Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 34. szám - Az elkobzott javak visszaadása. Vonatkozva felelős kormányunk eljárására.

Pest, 18tt7. péntek májas. 3. 34. szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tnrtnlom ; Az elkobzott javak visszaadása. — Jogeset (Vége ). — Jogeset. — Hivatalos tudnivaló. Az elkobzott javak visszaadása. Vonatkozva felelős kormányunk eljárására. Nem hisszük, hogy a politikailag elkobzott javakhoz jogot tartók közül többen meg nem kisértették, azokat még az absolut kormánytól visszanyerni; és a menynyiben az akkor tett lépések czélhoz nem vezettek, azokat most, a magyar alkotmány visszaállítása után ismételni. Az eljárás a javaknak visszanyerése körül azon időben kizárólag a kérelmezési vagy is kegyelmi út volt, s az absolut hatalom önkény szerint határozott a kérvények sorsa fölött, s tetszés szerint a javaknak restitutióját egyszerűen vagy megtagadta, vagy megszabta azon, némelykor terhes feltételeket, a melyek alatt a javakat visszabocsájtani késznek nyilatkozott; vagy végül kibocsájtotta azoknak egy részét, de csak a felektől vett oly tartalmú reversalis mellett, mely szerint azokkal, a még kezei közt létezők keresetéről lemondatott. Sőt az önkény a restitutio körül annyira nem ismert határt, s a jogok annyira nem vétettek tekintetbe, hogy tudunk esetet, a midőn a javak kibocsájtattak ugyan, hanem azok nem a törvényes örökösnek, kit törvény szerint azok megillették volna, hanem másoknak adattak át. Hogy ezen eljárásnak mily minden jogérzetet letipró következései voltak, ezt az akkori körülményekből láthatni. Tág tere volt akkor a cselszövényeknek, s £.z absolut rendszer közegei a legaljasabb rágalmak, és hamis denuntiatiók alapján, — határoztak a törvényes örökösök mellőztével a restitutio fölött. Hiába kisértette volna bárki is meg, a kincstár ellenében jogait a törvény utján érvényesitni; tudhatta mindenki, hogy a haditörvényszéki elkobzási Ítéletek megmásithatlanul respectáltatni íognak. Természetes kifolyása volt ez az absolut rendszernek, s nem is várhattunk egyebet oly rendszertől, a mely magát alkotmányunkat is elkobozva tartotta. Az idők azonban változtak. Az 1848.évi törvények érvényeseknek ismertettek el, s alkotmányunk visszaállításával felelős parlamenti kormányt nyertünk. Az 1848. évi törvényeink visszaállításának pedig nem természetes, sőt szükségképi kifolyását képezi-e azon jogelv: hogy azokat védni nemvoltbün,shogyennélf'ogvaazelkobzásokat elrendelő haditörvényszéki ítéletek már magokban érvénytelenek, annyival inkább, mivel azon Ítéletek nem a magyar törvények alapján hozattak. És a felfüggesztve volt alkotmányunk, s ezek főalapja az 1848-i törvények visszaállításának szorosan logicai következményéül tekintendő, hogy a visszaállítással megszűnjenek mindazon jogi következmények is, melyek a felfüggesztéssel jártak, s melyek közé az elkobzások is tartoztak. Ha tehát azon elv, melyet az 1848-i törvények restitutiója szentesit, kétségbevonhatlanul áll, s ha azon közjogunk sértésével hozott Ítéletek érvénytelenek, akkor nézetünk szerint nincsen a mostani magyar kormányférfiaknak, kik magok is létüket az 1848 törvények restitutiójának köszönik, sem ürügyök, sem joguk az 1848. évi törvényeket kárhoztató haditörvényszéki Ítéletek fentartásával — az elkobzott javakat továbbá is visz-1 szatartani. — A visszaállított 1848-i közjogunk értelmében s következtében azok az örökösöknek, kiket törvény szerint megilletnek, kiadandók. Az ellenkező kormánycselekvés az 1848-i törvények restituálásának megtagadása lenne. — Azon eljárást illetőleg pedig, a mely ezen javak visszaadása körül követendő, következő észrevéte leink lennének. Fenállván azon elv, hogy a kérdéses javakat a kincstárnakjogosan visszatartani nem lehet, habár nem kételkedünk, hogy az azokhoz jogot tartók, — bizva biráinknak a reform folytán bekövetkező függetlenségükben, jogaikat a törvény utján is érvényre birnák juttatni, még is a legméltánytalanabb eljárásnak tartanók, ha az illetők a kincstár által az elkobzott javak visszaadatása kérdésében a törvény útjára utasíttatnának. Nézetünk szerint jogos és szükséges, hogy azoknak törvényes birtokaikba való visszahelyezésük kitelhetőleg könnyittessék ; — és ennélfogva a r e s t i t u t i ón a^k elvben kimondására elégségesnek találnók esetenként egy egyszerű kérvény benyújtását. Továbbá, miután a kormánynak ezen szóban forgó javakat illetőleg adományozási joga megszűnt, és mindenki jogos birtokába való visszahelyezését jog szerint követelheti, a magyar kormányférfiaknaK jogosan nem lehet oly restitutiót, a mely az egyenes törvényes örökösök mellőztével, az elkobzott birtokot önkény szerint másoknak adományozza, sem tanácsolni, sem ily rendeletet ellenjegyzésükkel sanctionálni. Kell tehát, hogy elfogadtassák azon elv: miszerint az elkobzottjavak a törvényes örökösöknek és csak is e z e k n ek v i ss z aa d a n d ó k. Az ellenkező elv és eljárás csak az előbbi hatalom önkényének kifolyása lehet, mely az előbbi államrendszert jellemezte; de az 1848-i törvényeken alapuló jelenlegi magán — és közjog elveivel semmi összhangzásban sem lehet. E tekintetben kell, hogy ajavak adományozása, és az elkobzott javak restituti ója között szoros megkülönböztetést tegyünk. Azon javak, melyek közjogunk szerint a fiscus szabad rendelkezése alá tartoznak, a kormány tetszése szerint szabadon el is adományozhatok, ezek az adományozás szabad tárgyait képezik; de azon elkobzott javak,melyek az illetőknek visszaadandók, s visszaadatni is rendeltetnek, már ennélfogva ezen restitutio actusa folytán meg34