Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 51. szám - Az igazságügyi javítások elhalasztása

206 A főkérdés lényege itt abban öszpontosul, hogy az idő s helyzet körülményeit számításba véve, mit lehetett volna tenni és keresztülvinni azon három hónap alatt, a mennyi a ministérium életbeléptetésétől lefolyt? Az idő rövidsége s a magánjogi helyzet nyomasztó volta mindenesetre azt tette legfőbb feladatul, hogy gyorsan, késedelem s halogatás nélkül történjék valami a törvénykezési bajok enyhítésére. Nálunk e részben mindenesetre áll az, hogy: bis dat qui cito dat. E tekintetből hibás lépésnek tartottuk már azt is, hogy akkor midőn azonnal kiviteli munkához kellett volna látni, midőn úgyszólván egy percznyi veszteni való idő sem volt, a reformügy egy bizottmány hosszadalmas tanácskozásaira bízatott. Oly dolgokról lehetett csak szó, melyek iránt a szakértő közönség már rég tisztában volt, melyekre nézve uj orvosszereket feltalálni alig lehetett; a mint a bizottmányi tanácskozásokban valami ujat, mi alapos is lett volua, nem is*fedezhetünk fel. Annál nagyobb időt foglaltak el abban a hosszadalmas dictiók oly tárgyak s nézetek mellett, melyeket kétségbe senki sem vont, de a melyek a szőnyegen nem is lehettek; és az indítványok sokasága, s nagy tarkasága, melyeknek előadói azon téves nézetben voltak, hogy most már elérkezett azon idő, midőn mindent mi jogrendszerünkben hiányos eltávolítani, mindent átalakitani, s így az egész rendszert felforgatni lehet! — Az eredmény jóformán csak egy tetemes idő elvesztése volt. Ezt azonban mellőzzük, és áttérünk a lényegesb körülmények vizsgálatára. Ilyen az nevezetesen, a mely a reform munkálat terjeme, és az idő korlátjai közti viszonyra vonatkozik. Az igaz, a lefolyt három hónap, egészen igénybe véve is, nem lehetett elégséges arra, hogy az alatt több száz §§-ból álló munkálatok alaposan terveztethessenek s kidolgoztathassanak. Azok, kik még is erre válalkoztak, túlbecsülték erejöket. Ha ezen munkálatok, mint halatszik, nagyobb részt compillátiókból, és a jóformán elavult osztrák törvények lefordításából állanak is, azoknak combinativ összeállittására, komolyabb megbirálására, tényleges körülményeinkhez való alkalmaztatására, még is néhány heti idő teljesen elégtelennek mutatkozik. — E mellett az, hogy ily terjedelmes munkálat még az országgyűlésen is keresztül vitethessék, hogy annak tárgyalására osztályonkint elég idő maradjon, sőt még mindkét ház tanácskozásain is átlábolhasson — ez jóformán a phisikai lehetetlenségek közé volt sorolható. Midőn tehát a ministérium még is ily terjedelmesb munkálat életbeléptetésének megkísérlésére határozta magát, már előre tudhatta volna, hogy az kivihetetlen leend. Midőn a ministérium ily kísérletet akart tenni, valóban nem kevesebbet mint lehetetlenséget akart. És ezt annál inkább állithatjuk, mint hogy tudjuk, mikép a ministérium még a bírósági rendszer gyökeres változtatására is kiterjesztő munkálatát, mi kétségtelenül felette kívánatos, rendkívül szükséges; de természetesen olyan is, mi a ruunicipaliíás ismeretes akadályai, s más körülmények befolyása mellett oly pártküzdelmeket, s oly vitákat idézett volna elő, melyeknek befejezésére a fenmaradhatott egy pár hét nem lett volna elegendő. Azok, kik— nevezetesen az igazságügyi bizottmányban oly nagyon neki estek a bírósági reformoknak, nem gondolták meg, mit tesz az a bírósági rendszert gyökereiben megtámadni — már politikai tekintetekből is. Azt azonban, hogy olyasmi czéloztatott, mi az idő és viszonyok korlátjait tekintetbe véve, magában hordá lá előre a kivihetetlenség magvait, felesleges bővebben indokolnunk; eléggé bizonyítja azt maga azon tény is, mikép a ministérium az abbeli munkálatokkal odáig sem haladhatott, hogy azokat a képviselőház elébe terjeszthette volna. Következik-e azonban mindezekből,hogy épen semmi reformot sem lehetett volna az országgyűlésen keresztül vinni, — tehát hogy az országgyűlésnek szét kellett menni a nélkül, hogy bármi is történjék az igazságszolgáltatási bajok orvoslására, mi a legtöbb napi szükségek közé sorolandó ? A létező körülmények természetéből csak az következett, hogy ez idö szerint nagyobbterjemü codificationalis munkálatokat nem lehete keresztülvinni, melyeknek épen azért megkísérlése ellen nem csak egy szó emelkedett. De nem következett, hogy oly kisebb terjemü javításokat ne lehessen létesíteni, melyek az idő és viszonyok korlátjai között forogtak volna. Ha az történik ugyanis, mi több részről, többek által sürgettetett, hogy t. i. az ideiglenes jogi reformok, mint egyes pót javítások, csak a legszükségesb teendőkre, csak a legégetőbb bajok orvoslására szoríttassanak; kétségtelen, mikép akkor nem kellett volna azon felette sajnálatos ténynek előállni, hogy az országgyűlés az igazságszolgáltatására vonatkozó minden intézkedés nélkül szétoszoljék. Mert könnyen belátható, mikép ha a czélba vett kormány javaslat csak a legégetőbb bajok reformjával foglalkozik, annak kidolgozására untig elég idő lett volna. Azok ujabb években szakértők által oly pontosan s részletesen kifejtettek, mikép jóformán csak azok összeszedésére s formulázására kellett volna időt nyerni.Nem szükségeltek volna azok sem hosszas bizottmányi tanácskozásokat, sem hetekre nyúló miniszteri értekezleteket; miért 3—4 hét alatt becsületesen létesíthetők valának — jóval az országgyűlés elnapolása előtt. De egyszersmind természetes az is, mikép ily kisebb terjemü javaslat országgyűlési keresztülvitelére is bizton lehetett volna számítani. Mert annak az osztályok s a ple num általi átvizsgálásas megviatása — az ily javaslatok egyszerűsége és kis terjeme folytán — hosszas időt nem igényelt volna. Az tehát hogy a felelős minisztérium 3 havi létele alatt, még az országgyűlés elnapolása előtt, az igazságszolgáltatás állapotján legalább némi részben segítve legyen, nem csak nem volt lehetetlenség; sőt a fentebbi korlátok között igen könnyen kivehető munkát is képezett, határozott terv, és biztos kiindulási pontok mellett, melyek a helyzet szükségleteinek azonnali felismeréséből önkényt következtek. Hogy az mégis elmaradt, ennek oka nem az idő rövidsége volt, hanem az hogy a ministérium az időt kellően felnemhasználta, az hogy a munkát az idő terjeméhez nem alkalmazta. — Ez okozta egyedül, hogy az országgyűlésnek minden törvénykezési reform intézkedés nélkül szét kellett oszlani; tehát az hogy igazságszolgáltatásunk ismét minden javítás nélkül maradt. És ez annál sajnosabb minthogy készen kell lennünk arra, mikép ez évben már nehezen is foghat valami törvényhozási javítás eszközöltethetni. Mert az or. gy. hihetőleg csak őszkor ülössze; s ekkoraministerijavaslatok az osztályokba kerülnek, mi több hetet vehetend igénybe ; ezután jön a plénum előtti tárgyalás, s