Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 48. szám - Vidéki észrevetelek az igazságügyi reform munkálatokra

Pest, I8tt7. péntek jnn. 28. 48. szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom ; Vidéki észrevételek az igazságügyi reform munkálatokra.— Arányossági jogeset (Vége.) — Irodalmi értesítésFolyó hóval lapunk félévi s éviiegyedi előfizetési időszaka lejárván, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, hogy annak megújítása iránt mirlőbb intézkedni szíveskedjenek. — Az előfizetési dij egész évre 8 frt. félévre # frt. évnegyedre Sí frt. Vidéki észrevetelek az igazságügyi reform munkálatokra. Tisza vidék. — Június közepe. y. y. — Nem szükséges sokat emlegetni s ismételgetni, mert a nyilvánosság elébe különösen e lapok utján jött számos nyilatkozatok s keserű feljajdulások eléggé tanúsítják, mily epedve, mily nehezen vártuk azon reformokat, melyek törvénykezésiállapotainkon, ha csak ideiglenesen is, segítsenek. Csak a vidéken lehet leginkább tudni és érezni, hogy mit jelentenek az annyiszor emlegetett törvénykezési bajok és hiányok, hogy mit tesz az ily állapotokban a törvénykezési gyakorlatot folytatni — itt a vidéken, a vidéki bíróságok közepette, melyek semmi felsőbbséget sem ismernek, és a megyei hatalmasságok ellenében, melyeknek aristocraticus befolyásuk mindenre kiterjed. •Minden 'épés a jogérvényesítés eszközöltetésére egy egy harcz, küzdelem az önkény, hanyagság s tudatlanság ellenében. — Az akadályok, melyek itt a törvénykezési gyorsaság, az igazságszolgáltatás főczéljn, a végrehajtási kielégitetés ellenében állanak, oly számosak s erósek, mikép az ügyvédi osztály vidéken e miatt jó formán tönkre van téve, számos tagjai fel is hagytak az ügyvédi gyakorlattal, a bíráskodás akadályaival tovább küzdeni — czél nélkül — nem akarván, és azok legyőzésére képtelenek levén. Képzelhetik tehát önök, mily rendkívüli örömet s megnyugvást idézett elő, midőn alkotmányos igazság ügyministerünk állomását elfoglalván, csak hamar köztudomásra hozatott, hogy az igazságügyi reform azonnal munkába fog vétetni; még inkább pedig akkor, midőn az igazságügyministerium részéről ismételten azon nyilatkozatot vettük, hogy az ideiglenes reform-munkálatnak május elejére késznek kell lenni, hogy a ministérium azt május első felében az or. gyűlés elébe terjeszthesse. Erre egészen újra éledtünk fel. Most — gondoltuk — megérkezett végre azon egyéniség, ki szilárdul s gyorsan neki fog a legégetőbb sebek orvoslásához; ki tisztán látva maga előtt a czélt, az arra szolgáló eszközöket gyorsan előkeresendi s felhasználandja. Most már — véltük s reményiettük — ha törvénykezési rendszerünk a mai civilisatiónak megfelelöleg egészen ujjá, tökéletesebbé nem alakittathatik is át — de meg fog szűnni legégetőbb részeiben rövid idő alatt azon végtelen jogi nyomorúság, mely a jogbiztosságot kizárja. Az igaz, voltunk néhányan, kik kissé meghökkentünk, midőn olvastuk, hogy a ministérium nem önmaga közvetlenül s í.zonnal foga munkába kezdeni, hanem arra egy bizottmányt hivand össze, melynek leendmég előbb azon feladata, hogy a reformokat, a javítási teendőket ' kijelölj?, azok iránt tanácskozzék, és véleményt adjon. ] Meghökkentünk, mert hazai tapasztalatainkból tudí juk, mit tesz az valamely ügyet bizottmányokra bizni. De megvallom, igen kellemetlenül hatott a vidékre az is, hogy az összehitt bizottmányban a vidéki törvénytudók épen nem voltak képviselve. A kir. Kúria nagy számmal volt képviselve, ámbár természetes, hogy tagjaitól a felsőbb bíróságot bármely részben érintő kérdések nél részrehajlatlan, független véleményt várni aligha lehetett, a mint láttuk is, épen azok mily nagy erőfeszítéssel igyekeztek a bizottmányt a kerületi táblákkal, váltó törvényszékekkel stb. foglalkoztatni, csakhogy a figyelmet a curiai dolgok vizsgálatától elvonják. — A pesti váltó ügyvédségnek jutott a másik túlnyomó képviselet; de a vidék szakférfiai, mint mondani szokás, csak távollétük által tündököltek — azok, kiknek törvénykezéséről kellett leginkább szónak lenni, azon törvénykezésről, melynek bajai legnyomasztóbbak, s melyekről kimerítő adatokat csak azok közvetlen észlelői szolgáltathatának.') Azt mindenik kénytelen bevallani, mikép ily ügyek kezelésénél az emberek megválasztása a legíontosb feladatot képezi. Vidékünkön azon nézet a túlnyomó, mikép derék igazságügyministerünk ez alkalommal nem volt szerencsés választásaiban. A bizottmány tagjainak eljárása, működése legalább mindenben arra mutatott. Alig halottam körületeinkben véleményt, mely az ott történt dolgok felett komoly meglepetést ne fejezett volna ki. Mindenki bámulta, hogy akkor midőn a parliamentaris minister az ország összes capacitásai között szabadon választhatott, akkor épen oly bizottmányt kellé összeállítani, mely az elébe kijelölt téren impossibilitásának kézzelfogható bizonyítványait tette le. ') Ezt mi már egy alkalommal kiemeltük — mire az igaza, ministérium titkárjának lapja a Jogtud. Közi. azt feleli hogy az merőben alaptalan kifogás. — Ez valódi alkalmazása annak: ,Si fecisti, nega.' Igazolásul utaltattunk azon lap 16 sz.ra, mely a bizottmány névjegyzékét közié. Átnéztük ujólag,sa véletlen sors ugy hozta magával, hogy épen azon szám névjegyzékében egyetlen egy vidéki ügyvédet sem találtunk. Megnéztük azonban a 15. számát — és ebben már találtunk — egyvidékit — Horváth L. nevét. Tehát 6 curiai biró és 7 pesti váltó ügyvéd irányában egy vidéki! Difficile est satyram non seribere. Mert mellőzve azt, mikép Horváth L ur a bizott. ülések nagyobb része alatt Pestről távol volt, kétségtelenül ő lesz a legelső, ki nem fogja arrogálni, hogy ő az egész vidéket képviselje — a mint képtelenség is, hogy az ország összes vidékei Miskolcz város egy ügy védje által képviseltethessenek. — Ha pedig pénzügyi gazdálkodás lett volna azon hibás mellőzés oka — akkor kimondjuk, mikép az nyomorult gazdálkodás volt, mert az csak a főczélnak az igazságszolgáltatási reformnak rovására történhetett S z e r k. 48