Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 54. szám

Pest, 1867. péntek jnl. 19. 54. szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK, Tartalom.-Jogi kérdés. — Váltójogi eset (Vége.). — ^rodMroi értesítés, — Hivatalos tudnivaló. Jogi kérdés. Lehet-e telekkönyvileg bekeblezett tulajdoni jogot oly örökségi jognak feljegyzése által korlátolni, mely az 1853 évi május 1. előtt kelt végrendelet által megállapitott öröklési sorrenden alapulván, mé^ nem keletkezett, s igy még eddig nem is érvényesítethetett ? J) Udvari tanácsos Mihajlovics Miklós úrtól. Noha már 14 év folyt le azóta, mióta az 1852 évi uov. 29-én kelt, úgynevezett ősiségi pátens érvénybe lé­pett, s rendeletei szerint számos jelentékeny per döntetett el; mégis mint ezt egy legújabb időben hozott birói Íté­let tanúsítja, a nevezett pátensnek az örökségi igényekre vonatkozó és a telekk. rendelettel kapcsolatban álló jog­szabályai, melyek szerint a bíróságoknak a még folya­matban lévő perekben ezentúl is itélniök kell, ellenkező értelemben is alkalmaztatnak. Czélszerünek tartottam te­hát e tekintetbeni nézeteimet a jogtudó közönség elé ter­jeszteni, mire különösen a következő jogeset, és az arra nézve hozott birói Ítélet adott alkalmat. Ugyan is bizonyos, ez előtt — ha jó vagyok érte­sülve — 30 évvel, üe minden esetre jóval előbb, mintseui az ősiségi pátens életbe lépett — meghalt Szecsánaez nevü szabadkai birtokos jelentékeny, Szabadka város határában fekvő ingatlan vagyonáról végrendeletileg ak­ként rendelkezett, hogy azt leközelebbi Szekulics, és ha nem csalatkozom, Kapatnadzsin nevü rokonai, és ezeknek törvényes örökösödési rend szerinti utódjaik haszonélve­zeti joggal birják, és mind két család kimúlta után azt a városi szegények, illetőleg a kórház alapja örökölje, egy­úttal abbeli kívánságát kijelentvén, hogy ingatlan va­gyona mindig „Szecsánaez" nevet viselje. Az örökhagyónak — mint mondám — az ősis. pat. keletkezténél jóval előbb bekövetkezett halála után a ne­vezett rokonok a vagyont birtokukba vették, és azt azok utódjai most is birják, a nélkül, hogy a kórháznak a fen­tebbi végrendeleten alapuló jogai biztosítása végett va­lami intézkedés tétetett volna. Az 1855. évi telekkönyvi rendeletet megelőzött hely­szinelési utasítások folytán a telekkönyvek Szabadkán is felvétetvén, nem — mint a helyszinelési utasítás értelmé­ben kellett volna — a Szekulics és Kapatnadzsin nevü teltleges birtokosok, hanem a már rég meghalt Szecsánaez nevü örökhagyó, illetőleg hagyatéka Íratott be a telek­jegyzőkönyvbe. Ezt észrevévén a nevezett tettleges birto­kosok, kik hihetőleg a telekkönyvek felvétele alkalmá­val jogaik biztosításáról nem gondoskodtak, a tkönyvi rendelet 5-ik §-ában kitűzött felszólamlási határidő eltelte után ugyan, de tekintettel az 1856. évi ministeri rende­letre — (birodalmi törv. lap 218. sz.) — miután az érin­') A jelen jogesetben, hazánk egyik legkitűnőbb egyik leg­alaposabb készültségu és tapasztalatú jogtudósa által fejtegetett jogelv kérdését nem mulaszthatjuk el törvénytudóink figyelmébe ajánlani. Szer k. tett helytelen beigtatás által senki sem nyert telekkönyvi jogot — törvényes időben a /árosi tiszti ügyész, mint a kórház képviselője ellen a telek. rend. 3-ik §-ának 1-ső pontja értelmében felszólamlási, illetőleg telekkönyvi ki­igazítási keresetet indítottak, és abban azon kérelmet ter­jesztették a tköny vi hatóság elé, hogy Szecsánaez örökha­gyónak neve a tkkönyvből kitörültessék, és abba saiát no veik írassanak be, miután a helyszinelési utasítás sz-s­rint nem megholt személynek, hanem a tettleges birto­kosnak nevét kellett volna a telekkönyvbe beigtatni. Ezen kereset felett a telekkönyvi rend. 22. és köv. §§-ai értelmében lefolyván a tárgyalás, — a városi tör­vényszék mint telekk. hatóság a felpereseket keresetükkel elutasította 5 azonban a kir. tá bla a felpe­resek, mint tettleges birtokosok neveit a telekkönyvbe heiratni, de egyúttal — és ez az, a mi itta kérdés tárgyát képezi — a kórház örökségi jogát feljegyeztetni rendelte. Valamint egy részről né­ssc tem szerint a felperesek, mint tettleges birtokosok ne­minek beiratása mind a helyszinelési utasításnak, mind pedig a tköny vi intézménynek megfelel, szintúgy más részről cz utóbbival, és az ősiségi pátens­sel ellenkezik a kórház öröklési jogának feljegyzése. Ugyanis a tkönyvi rend. 3-ik §-ának 2-ik pontja szerint a telekkönyvek elkészülte után csak azok szólli­tandok fel jogaiknak a telekkönyvbei feljegyzése végetti fölszólamlásra, a kik kimutathatják, hogy az ősiségi pá­tens értelmében örökségi, illetőleg ősiségi jogaikat már ér vény e s i t e tt é k ; az ősiségi pátensnek 9-ik §-a pedig azt rendeli, hogy 1853. évi május 1. mint a pátens, és az osztr. polg. t. k. életbeléptének napja előtt keletkezett örökségi jogok egy év alatt a pátens életbe lépte napjá­tól számítva, tehát 1854. évi april 30-ig különbeni jog­vesztés terhe alatt érvényesíttessenek. Ennél fogva csak oly örökségi jogokat, melyek 1853. évi május 1-je előtt keletkeztek, és ezeket is csak akkor, ha a kitűzött egy évi határidő alatt érvényesíttettek, kell, és le­het kimutatni, és pedig a végre, hogy, ha a kitűzött ha­táridő alatt indított örökségi per még akkor, midőn a felszólamlás történt, folyamatban volt, a pernek folya­matban léte a telekkönyvbe feljegyeztessék, ha pedig a per már eldöntve, és az örökségi jog a felszólamlónak oda ítélve volt, ugyanezen örökségi jog, illetőleg ennek alap­ján a tulajdonjog az uj telekkönyvbe átirattassék; min­den más, csak a pátens után keletkezendő, vagy előbb keletkezett, de a kitűzött határidő alatt nem érvényesített örökségi jog mind a kimutatástól, mind pedig a telek­könyvbei feljegyzéstől kizárva, lévén. A kérdéses esetben tehát a kórház örökségi jogát, miután az sem 1853. május 1. előtt nem keletkezett, sem az emiitett határidő alatt nem érvényesíttetett, nem lehet feljegyezni; — mert kü­lönben is a törvénynek világos szavai szerint csak vagy a megindított, de még függő örökségi per feljegyzen­dő, vagy a már megítélt örökségi jog átíratandó — 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom