Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 96. szám

Pest, péntek decz. 13. 96. szám. Kilenczedik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Igazs. perrend javaslat VI. — A kir. tábla kerületek szerinti szétosztása (Vége.) —Hivatalos tudnivaló. Az igazságügyi perrend-tervezet el nem fogadhatása. VI. Az összhasonlitó codificatió tanaiban ') alapigaz­ságul van felállítva s elismerve, hogy a törvénykezési jog kifejlődésében a franczia jogrendszer mintául s kiindu­lási pontul veendő s követendő. Ez szolgált zsinórmérté­kül a continens minden előhaladottab államában, mi azonban a szolgai utánzást, a nemzeti sajátságok s viszo­nyok mellőzésével járó puszta receptiót se nem feltéte­lezi, se nem indokolhatná Mihelyt Schveiczban, Belgi­umban, Olaszországban, mint a Német államokban a jogi reformok ideje megérkezett, a törvénykezési jog átalakí­tásában mindenütt a bírósági szervezet reformja legelső helyen állt, s az a franczia rendszer elvei szerint létesi­tetett. Innen van, mikép valamint Francziaországban — a mint láttuk — ugy az említett államokban is a törvény­kezési codificatió eljárása két tényt mint ugyanannyi alapigazságot állit élőnkbe; először hogy mindezeu álla­mok törvényhozásai is a törvénykezési reformot a bíró­sági szervezetnél kezdették meg; s másodszor, hogy az eljárási szabályzatot birósági reform nélkül nem esz­közölték. Ezek oly tanúságok, melyeket eíry codificatiónak sem lenne szabad szemelől téveszteni. Mind a mellett leg­újabb codificatoraink azokon magokat túltehetni vélik. Vagy nem bírnak azok kellő ismeretével, mit nem akarunk hinni; vagy nem tulajdonítanak azoknak kellő fontossá­godon ismét az alapos tanulmány s tapasztalat kirívó hiá­nyára mutatna; de akár egyik, akár másik legyen, min­den esetben jelen eljárásuk a legsajnosabb experimenta­tiókat állitandja elő, midőn az összes európai codificatiók összhangzó irányelveivel ellentétes utat választanak a törvénykezési rendszer reformjában. Nézzük e tekintetben legelőször is a nem német államokat — megjegyezvén mikép rüstellenünk kel lene, hogy ama codificatiónalis alapigazságok fejtegetésé­vel annyit foglalkozunk, ha azt nem igazolná azon saj­nos ténykörülmény, mikép nálunk a codificatorok gom­baként nyőlnek a törvényhozó s kormány testületben a nélkül, hogy arra alapos készültségről kielégítő szakta­nulmányról csak szó is lehetne. ') Mi jelen czikksorozatunkat csak egyszerű codif. tanul­mánynak neveztük, s mint ilyent kivántuk tekintetni arra, hogy a codif. eljárás körüli eszmék tisztuljanak. Az igazs. ministerium hi­vatalnoki czikkezői azonban ezen tanulmányozást nevetségessé igyekeznek tenni Valóban messze haladtunk, hogy a tudományos buvárlatokból, komoly tanulmányozásból — hivatalosan — gúny űzethetik, csak azért mert annak következtetései az illető minis­terre nézve nem kedvezők, mert szakképességét kétes szinbe ál­lítják. Mit mondana a külföld, ha tudomást nyerhetne, hogy ná­lunk gúny űzetik a tudományos fejtegetésekből — egy minister tömjénezése végett — hivatalnokai által ?! Olaszország törvényhozása a nem német álla­mok közt — mindenesetre tanúságos. Ezen állam — mint tudjuk — a franczia jogrendszer utánzásában, igen kitű­nik. Nem maradhatott el tehát itt sem, hogy mint magá­ban Francziaországban is, a törvénykezési eljárás rend­szere, melyet nem egyszerűen adaptálni, hanem javítva kellett volna meghonosítani — heves, de alapos megtá­madásoknak s bírálatnak2) legyen kitéve — melyek folytán a perrend reformja iránti sürgetések átalánosak lőnek. És ezek szőnyegre kerülvén, a birósági rendszer reformja azonnal előtérbe nyomult. Midőn 1854-ben uj perrend 3) jelent meg, mely lényegileg ismét a franczia code mintájára készült, — azt megelőzőleg már 1853 ban kész volt a birósági szervezet reformjavaslata, mely 203. §§-ból állván, azon év végén a kamarák tanácskozásának tárgyát képezé. — Ezen együttesség s tényleg elismert összefüggés bizonyítékául szolgál itt az is, mikép a kor­mány törvénykezési eljárás-rendszere egészen és min­denben törvénytudókból alakult törvényszékekre levén fektetve, midőn ezeket a kamarák elvetették s helyükbe az esküdtszéket állították, a kormány kénytelen volt uj el­járási szabályzatot kidolgozni, mely az uj birósági rend­szernek megfelelő legyen. — Megjegyzendő továbbá, mi­kép a birósági szervezettel kapcsolatosan uj ügyvédi rend kidolgozása is szükségesnek találtatott s az a füg­getlenség elvének biztosítására alapíttatott. És utóbbi szempontból igazságügyministeriumunk codificatiónalis eljárásának egy ujabb kirívó hiánya, egy szembetűnő baklövése tűnik élőnkbe; midőn abban az ügyvédi rend szabályozása teljesen mellőztetett, a melytől pedig a törvénykezés szabályozását el nem lehet válasz­tani.4) Az igaz, a min. javaslat gondoskodott az ügyvé­dek elleni szigorú büntetésekről, de nem arról is, hogy az ügyvédség függetlensége, önállása biztositassék — mi pedig az igazságszolgáltatás függetlenségének egyik leg­lényegesb feltétele. Az illető codificátorok itten is vastag szak járatlanságot árultak el, melynek jogéletünk moz­zanataiban csak is szomorú kifolyásai lehetnek 5) 2) Különösen a kitűnő nápolyi jogtudóstól M a n c i n i-tól: Monitoré dei communi italiani; — és többektől a Gra­zetta dei tribunali 1852—1853-i számaiban. 3) Mely nagy terjedelmére nézve — állván 1137. §§-ból — magát a fr. codet is túlhaladja. 4) Megfeledkezve ama bölcs szavakról: „Les lois judiciaires ne sont point encore complétes lorsque le legislatur á organisé les tribunaux — — Ces garanties dans les juges éclaires, et in­tégres, dans une procedure simple elles recoivent leur com­plément de la bonne organisation d'uoe seconde classe de minis­tres de la justice — a qui est confíée la mission de diriger, et d'instriure les procés. Bellot Loi sur la poc. civ. p a g. 769. 5) Reményijük a kellő szakjártasság hiánya, a codif. baklö vések, nem oly kifogások, melyekért az ,E s t i L a p' ministerialis czikkirója bennünket ismét denun ciálhasson. 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom