Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 51. szám - Az igazságügyi javítások elhalasztása

Pest, 1867. kedd jal. 9. 51. szám. Kilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, rnrtalom : Az igazságügyi javítások elhalasztása. — Visszahelyezési jogeset (Folytatás.) - Hivatalos tudnivaló. V Az igazságügyi javítások elhalasztása. Az országgyűlés eloszlott a nélkül — hogy az igaz­ságszolgáltatás érdekében bármit is tett volna. A nemzet képviselői visszatérnek tűzhelyeikhez a nélkül, hogy küldőiknek legcsekélyebb vigaszt nyújt­hatnának, mikép társalmi bajaik egyik legfőbbikén, a törvénykezés nyomorúságait!, bár mi is javíttatott volna. Minek ismételjük, mit évek óta már szászszor is han­goztattuk, miszerint legsúlyosabb társalmi bajaink közé tartozik a törvénykezési chaos, mi a polgári s büntetőjogi jogbiztosság teljes hiányát foglalja magában; tehát hogy a törvénykezési jobb, megnyugtatóbb rend előállítása legégetőbb szükségeink egyikét képezi. Csak az csodálatos, hogy ezen tény s alapigazság iránt a társalom felsőbb köreiben sincsenek még egészen tisztában. Csak e napokban hallottuk egy tekintélyes egyéntől azt mondatni, mikép az anyagi érdekek rende­zése képezi most legfőbb feladatunkat! Feledve, mikép mint az összes társalmi életnek, ugy a nemzetgazdászati munkásságnak s kifejlődésnek is csak a jogbiztosság, te­hát csak a megnyugtató igazságszolgáltatás nyújthat biz­tos alapot. A nép azonban természetes ösztönénél fogva jobban felismeri a szükségek természetét és sürgősségét s azért mindenek felett jó birót, jó igazság kiszolgáltatást vár s követel. És ezen népnek a hazatért képviselői csak azon vi­gaszt fogják nyújthatni, mikép igazságszolgáltatási leg­főbb bajaikon majd csak ezentúl fognak segíteni. Valóban csekély vigasz azon népnek, mely a politi­kai kiegyezés elméletén kivül, gyakorlatilag súlyos ba­jainak egyikére nézve sem nyerhetett enyhítést, ja­vulást ! És most a napi szükségek egyik legfőbbikének, az igazságszolgáltatásnak javítását sem érhette el. Megmarad ezentúl is a birói önkény, mely a jogbiz­tosságnak legveszélyesebb ellensége, mely a hatalmat emeli a jog felé, mely az igazságszolgáltatást jogtalanság szolgáltatásává, a jog valódi gúnyává alakítja. Megmaradnak mindazon sokféle utak és módok, me­lyek a perhuzavonást ezerféle alakban előidézhetik, a törvénykezési gyorsaság teljes megsemmitósével. Megmaradnak azon szerencsétlen szabályok, melyek a perorvoslatok korlátlan használásával a végrehajtás létesítését majdnem lehetlenné teszik, de mindenesetre a legegyszerűbb ügyben is évekre elhalaszthatják. Megmarad tovább is azon egy jogállamhoz nem illő abnormis állapot, melyben a bírák ellenőrködést nem ismernek, felügyelet alá nem tartoznak, ügyrend szabá­lyait követni nem tartoznak. Előadják tehát az ügyeket mikor nekik tetszik, felterjesztik azokat a felsőbíróság­hoz mikor nekik tetszik, kiszemelik s kivételesen elinté­zik azon ügyeket, melyek előttük kedvezményezettek, míg a sokkal régiebbeket félre teszik, sokszor évekig he­vertetik stb. Megmaradnak mindazon birák is, kik iránt semmi bizalom, kik nem tudományban, hanem a kellő ismeretek legvastagabb hiányával tündökölnek, vagy a kik a birói állomást, melyhez meglehetős fizetés van kapcsolva csak táp és nyugdij intézetül tekintik. És ez így maradván, kilátásunk van, mikép azok száma még több nyugdija­sakkal is fog szaporittatni. Kérdjük: elkerülhetlen volt-e hogy mindez igy tör­ténjék? Kérdjük, nem lehetett volna-e ezen legalább némi részben segíteni ? És ezen kérdést annál szükségesebbnek tartjuk, mert már ismét kezdenek nyilvánului hangok Lajtántúl­ról, melyek igen keserű és súlyos vádakat emelnek a magyar igazságszolgáltatás folyama ellen. Előadják, mi­kép a törvénykezésnek ily kezelése mellett jogbiztosság­ról szó sem lehet, mikép ily jogállapotban a hitelnek minden elemei megsemmisülnek, miért az üzleti össze­köttetések hazánkkal nagy mértékben megfogytak. Azt mondják, mikép ezen törvénykezési bajok miatt az üzlet emberei a magyar igazságszolgáltatást már nem is merik igénybe venni. És ezen vádakat azon állam fér­fiak közlönyei is emelik ellenünk, kik a dualismust fo­gadták el közjogi kiindulási pontul, kik tehát elleneinkül nem tekintethetnek. Senki sem vonhatja kétségbe, mikép üzleti összeköt­tetéseink, érintkezéseink az osztrák örökös tartományok­kal felette nagy fontossággal birnak ; e téren viszonyos kapcsaink a legfontosb nemzetgazdászati érdekek kap­csait képezik, melyeket nemcsak fen kell tartanunk, ha­nem azokat terjeszteni és szilárdítani is szükséges. És in­nen következik, mikép kiváló nemzetgazdászati érde­künkben fekszik a közhitelt azok irányában is megőrizni s fentartani. Erre pedig — bár mit mondjanak az elfo­gultak — természetszerűleg a legközelebbi 8 legbefolyá­sosabb tényezők az igazságszolgáltatási intézmények. Az igazságügyi bajok javításának elhalasztása tehát már azért is felette sajnálatos, minthogy az a legsúlyo­sabb befolyással leend azon hitel s összes nemzetgazdá­szati érdekekre, melyek köztünk s a lajtántuli üzlet vi­lág között oly fontos kapcsokat képeznek, s a melyeket saját érdekeink veszélyezése nélkül nem szabad gyöngí­tenünk, mire pedig zilált törvénykezési állapotaink a leghatályosabban közreműködnek. Elkerülhetlen volt-e tehát az ily sokféle érdekek ál­tal sürgetett jogi javításokat egészen s minden részben elhalasztani? Megkelletett-e hagyni jelen nyomorúságos állapotjában mindent, mi bent az országban a jogbiztossá­got oly nagyon veszélyezi, kifelé pedig a hitelt képes végkép tönkre tenni ? Mi nem vonakodunk, a létező körülmények legkomo­lyabb megfontolása mellett is, mindezekre határozottan nemmel felelni. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom