Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 48. szám - Vidéki észrevetelek az igazságügyi reform munkálatokra

194 Mert mi jellemezte kiválóan ezen bizottmány működését s tanácskozásait? Semmi annyira, mint az ide oda való kapkodás, folytonos habozás s ingadozás, a legnagyobb bizonytalanság s tétovázás az eszközök megválasztásában, a teendőkre nézve a többé vagy kevésbé szükségesek egymástóli megkülönböztetésében, és a legszükségesebbek kijelölésében. Ezen tervnélküliség s ingatag habozás okozta azután azt, hogy oly indítványok s reformok is emelkedtek érvényre, melyek a jelen igazságszolgáltatási reform érdekével aligha lehetnek összeegyeztethetők. Mi vidéki szakemberek sem vagyunk — mint tán a pestiek vélik — a földhöz annyira tapadtak, hogy falunk tornyán túl ne látnánk. Mi is megfordultunk egy és más külországban , értekeztünk törvénytudóikkal , és hébe-hóba tanulmányoztuk is átalakulásaik s reform korszakaik történetét. És én ezekből különösen kettőt jegyeztem meg magamnak. Először, hogy sehol sem találtatik üdvösnek oly reform életbe léptetése, mely a létező rendszerbe nem való, mely attól egészen idegen; másodszor azt, hogy nem tanácsos valamely létező, bár elavult rendszer lényeges alkatrészét megbolygatni, ha magát a rendszert változatlanul fen kell tartani. És a kérdéses pesti bizottmány — ugy látszik — miudkettőt figyelmen kivül hagyta, teljesen mellőzendőnek találta. Az elsőre nézve különösen az által hogy a semmitőszék institutióját ajánlja behozatni. Sokat vitatkoztunk magánköreinkben e tárgy felett; elismertük hogy magában, elvontan véve ezen institutió igen hasznos és üdvös lehet; de számosan vagyunk kik sehogy sem foghatjuk fel, hogyan lehetne azt jelen jogrendszerünkbe beilleszteni, miután ez egészen és minden részben a fölebbezési jogrendszeren alapul, minek a semmitőszék — mint mi képesek vagyunk felfogni — merő ellentétét képezi. Elmélkedéseink különösen mindig azon megállapodásra jutottak, hogy igazságszolgáltatásunk bajainak egyik legfőbb forrását, a gyorsaság hiánya, a végtelen perhuzavonás képezvén; erre pedig legfőbb alkalmula perorvoslatok használatának tulsága s korlátlansága szolgálván, e tekintetben, a perorvoslatok korlátozása képezné a legszükségesb reformok egyikét. A semmitőszék intézménye által pedig a perorvoslatok nem korlátoltatnának, hanem még inkább szaporitatnának. Tehát abban a perhuzavonásra ujabb eszközök nyújtatnának, miután a felebbezési jogot jelen törvényeink értelmében kizárni nem lehet. Mert ez utóbbi az egész felebbezési rendszer gyökeres átalakítását, ez pedig visszont az összes bírósági rendszer reformját feltételezné, mi pedig most ideiglenesen, kiszaggatva, aligha eszküzölhetőnek tekintethetik. Azonkivül nekünk vidékieknek van legbőségesebb tapasztalatunk aziránt, hogy a perorvoslatok használatával mily t°mérdek visszaélések vannak összekötve. Azt hiszem a semmiségi panaszok elkülönözött, önálló használata ily visszaéléseknek ujabb és pedig igen tág tért nyitna. Valóban nem találom kívánatosnak, hogy azzal experimentáljunk. A másik tapasztalati adatom alkalmazására most azon reforminditvány nyújt alkalmat, mely szerint a kir. táblai referensek többé a septemvirátuson ne referáljanak, hanem ezt magok a septemvirek teljesítsék. Engedjenek meg az illetők, de ki kell mondanom, mikép az igazs. bizottmány tanácskozásainak (inter nos sit dictum, botrányosan hiányos) hivatalos leírását olvasván, azon másithatlan meggyőződésre jöttem, hogy ott sokkal többet látszottak gondolni a kir. Curia terheinek könnyítésével, mint az igazságszolgáltatás főbb bajai orvoslásával. Legalább az indítványok túlnyomó része azzal állt kapcsolatban, de hogy is ne, midőn tagjai a bizottmányban majdnem többséget képeztek! Az igaz, szükséges az is, hogy a munka felosztás által a Curia munka terhein könnyitsünk; de az még sem képez főczélt s a legszükségesb reformot — kivált ha az eszközöltetnék, hogy a kir. tábla minden tagja, aránylag hason munkásságot, s lelkiismeretes pontosságot fejtene ki— mi iránt, hogy panaszok vannak — már a vidékre is rég hire jött. Azon — a Curiai tagok iránti gyöngéd gondoskodásnak tulajdonítom a septemviratusi előadásra vonatkozó javaslatot is. E kérdéshez azok után, mik a ,Törv. Csarnok'ban már több ízben tüzetesen fejtegetettek, ujat valamit alig hozhatok fel. E szaklapunk elismerte, mikép az hogy a felebbviteli bíróság tagjai referáljanak a legfelsőbb bíróság előtt — kissé visszás dolog, példátlan is Európa bírósági rendszereiben; miért szükségesnek nyilvánította szinte, hogy a codificatio ezen különös anomáliát megszüntesse. — De más részt kitüntette azt is, hogy ezen bár helytelen intézménynek más oldalai is vannak, melyek nem kevésbé figyelmet igényiének. Különös tekintetet érdemel nevezetesen felsőbb biróságok körében az előadók elhirhedett omnipot e n t i á j a. Mi vidékiek is bőséges tapasztalattal birunk aziránt, hogy az osztrák-német rendszerben az előadók befolyása mily nagy hatalmat képez, s mily eldöntő hatást gyakorol a legfelsőbb ítéletek alakulására. És ennek egyik főforrása az, mikép a referensek a mellett, hogy az Írásbeliség rendszerének megfelelőleg az Ítélet kimondását indokolt vélemény adással előzik meg, illetőleg azt praeocupálják, e mellett azok a bíróság tagjaival ugyanazon tábla ülnökei levén, köztük oly természetes viszony keletkezik és erősödik, melynek szükségképi következése a viszonos kímélet, pajtáskodási elnézés, egy kézre dolgozás'. Hogy ily emeltyűk mellett mily Ítéletek keletkezhetnek, mily birói részrehajlóság s hibásság gyakoroltathatik sok esetben, nem szükséges bővebben magyarázgatni. Más elohaladottabb törvényhozások gondoskodtak is oly intézmények létesítéséről, melyek ama befolyást ellensúlyozzák s lehetőleg kizárják. Kétségtelenül a nyilvánosságban és szóbeliségben is kiváló biztosítékok rejlenek — de azon rendszerekben távolról sincs annyi akalom az előadásokra, s igy ezekkeli visszaélésekre. A mi hazai jogrendszerünkben azonban mindazon biztosítékok s ellenszerek hiányzanak. És e hiány pótlására látszatik alkotva s irányoztatva lenni azon szabály, hogy a hétszemélyes táblai előadók az előleges véleményadás kizárásával — annak birósági tagjaitól külön személyek legyenek. Mert őseink ez által vélték eszközölhetni,