Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 34. szám - Az elkobzott javak visszaadása. Vonatkozva felelős kormányunk eljárására.

137 désnek tartja, miért nem utasította a felperest kielégítési végrehajtásért folyamodni?! A kir. itéló Tábla "JJI sz. a. Ítéletében pár sorban csak azt mondta ki, hogy semmiségi panaszra ok nincs, igy a megye törvényszék Ítéletét az abbun felhozottokoknál fogva szóról szóra helybe hagyja. Alperesek ez ítélet ellen ismét felebbezéssel kapcsolt fel folyamodást adtak be, s abban keserű hangon panaszolják el, hogy nekik kétségbe kell esniük az igazságszolgáltatás felett, midőn azt tapasztalják, hogy ügyük már három bíróságot járt meg, s azoknak egyike által sem olvastatott el perbeli védelmük, mert akkor lehetetlen volna három biróságnak azt egyezőleg kimondani, hogy ők néhai anyjuk és a Bay András aláírását elismerték, holott azt határozottan megtagadták. — Kifogásaik közül egy sem vétetett birói figyelembe, ha pedig még a bíróságok emberszerető működésükben sem találnak gyámolitót, akkor kétségbe kell esniök ha a gazdag felperesnónek ily könnyen sikerül őket kis vagyonkájukból kiforgatni, ez meg ölné bennök az igyekezetet, mert attól kellene tartaniok, hogy ha felperesnőnek tetszenék, ismét sikerülne szerzett vagyonukat törvényes uton elvenni — Nem kívánnak ők igazságtalanságot , de biznak a nm. Hétszemélyes Tábla igazság szeretetében és kérik az összes periratokat felolvastatni s a perben előadottakhoz képest kifejteni: váljon a gyámhatóságok birói minőségben működhetne k-e? és igy váljon a 4740. sz. a. végzés jogerejü-e ? s ha jogerejü annak alapján felperesnek perelni kelletett-e, vagy csak végrehajtásért folyamodni? Váljon az özvegy anya saját nevével kiállított kötelezvény az atya hagyatékát terhelheti-e? kivált ha ezen adósság a gyámtárs beleegyezése és a gyámhatóság előleges jóváhagyása nélkül tétetett az anya által? Váljon Bay András, mint a kire nézve egyik okmány sem állapítja meg a fizetési kötelezettséget, elmarasztalható-e akkor, midőu ő — ha kiállította volna is a kötvényt — azt kiskorúságában (1855) tette volna, a fizetést elrendelő gyámhatósági 4740. sz. a. végzés pedig már nagykorúságában kelt? Végül, lehet-e a 12848. száma kanczell. rendelet ellenére ily bonyodalmas jogkérdést sommás szóbeli per uton elitélni? Többek által voltam felszólítva ez érdekes jogesetnek a nyilvánosság utjáni közlésére. — Ennek kimenetele iránt az egész Borsodmegye értelmisége nagy érdekkel viseltetik, mert benne oly jelentékeny jogkérdések rejlenek, miknek a Hétszemélyes tábla általi megfejtése roppant következményeket von maga után. Mert hazánkban a legfőbb birói szék Ítéleteit döntvényeknek tekintjük, s igy azokban mindig a törvénykezésnek jövőre is megállapítandó elveit látjuk. Itt a társadalom egyik leggyámoltalanabb, de egyszersmind reménydus osztálya: az árvák vannak érdekelve, s ez ügyet országászati és méltányossági szempontból is lehetne fejtegetni, de az körünkbe nem vág, s igy pusztán csak a törvényesség szempontjából ítéljük meg. Ha a Hétszemélyes tábla által ez ügyben keletkezett három első bírósági ítélet hagyatik helybe, azáltal három elv állapitatik meg, u. m. 1. A gyámhatóságok bírósági minőségben működhetnek. 2. Törvényellenes cselekményük — ha az ellen a gyám a felfolyamodási határidőben jogorvoslattal nem élt — az árvákra jogerejüekké válnak. 3. A gyámhatóságok még nagykorúak felett is jogérvényesen intézkedhetnek. Ez elvek pedig fenálló törvényeink s a gyakorlattal, magával a törvény szellemével, s azon czéllal — melynek a gyámhatóság felállításánál a törvényhozót vezetni kellett — ellenkeznek. —Nézzünk a törvény szellemébe, keressük ki a czélt, az alapot, melyen a gyámhatóság felépült, nem ellenkezik-e ezzel? A gyámok felállításának szüksége az árvák tehetlenségében rejlik, igy üdvös, mert a szülőt helyettesíti, de tőle még is annyiban különbözvén, hogy itt már a gyermek a tulajdonos, igy a gyám jogai és kötelességei is mások, mint a szülőé, s felügyelete pusztán a gyermek személye, nevelése s vagyoni kezelésére terjedhet ki. — E felügyeleti jogkör azonban oly széles volt, hogy a rosz lelkű gyám gyámoltja tehetetlenségét saját hasznára fordíthatta, s igy lett szükséges az ellenőrködés, mi az idők viszonyához képest módosulva a jelenkorban gyámhatósággá alakult. Keletkezésének szükségét tekintve, de törvényeinknél fogva sem lehet reá más jogot ruházni, mint a gyám feletti ellenörködést, mely jogban egyszersmind azon kötelezettség is foglaltatik, hogy az árva javára intézkedjék mindenben a legszigorúbb felelősség terhe alatt, mert különben cselekményei semmisek, (dec. 5. pag 99 ; dec. 21. pag. 115 : dec. 24. 1655. stb.) Felállításának szüksége csak a gyámsággali visszaélés lehetőségében keletkezvén, az árvákra vonatkozólag több joga nem lehet mint magának a gyámnak. Igy következik, hogy a gyámhatóságok birói minőséghen nem működhetnek soha, mert érdekük mindig az árvákéi, tehát minden jogkérdésnél magánfelek; hogy pedig a fél a maga ügyében bíró nem lehet azt bizonyítani sem kell. Ebből világos az is, hogy az árvák kárára sem működhetnek, és ha ezt még is tennék, cselekményük semmis lenne, mert czéljukkal jönnének ellenkezésbe, és ez által károssá válnának az álladalomra. — Szintén nem férhet meg a gyámhatóság czéljával az, hogy az nagykorúakról intézkedjék; — s hogy ezt még is három bíróság egyezőleg kimondotta, az csak igazságszolgáltatásunk hiányosságát bizonyítja, — valamint az is, hogy e fontos dolog világos adósság gyanánt tekintetett és sommás szóbeli uton ítéltetett el. E jogeset komolyan megérdemli a nm. Hétszemélyes tábla figyelmét, mert benne oly elvek rejlenek, miknek helytelenüli megfejtése által a jövő nemzedék egy nagy részének anyagi állása tétethetik semmivé, és a biró a felelősség terhe alól óldoztattnék fel, a ki pedig felelősség nélkül, az emberi gyengeségnél fogva, sokféle körülmények befolyása alatt áll. A legfőbb törvényszéki ítéletet felszólitóim és mindazon szakképzettek kedvéért, kiket e kérdés érdekel, közölni fogom. Jogeset. Izsay Júlia és érdektársai mint felperesek néh. Izsay Sándor özvegye szül. Szabó Erzsébet jelenleg férjezett Kozák Istvánné ellen Pozsonmegye törvszékéhez 1863. oct. 3-án 10136. sz. a. benyújtott keresetükben előadják, mikép testvérjük Izsay Sándor 1861. april 17-én A. szerint leszármazó örökös és végrendelet nélkül elhalván, a B. a. telekkönyvben foglalt 189. számú ház és ahhoz tartozó BL urhéri telek mint az elhaltnak kizárólagos tu-