Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 4. szám

LG örökösödtek volna, ki nem mutatta, de ezt nem is állította, ez oknál fogva hagyatik helyben, — e szerint 1-sö r. alperesre vonatkozólag a kir. itélő Táblának ítélete megváltoztatik, — 2-od r. alperesre vonatkozólag pedig, — a mennyiben a nngy korúak jelen per körébe meg nem idéztettek — helybenhagyatik; — végre az eskületétele iránt 1-ső rendű alperes 15 nap alatt jelentkezni tartozván stb. (1866. decz. 5-én 20545. sz a.) 2. Tari Györgynek — Schweiger Ábrahám elleni 446 írt, 30 kr. s járulékai iránti perében Ítéltetett: Alperes a persorán maga beismervén azt, hogy felperes 1861 évi sept. 3-án történt gyapjú szállítás alkalmával az 1. és 2. NB. alatti szerződések szerint kikötött mennyiségen felül 4 mázsa és 63 fonttal többet szállított, mely gyapjú mennyiséget alperes szintén ugyan akkor által is vett; ugy hasonlóan beismervén azt is, hogy ezen többletért járó, s a NB. alatti szerződésben megszabott árt felperesnek ki nem fizette; — ezen az alperes által tettleg átvett gyapjú mennyiség pedig a hivatkozott szerződések szerint szállítani kötelezett öszvegbe betudható nem lévén, de mind a mellett alperes által a szállítmány elfogadtatott, és átvétetett; — ugyan azért köteles alperes az ezen 4 mázsa és 63 font gyapjú árát, az 1 NB. alatti szerződésben kikötött árban vagy is 210 frt. 47 krt. felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. A perköltségek azonban kölcsönösen megszüntetnek. Ekként az alsó bírósági Ítéletek megváltoztatván, a periratok további törvényszerüintézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1866.nov.29.13927. sz.a. Elő: Pápay ktb.) A kir. it táblán 6. Eördög Ferencznek Török János és Tóth Mátyás elleni 500 frt. átkeblezése iránti rendes Írásbeli perében, i t é 11 e t e 11: A 2. sz a becsatolt polgármesteri bizonyítvány a tulajdonjog vitás kérdésére nézve illetékes bizonyítékot képező hiteles okmányul nem tekintethetvén, — a 4 és 7. sz. a. nlperesileg felmutatott szerződésekből pedig az tűnvén ki. hogy a kérdéses szánd ai szőllőt őr. Török Jánostól s illetőleg ennek örökösétől Szepessy Mihály csak zálogban bírta, s a zálogöszvegnek lefizetése után ifj. Török Jánosnak mint a zálogba adó örökösének minden ujabb jogügylet nélkül visszabocsájtotta; — ezen utóbbi tehát a zálogidő tartama alatt is az illető ingatlan oly tulajdonossául lévén tekintendő, ki ellen felperes az A alatti kötvénynek 1867 jan. 20. az akkor szokásos módon történt betáblázása által zálogjogot szerezhetett, s valóban szerzett is. — Miután más részről alperes azt, hogy Török Jánosnak egy más szandai szőllöje is lett volna, melyre az A. és J. szerinti betáblázás vonatkozhatnék, mivel sem igazolta; miután végre a szóllő vételárának bírói közbenjárás mellett történt kifizetése a telekkönyvileg már előbb biztosított terhektől alperest csak az esetre menthetné fel, ha az ingatlan eladása végrehajtási árverés utján történt volna: — felperes keresetének hely adatván, a részére A szerint 1857 jan. 20-án Török János ellen bekeblezett 500 pfrt. követelés alperes Tóth Mátyás mint vevő ellenében, a p. szandai 31 számú telekjegyzőkönyvben 1. r. sz. és 33. h. jr. sz. a. foglalt szőllőre átkebelezfetni rendeltetik,a perköltségek azonban az ítélitek különbözősége miatt kölcsönösen megszüntetnek. — Megváltoztatván ehez képest az eljáró telekkönyvi törvényszék ítélete, a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1866. nov. 26. 22184. a. Elő": Karap Ferencz segéd előadó.) 