Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 59. szám

238 felebbezést nyújtott be, kérvén az Ítéletet megsemmisíttetni, felperest keresetétől elmozdittatni s költségeiben elmarasztaltatni. Afelebbezés kifejtése ez: Atszéki előadó a pert át nem olvasta mert csak azt sem nézte meg, hogy a per melyik bíróság előtt indíttatott; de a keresetlevéllel is ellenmondásban áll az, midőn az ítélet fejezetében az adatik elő, mintha a kérdéses per alperes ellenében mint gyermekei gyámja ellen indíttatott volna, holott éppen a í'őtörvényszék utján gyermekei jogi gondnokául Eőry Károly neveztetett ki, kinek az Ítélet szín • tén kézbesitendő lett volna. — A referensnek a periratokbani ismeretlenségét az is elárulja, hogy aL. 11 •/. alattira mindent megítélt , holott a haszonvétel a keresetlevélben nem követeltetett, — az előbbi bíróságok ezen L. 11 •/. alattit elvetették, s a pp. 58. 59. 60. §-a ellenére peresitetvén be, — a 10 és 17 ke értelmében el is vetendő. Az is neheztelhető, mikép az L. 11 •/. alattiakban alp. azért marasztaltatván el, mert azokat hallgatag alp. megismerte, holott ellenvégiratában ez ellen ünnepélyesen óvást tett. Hogy a periratok el nem olvastattak, az is mutatja, hogy az ad. 11, sz. ingóságok a Csuti-féle javak Mátyus Pál után hátramaradtaknak állíttatnak, — holott nevezett 1831. évben halálozván el, a kérdéses javak 1846. évben szereztettek, sőt maguk alperesek ezt s az ingóságokat Mátyus Pálné szerzeményének lenni követelik. Az ítéletben az alperesi tan uk val lomásai k általánosok nakneveztetnek — holott ezekazosztály eszkölését bevallották, sőtfeJperes maga sem tagadta,— továbbá alp. személyében felismerték aCsuti birtok megvevőjét, de ezt felperesi tanuk is erősitik, és mindezek daczára az 1836: 14. t. cz. 11. §-a ellenére a 7. §. szerint előirt formaságokkal ellátott szerződéssel birt javak alperestől elitéltetnek c;ak azért, mert balsorsánál fogva Mátyus Pálnéval együtt lakott. Tehát ezek szerint a pp. 339. §-a értelmében az ítélet megsemmisítendő. Ezek után felperes a részletezésre megy át, és azokat ismétli, melyeket már a perben felhozott. Akir. táblán ítélteit: „Mátyus János és Paksi Ferencz hit alatt kihallgatott tanuk összhangzó határozott vallomása szerint felperesnö összes atyai öröksége iránt még 1847. évben alperessel 1300 vtóforintban kiegyezkedvén, — a 26. sz. a. ház és telek pedig a felek összhangzó előadásakint az örökhagyó Mátyus Pál halála után, és pedig a 3-ik sz. alatti urodalmi megerősítéssel is ellátott szerződés, ugy sziute Paksi Ferencz, Szabó Mihály, és Németh János tanuk vallomása szerint alperes Pajor István által a fentebbi osztályos egyesség megkötése előtt vásároltatván, s így az Mátyus Pál hagyatékához nem tartozónak felperesnő részérói is egyesség kötése által tettleg elismertetvén, a néh. Matyus Pál hagyatékáról készített II. sz. a. leltár által pedig alperesnek a fenebbi egyesség és vásárlásból szerzett jogai elenyésztetteknek annál kevésbbé tekintethetvén, mert azon körülmény, hogy azon leltár alperes határozott beegyezésével ké>zült volna, az e részben kihallgatott Adorjáni József és Gombás Dávid tanuknak éppen e pontra vonatkozólag egymásnak ellenvetetés vallomásai által beigazoltnaknem vétethetik, — mindezek alapján is felperesnő j^len keresetbeli hagyatéki vagyon megosztására indított keresetével el<itasittatik. — A perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetnek, s ekként megváltoztatván az eljáró megyei törvszék ítélete, a per további törvényes eljárás végett ugyan oda visszaküldetik, (1865. sz. György hó 25. 