Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 48. szám - Vidéki észrevetelek az igazságügyi reform munkálatokra

195 hogy a legfelsőbb bíráskodás az előadók befolyásától függetlenebb s igy a bíráskodás is önállóbb, s alaposabb legyen. És ón csakugyan azt, hogy számos esetben — az ujabb éveket véve — az ügy igazsága diadalra emelkedett, azt hogy az alsóbb bírósági s a táblai Ítéletek jobbra változtattak, nagyon is hajlandó vagyok főrészben annak tulajdonítani, mert a hétszemélyes táblán az előadás külön birói személyek által eszközöltetik. Mint fent is nyilvánítottam, távol legyen tőlem, hogy ezen előadási szabályt védelem alá vegyem, elismerem én is annak elavultságát, a mint maga az egész Curia épülete is elavult, mi már csak a régi kor romjaira emlékeztet. Én csak azt akartam ez alkalommal kiemelni, hogy valamely tényleg még létező jogrendszert véve, kétségtelenül annak minden alkatrésze bir bizonyos hivatással, és oly helyet foglal el, melyhez bizonyos igazságszolgáltatási érdekek s feladatok vannak kapcsolva. így van az a kérdéses előadási móddal is, annak is meg van saját jelentősége, azt sem lehet oly tényezőnek tekinteni, mely teljesen felesleges és haszontalan lenne, mely semmi jogi érdek előmozdítására sem lenne rendelve. Nem lehet tehát azt sem ősi jogrendszerünkből eltá volitani anélkül, hogy bizonyos ürt ne hagyna maga után^ mely betöltésre vár. Azért is azon kérdés merül fel előttünk; ha a hétszemélyes táblai előadási mód megváltoztattatik, fog-e a ministérium javaslataiban oly intézményekről gondoskodni, melyek annak helyét betöltsék, nem az előadók személyére nézve, hanem azon hivatás és érdekek biztosítására, melyek ahhoz kötve valának. Azért is, nem sértve azon monopóliumot, melyet az igazs. minister legutóbbi alkalommal a pesti ügyvédi karnak biztosított — bár mint vidéki szakember bátorkodom újólag az illstőket arra figyelmeztetni, hogy nincs, mi lelkiismeretesb megfontolást s komolyabb tanulmányozást igényelne, mint az, ha bizonyos törvénykezési rendszert csak egyes részeiben akarjuk megváltoztatni. Nincs könyebb, mint egyes elavult intézmények felett a pereat-ot kimondani, kivált ha ez a tudatlan, valódi szakértelemmel nem biró tömeg előtt még népszerű is; nincs könyebb annál is, hogy egy két külföldi codexet elővegyünk s abból egyet mást kiszakítva, valahová jogrendszerünkbe betódozzuk. De nyerünk-e ezáltal a törvénykezésben oly szervezetet, melynek azután minden részei öszhangzásban legyenek, és igy öszhangzólag a legfőbb szükségek kielégítésére, a gyorsaság és alaposság előállittására, sikeresen működjenek — — ez a főkérdés s ez a gyakorlati szükség. — És — főleg mi vidékiek — arra várjuk a választ — az igazs. ministérium munkálataitól, ezek előállítandó sikerében — melyhez habár nem a legvérmesebb reményeket is, de mindenesetre legfőbb szerencse kivánatainkat csatol juk.*) *) A tisztelt czikkirótól bocsánatot kell kérnünk, hogy közleményét némi részben stilisticai átdolgozás alá vettük. Különben átolvasásából látni fogja, mikép eszméi, fejtegetései, érvei, mind ugyanazok maradtak. A közlés lényegére nézve semmi változás sem történt. Kérjük tehát hogy szives közreműködését jövőben sem vonja meg tőlünk. Önálló és független állásunk biztosítékul szolgálhat, mikép az eszmecserének legszabadabb tért engedünk. — Ez volt állásunk lapunk kezdetétől fogva folytonosan, s ez leend jövőben is. A tudomány terén csak érveket ismerünk, de semmi tekintélyeket. S z e r k. Curialis birtok hiányában is a gyakorlat jogot ád az arányosításhoz, ha az arányosságot igénylőnek az illető községben úrbéri jobbágyai, javadalmai voltak. Ezek az illető határokban közbirtokosokul tekintendők; s mint ilyenek a közös javadalmaknak arányos mértékben leendő birtokában részesitendök; Mert 1848. előtt ott úrbéri jobbágy telkeik és zselléreik voltak s azoktól a törvényes földesúri tartozmányokat szedték — ezekért később kármentesítettek is ; Mert a határbeli közös javadalmak gyakorlatában, maradék s irtvány földek birtokában voltak; Mert földesúri jogon ott a korcsmáltatásuak folytonos birtokában léteztek; Mert a közös erdő használatának tettleges gyakorlatában voltak; Ezen arányos részesülhetésnek ellent nem állhat az, hogy az általuk régebben indított joggyökösségi per folytathatása az ösis. pátens értelmében meg nem engedtetett. (Vége) Az érintett felebbezéskövetkeztében a ki r. Táb 1 á n Ítéltetett: „Minthogy a per folytán előadottakból, de alperes Jekelfalusy család részéről tett beismerés folytán is kétségen tul helyezve van, miként felp. Bárczay család Jekel és Margitfalva helységek határaiban 1848. előtt urb. jobbágy telkeket és zselléreket bírt, s ezektől a divatozott földesúri tartozmányokat szedte, és tőlők kártehermentesittetett, és ezen volt úrbéresek ugy azelőtt mint jelenleg is a határbeli közös javadalmaknak jelesül legeltetésnek és faizásnak gyakorlatában, azonkívül a mondott határokbani maradék és irtvány földek birtokában levéti — mindezen haszonvételekre nézve a volt f. ur és úrbéresek között az urb legfelsőbb szabályok 7. 8. 9. 16. és 19. §§-ai értelmében fenforgó visszonyok még ez ideig rendezetlen állapotban elintézetlenül találtatnak, — másrészről, miután szintén beismert tényként tűnik fel, miszerint felp. Bárczay család földesúri jogán a k o r c s m á 11 a t á s n a k folytonos és háborítatlan birtokában létezik, s volt jobbágyai és zsellérei által földesúri tulajdonjogán használt faizáson kivül a XXXXVI. sz. tanuvallatás által épen meg nem erőtlenített K. a. okmány szerint a zárt megelőzött időkben a soha fel nem osztott közös erdő használatának tettleg gyakorlatában volt, —a közbejött s a felp. Bárczay család által kihallgatása nélkül közigazgatási uton egyoldalulag eirendelt zár s annak következménye pedig felpereseknek volt jobbágyaik által különben is fentartott és a szabad tetszéstől függő nemhasználat által elenyészettnek egyébkint sem tekintendő e részbeni közbirtokossági jogára nézve joghatálylyal nem lehetett — minthogy továbbá a felperesek ellenében érvül felhozott 15. sz. a. összeírásból az, hogy felp. Bárczay család a kereseti határokbani közös javadalmaknak nem birtoklását elismerte volna, ki nem vehető, — valamint abból, hogy felp. Bárczav családnak az 1821-ik évben j o g gy ö k ö s s é g b ő 1 inditott pere, az ősiségi szabályok értelmében többé nem folytatható, — tekintve, miszerint azon perrel nem birtokhozi jog, melylyel felp. család különben is birt, hanem a használatnál nagyobb jog és az aránytalan használatnak a jog gyökösség mértékéhez arányítva leendő behozatala, illetőleg korlátozása követeltetett, — azt mintha felpereseknek