7. Erstein Salamonnak — Rosenfeld Simon és Rebeka elleni 225 frt. 72 kr. s járulékai iránti perében ítéltetett: Alperesek azt, hogy Rosenfeld Mózes halála után ennek felperesnél lévő tartozási 179 frt. 9t Kit tett, i nem tagadván, s annak törlesztése iránti kötelezettségüket az által, hogy arra 30 frt. részletes fizetést tettek, beismervén, tekintettel arra, hogy felperesnek a bíróság előtt felmutatott kereskedő könyvei alperesek által törvényesen vezetetteknek elismertettek, és igy ezek alperesek ellen, felperes mellett felbizonyítékul szolgálnak; valamint figyelembe vévén azt is, hogy a részletes fizetés teljesítése folytán a kereset alapját tevő kereskedői könyvkivonat elévültnek nem tekintethetik: a felperesi kereset, a Rosenfeld Mózes tartozásából, a fentebbi 36 frt. részlet fizetés levonásával hátra lévő 149 frt. 91 krra nézve is me^állapitatik, és alperesek mint Rosenfeld Mózes örökösei, örökségi részük erejéig ezen öszvegnek, ugy ennek lS6é évi aug. 13 tói számítandó 6°|0 kamatjának, és 27. frt. 93 kr. perköltségeknek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésében azon esetre : ha fdperes arra, hogy a kereskedői könyvben, ezen tartozásra vonatkozó tételek mind jogczimökre, mind menynyiségükre nézve helyesek, a pótesküt leteszi, elmarasztaltatnak. Tartozik tehát félperes, ezen Ítélet jogerőre emelkedése után 3 nap alatt, a nekie oda itélt póteskü letétele végett jelentkezni, és azt a kitűzendő határidőben letenni, minthogy ellen esetben, annak ellenkezője fog valónak tartatni, a mire meg kellett volna esküdnie, s ez esetben fentebbi követelésével elutasitatik, és a költségek kölcsönösen megszüntetnek. Ehez képest az l-sö bírósági ítélet fellebbezett részében megváltoztatván, nem fellebbezett részében pedig az eskü mintából kimaradt ezen szó „helyesek" hozzá tételével, érintetlenül hagyatván, a periratok további eljárás végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1866. nov. 12. Elő: Hajdú Lajos). 8. Galanthai és Fraknói gf. Eszterházy Miklós, Pál es Móricznak, mint néh. gf. Eszterházy Miklós örököseinek. — Fakk (redő és Karoly és társai alperesek ellen a nagy badacsonyi hegyen bírt szőllő terméséből 1860 és 1861 évre kiszolgáltatni elmulasztott földesúri nyolczad megtérítése iránti perében Ítéltetett: Felperesek azt, hogy az A. alatti 1807 évi september 26-án kelt okirat szerint néhai Grál Mihály személyéhez kötött kedvezményt, mely szerint a kérdésben levő szöllőtöl a szerződésbeli bornyolczad helyett csak a hegyvámnak kiszolgáltatása engedélyeztetett — az alperesek birtok elődjére Gál Miklósra is kiterjesztették, és hogy az 1-ső szám alatti 1860 évben történt birtokátruházás után a jelenlegi alpereseket, kik az emiitett szőllőt a fen nevezett Gál Miklóstól mint hegyvámost megvették, az eredeti szerződésbeli kötelezettség teljesítésére csak 1862-ik év jan. havában szóüitották föl, önmagok elismervén; minthogy azon felszóllitás előtti időre nézve a kedvezmény hallgatólag meghosszabbítottnak tekintendő s igy alperesek mint Gál Miklós birtok utódjai csak is a felszóllitás napjától kezdve az elébb fenállott szerződésbeli bornyolczad kiszolgáltatására kötelezhetők: ugyan azért az 1-sö birósági Ítélet, a mennyiben alperesek a felszóllitás el lő tt í időre vagy is 1860 es 1831 évekre nézve a bornyolczad megtérítésébe marasztaltattak, megváltoztatván, felperesek a kereseti kérelemnek arra vonatkozó részével elutasitatnak ; ellenben az 1-ső birósági Ítéletnek azon pontja, mely szerint a felszóllitás utánni időre nézve a szerződésbeli viszony visszaállitottnak, illetőleg a szóllő boi nyolczados minőségűnek jövőre kimondatott, az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik ; a perköltségek pedig az ügy körű menyeinél fogva kölcsönösen megszüntetnek s igy részben megváltoztatván, részben pedig helyben hagyatván a neheztelt itelet, az iratok stb- (IS66. 18446 sz. a. Elő: Raisz ktb.) felelői szerkesztő es Itmdó-tulajdonos SZOKOI.AY ISTVÁN,