12920. sz. a) Ezen ítélet ellen felperesnő törvényes időben felebbezését bejelentvén , felebbezési indokait benyújtotta, és pedig következő tartalommal: Az ítélet első indokában említett Máiyns János és Paksi Ferencznek vallomásait megczáfolja a közös édes anyának a 359. sz. a. jkönyvhöz G. a. csatolt bizonyítványa, melyben határozottan mondja: hogy vejét alperes Pajor Istvánt soha sem bízta meg miként felperes Mátyus Erzsébetnek jussa fejében bár mit is fizessen, s tudta nélkül nem is adhatott neki pénzt, mert a jövedelemnek mindig ő volt a kezelője. Továbbá a kiegyezkedési tény ellen szólanok a G. a. bizonyítványt aláirt tanuk, kik határozottan tanúsítják, hogy fel és alperes közt az apai javak iránt soha semmi szerzőilés nem köttetett. De Mátyus János és Paksi Ferencz tanuknak vallomását teljesen érvénytelenné teszi alperesnek a végirathoz csatolt 9 •/. alatti bíróság előtti önvallomása, melyben világosan beismeri, hogy a tervezett egyesség létre nem jöhetett, mely önbeismerés ellenében az említett tanuk vallomása hitelességgel nem bir. A ítélet második indoka ellen tanúskodnak a végirathoz 14 •/. 16 /. 17 •/. és 21 •/. szám alatt csatolt okiratok, továbbá a kihallgatott Bogárdi János, Pajor János Gsuthi János, Csuthi Ferencz, Kiss Tamás,Szabó Gergely, Csonka János, és Scherer Elek tanuk, kik által begyózve van, hogy a 26. sz. házat és telket nem alperes, hanem az osztatatlan apai hagyatékot kezelő özv. Mátyus Pálné vásárolta, hogy a 100 ft. foglalót, s következéskép a többi vételárt is az öreg édes anya fizette le, — hogy az úrbéri terhek s megyei adózások tekintetében is ezen fekvőség nem alperes, hanem özv. Mátyus Pálnéra lett minden lajstromokban felvéve egész 1856. évig,— mindezek pedig azt tanúsítják, hogy a 3. sz.a. szerződés ál és koholt szerződés, mely annyi okirat és tanú bizonyság ellenében alperes javára mit sem bizonyít, — miért is a 26 sz. ház és '/4 telek mint osztatlan közös birtok a 11. sz. leltár szerint Mátyus Pál hagyatékához tartozik. A mi végre az ítélet 3-ik indokát, hogy a 11. sz. a. leltár, miután erre nézve Adorján József és Gombás Dávid tanuk egymásnak ellenmondanak, nem enyészteti el alperesnek a Mátyus János és Paksi Ferencz tanuk által vitatott kiegyezését, és a 3. sz. a szerződésen alapuló jogait, — minthogy ki van mutatva, hogy a két tanú vallomása a fentebbiek szerint téves tudomáson alapszik, minthogy továbbá Adorjányi József tévedését helyre igazította s vallomását okadatolva kiegészítvén, az Gombás Dávid vallomásával ellenmondásban nincs, — ennélfogva az ítéletnek ezen indoka sem állván meg,— a táblai ítélet megváltoztatása mellett az első bírósági ítéletet helybenhagyatni kéri. Az ellenészrevételekben a 1 p e r e s mindenek eló'tt a felebbezési bejelentést és indokolást elvettetni, s ennek folytáu a táblai ítéletet felülvizsgálhatlannak kijelentetni kéri, — és pedig azon okb^l, mert az o. b ért. 98. §. szerint a felebbezések az ítélet ellen 15 nap alatt lévén két példányban benyújtandók, továbbá a 108. §. érteimében, ha ezen feltételnek elég nem tétetnék, a nem törvényes alakban és kellő példányokban benyújtott felebbezvény hivatalból visszautasítandó. Az eljáró törvszék azonban a törvénv ezen világos rendeletét mellőzte, amennyiben Mátyus Erzsébetnek 3^51. sz. egy példányban benyújtott folyamodványát elfogadván az indokoknak utólagozása végett kért határidőt megadta, — s a hat hó múlva benyújtott indokokat