató közötti viszony ő ellenében kifo­gásul alkalmaztathatnék. Kereseti joga van felperesnek, mert a váltón látható forgatás a váltóhozi tulajdon jogát a törvénynek megfelelő alakban feltétlenül adatolja. Fel­peres tagadja, hogy az alperes által felmutatott IV. sz. a. 500 ftról szóló nyugta ezen 1000 frta rugó váltóra vonat­kozik; mert alperesnek mint jogtudónak tndnia kellene, hogy a váltóra történt rész fizetés a váltó hátára írandó. Felperes a váltónak a lejárat után reá forgatása nyo­mán mint engedményes tekintendő ugyan : de ebből az, hogy az elfogadónak kötelezettsége a váltó törvényi szi­gortól eltérőleg módosítást szenvedne, vagy hogy a for­gatmányos azon jogokkal, melyek a váltótörvény 4. fe­jezetében foglaltatnak, nem élhetne s ellene tehát nem a váltójog természetében gyökeredző kifogások is alkal­mazhatók lennének, egyáltalán nem következtethető. Felperes tagadta, s jelenleg is tagadni kényszerül, hogy a IV. szerinti 500 fi t. a beperesitett váltó részletes tör­lesztésére lett volna fizetve, de feltéve — bár meg nem engedve — ha e körülmény tisztán és határozottan volna is bizonyítva, tagadja annak ezuttali beszámithatóságát, mert ezen fizetés egy harmadik személy kezeihez történ­vén, az a mir idézett 29. §. nyomán a 123. §. világos ren­delete ellenében tekintetbe nem vehető. Alperes és K Sándor közötti számadási viszonyhoz felperesnek semmi köze, ugy azon körülmény, hogy K. Sándor ellen egy bünfenyítő vizsgálatban eljárt, jelen keresetre semmi befolyással sincsen, mert ha alperesnek K. Sándor ellen számadási követelése van, érvényesítse azt a törvény rendes utján, de azért mert alperes K. Sán­dornak számadást adott át, nem állitható, ho^y ő e szám­adás elkészítése által a IV. sz. által igazolni akart fize­tésen felül az 1000 ft. másik felét is kifizette volna. Viszon válaszában alperes azt állítja, misze­rint érveit a kere-et ellen nagyobbára elmondotta már ellenbeszédében, s előadta kéznél lévő bizonyla­tait is. Erre az első biróságu váltó törvény s"z ék következő végzést hozott: „Alperes köteles a ke­resetbeli összegből 500 pftot tevő tőkét, s ennek 1864 évi jan. 10-től járó 6u/0 kamatait jelen végzés kihirdeté­sétől számítandó 24 óra alatt felperesnek különbeni váltó­jogi végrehajtás terhe alatt lefizetni. Ellenben felperes a fentmaradt 500 fi t. kereseti tőkére nézve keresetétől el­mozdittatik, s a perköltségek kölcsönösen megszüntet­nek. Mert jelen perben A. a. előforduló váltó 1856. jun. 17 kelténél fogva az 1850 jan. 25 kiadott, s honunkban akkoriban érvényben állott osztrák váltótörvény szerint megítélendő; már pedig miután alperes ellenbeszédjében beismeri, hngy e váltón érintett 10)0 frt. összeget átvette, hojy a váltón szemlélhető elfogadói aláírást, va­lamint azon kelléknek is, fizetendő „Békésen" sajátkezü­leg történt leiratását eszközlötte, igy tehát azon ellenve­tése — mintha a váltóban érintett értéket nem kölesön­kép, hanem ügyvédi előleg fejében kapta légyen, részint az alpere-! ellen a vtk. 11. r. 98. szerint teljes bizonyí­tékot képező A. a. váltó, részint pedig azon általa beis­mert s IV. sz a. becsatolt nyugtával, mely szerint alpe­res e váltó öszveg törlesztésére 1860 nov. 1. 500 frtot visz­szafizetett — megezáfol tátik. „A VI. sz. a. becsatolt követelés e helyen figyelem he nem vehető, mert az arra vonatkozó okmány felperes által kétségbe vonatván, mint egyszerű másolat bizonyí­tékul nehii szolgálhat — különben is kölcsönös beszámí­tásnak a váltói eljárásnál helye nincsen. J 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom