Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 35. szám - Az igazságügyministeri bizottmány működése

40 értjük, hogy a bizottmányt megállapodás szerint a kerüli tábla ezentúl mindennemű bűnügyekben í'elebbviteli 1 róság lenne — egyszersmind pedig a pénzhamisitá sajtó vétségi esetekben, melyek pedig szinte büntet jogi ügyek, első forumot képezne. Az igaz, ezen szemb tűnő anomália régi jogrendszerünkben is féltalálha midőn a kir. tábla a bűnügyekben rendesen í'elebbvite fórumul szolgál, bizonyos kivétdes bűnügyekben pedi első biróságot képez. De minden szakértő tudja, mikép < valódi és pedig káros viszásság, mert a bűnügyek köz ily illetékességi megkülönböztetés sem jogosnak, set alaposnak nem tekinthető. Oly bizottmány pedig, mely törvénykezés javítására, reformjára van hivatva, legke vesbé sem lehet hivatott arra, hogy a régi viszasságoka terjessze, sőt még nagyobbítsa is; mit tesz az igazság, bi zottmány, midőn az érintett bűnügyi anomáliát a kir tábláról átruházza a kerületi táblákra, sőt azt még a sajtc vétségekkel öregbiti is. Egyátalában ha a ker. táblák eltörültetése javaltatnék, ennek lenne értelme, mert valódi reformot képezne, a bírósági szervezet egyszerűségének, az illetékesség egyfoi 'tnaságának előmozdítása által; de annak hogy a kerületi táblák hatásköre, még pedig többféle fórumon, még emeltessék s így az illetékességi sokféleség s tarkaság nagyobbitassék — ennek szerintünk nincs semmi értelme. Ez legszelídebben mondva legkönyelmübb mellőzése s félreismerése azon jelenleg egyedül helyeselhető irányelvnek: hogy a reformok csak a legégetőbb szükségekre szorítkozzanak; mert a kerületi tábláknál az égető szükség nem csak nem javitatik, sőt a reformtól, mint láttuk, visszaesőleg, még itt is szaporitatnak s öregbitetnek a törvénykezés bajai és viszásságai. Ugyanazt kell állittanunK azon mzottmányi határozatról is, mely szerint ezentúl a kir. Curiában az ügyek szakosztályozásként külön senatusokban el ó'adandók s elintézendők lennének. A szakosztályok szerinti bíráskodás egy idő óta törvénytudóink egy részénél mint reform-jelszó tűnik fel, minek sürgetése már majd nem szójárassá vált. Valahányszor a Curiai bíráskodás kézzel fogható hiányossága érintetik, rendesen a szakosztályonkénti bíráskodás állíttatik előtérbe mint minden baj orvosszere. Nem tudjuk azonban, azért-e mert a reform a Curiában is komolyan czéloztatik, vagy csak azért, hogy azáltal afigyelemavalódi hiányoks kinövésektől annál inkább el v o na 11assé k. Mi utóbbinak inkább hiszünk, mert a szakosztályozás javaslatát nagyon is tévesnek talál juk. Ugy látszik ez is oly tárgy, mely az i'letök részéről komoly figyelemre s tanulmányozásra nem érdemesittetett. A peres ügyek szerintünk csak a váltójogiak, úrbériek büntető jogiak, és polgárjogi ügyek szerint osztályozhatók. Más és több osztályozást mi nem is képzelhetünk. Lehetnek-e a polgárjogiak még tovább osztályozhatók ? Ezek közt legsajátságosabbak a telekkönyvi ügyek ; de azért lehet-e ezeket a többitől lényegesen elkülönözni; lehet-e annak külön osztályt adni? Kétségtelenül nem, mert magokban soha sem fordulnak elő, hanem mindig más jogügyletekkel p. o. örökösödéssel, birtok átruházásai, szerződésekkel, adóságokkal stb. vannak összekapcsolva, melyektől el nem választhatók. Ha pedig ezeket nem lehet, akkor még kevésbé lehet az adóssági, örökösödési, adásvevési stb. ügyeket külön osztályonként sorozni, miután ezek kevésbé ónálló sajátságuak, és más jelzálogi, telekkönyvi stb. ügyletekkel szinte összekapcsolvák. Mi értelme van tehát azon bizottmányi javaslatnak, mely a Curiai ügy — szakosztályozást a legégetőbb reform szükségek közé sorolta? — Ugy látszik — semmi. Mert szakosztályok, melyek lehetők, már ugy is léteznek, a? elkülönözhető váltó, úrbéri, büntető stb. üj^yek külön se natusokban tárgyaltatván; azon ügyek pedig melyek azo kon kivül esnek, külön elválaszthatók nem lehetnek, azok tehát uj osztályokat sem képezhetnek. — Az tehát mi itt lehető, már ugy is megvan ; a ni pedig nincs meg, az nem is létesithetó. ^Látszik tehát hogy a szakosztályozásra is tévesen helyeztetett reform- fontosság. JSTeai is találjuk aunak külföldön sem példáját. Sem a párisi, sem a berlini legfelsőbb törvényszék nem ismer a polgári s büntető jogin kivül más osztályozást, nem ismernek mást feltörvényszékeik sem, — és nem is emlékezünk hogy az akár franczia , akár Poroszországban *) sürgettetett volna. És mégis az igaszságszolgáltatás mindkét helyen a tökélynek magas fokán áll; Ítéleteik szakosztályok nélkül is alaposak, a főbb elvekre nézve lehetőségig összhangzók, egyöntetűek; és főleg Francziaországban a törvénykezési jogegység a tökély magas fokán all. — Ha pedig ez igy van, mit nem lehet eltagadni, akkor természetesen a mi kir. Curiánkban is lehetne nagyobb szakosztályozás nélkül alapos és összhangzó bíráskodás ; és ha nincs, kell hogy a bajok forrása nem a szakosztályok hiányában, hanem más egyebekben kerestessék. Nem vonakodunk kimondani, mikép ezen szakosztályi „f„,m £újt " V~j-k vnlCUI forrwituak elpalástolására. Ugy látszik a bizottmányban nem volt az illetőknek bátorságuk a bajok valódi forrásait nyiltan, szabadon leleplezni, és egyenesen újjal rámutatni azon sebekre, melyek a felsőbb bírósági törvénykezést illetőleg az ismeretes szenvedéseknek forrásai. E tárgyról azonban még szólandunk. Egy szerződés érvénytelenítési per a megye tőrvényszéke előtt. Lehet-e a fölebbviteli bíróságnak az ídeigl. törv. szab. 106. §-a alapján az első bírósági ítélet feloldásával, a felperesi keresetet személyeire nézve megváltoztatni, és oly alperes perbeidézését elrendelni, ki ellen a kereset intézve nem volt ? Közli: Szöllősy Benő köz s váltó ügyvéd ur. Özvegy C. Lipótné, szül. Kr. Éva Pest, Pilis, s Solt t. e. vármegyék polg. törvényszékéhez L. József, V. József s P. János ellen 1865. máj. 6-án 3291. sz. a. benyújtott keresetében következőket terjeszti elő : Boldogult férjem néhai E Lipót az A. alatti halotti bizonyítvány szerint meg 1862. sept. ll-én meghalálozván, féltelket, s két fel szőllőt hagyott hátra, a másik fele engem tulajdonjoggal illetvén. Ezen emiitett hagyatéki vagyon fölött 1863. jul. 19 én midőn bold. férjem *) Poroszországban meg van engedve, hogy a feltörvényszékeknél a polgárjogi 09ztály alosztályokra oszolhasson, de legkevésbé sem ügy osztályozás szerint, hanem csak azon okból, ha a perek száma tetemesen megszaporodott, hogy azok több senatusban gyorsabban elintéztethessenek. -