Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 33. szám - Az igazságügyministeri bizottmány működése

134 valódiságát, t. i. azt, hogy üzv. Bay Miklósné Bakos Erzsébet és Bay András mint egyenes adósok állították ki a kötvényt,alperesek perbeszédileg kétségbe nem vonván — alperesek a felperesnö irányábani kötelezettsége — ennek alapján bíróilag is megállapitatik. Mert azon időben, midőn kelte szerint ezen kötvény kiállitatott, Bay Miklósné Bakos Erzsébet asszony már özvegyi állapotban és igy azon helyzetben volt, hogy ö mint elhalt férjétől származott gyermekeinek terrn. és türv. gyámanyja ezek személye iránt s vagyonaik kezelésében rendelkezhetett. Ha gyámanyai tisztében oiy esetek merültek fel, hogy gyermekeinek neveltetése végett, v£.gy a gazdálkodás fentartása tekintetéből, költsönpénzt felvenni kénytelenittetett — ezen intézkedése is gyámanyai köréhez tartozott, de a kereset alapját tevő kötvényben is világosan lévén kitéve a pénzköltsönzés oka — és hogy az valóban a felvett czélra költetett el, bíróilag is annyival inkább elfogadtatik, mert a perbeszéd folyama alatt alperesek az ellenkezőt teljességgel nem bizonyították, mert a B. a beperelt 1859-ikévi nov. 23-án 4740. sz. a. a megyei árvaszék hozott végzésében a felperes követelését az árvák terhére rovandóknak világosan elfogadta, és az árvatörvényszék ezen jogerejü intézkedését, mely ellen annak idejében panasz sem emeltetett — mellőzni nem lehetett. A követelési összegnek fele részében pedig azért kellett első és harmadrendű alpereseket elmarasztalni, mert a kötvénybeli összeg Bakos Erzsébet és Bay András által vétettvén fel — miután ezen két kötelező személyek in solidum kötelezve nincsenek, az özvegy anya kiskorú gyermekei érdekében csak fele részben kötelezhető, a másik fele rész megfizetésének terhe Bay Andrást azért illeti, mivel a kötvénybeli kötelezettséget annak aláírása által elvállalta, stb. Ezen Ítélet e. alperesek s em m i sé g i panasszal kapcsolt fellebezést adtak be. Mert 1. az ítélet indoka nem felel meg azon czélnak, hogy az ítélet helyességét támogatva oszlassa el a vesztő fél kétségeit, mert egy szó sincs benne azon alperesi kifogásról, hogy a kereset alapját tevő kötvény tilalmas feltételü-e vagy nem? vagy hogy a gyámhatóság jogositott e jogtalanul fizetési kötelezettséget róni az árvák terhére 2. Sérelmes azt tapasztalniok, hogy a bíróság védelmüket még csak át sem olvasta, mert Bay András a kötvényeni aláírását határozottan tagadta, még is az Ítélet indoka első pontja azt mondja, hogy elismerte azt általa kiállitottnak. — Tagadták azt is, hogy e kötvényen az aláírás néhai anyjuké volna, és hogy ez azon kötelezvény, mely a gyámhatóságnak bemutatatott. 3. Kifejtették a tárgyalásnál, hogy a gyámhatóság nem állapithatja meg ellenök a fizetési kötelezettséget, de minthogy elmarasztaltatásuk főkörülményéül az ítélet azt látszik felhozni, a sz. a. végzés semmiségét kénytelenek kifejteni. A gyámhatóság a szülőket helyettesíti ugyan, de tőlök még is annyiban különbözik, hogy itt már a gyermek a tulajdonos és irányában a gyámhatóságnak egyéb joga nincs, mint felügyelni arra, hogy személye és vagyona a gyám által jól kezeltessék, ez igy volt mindig, s hogy igy van most is kimonüj« 1863. decz, 24-én 19735. sz. a. udv. rendelet, midőn az a gyámhatóságokat illetőségükre figyelmezteti, s utasítja, hogy nem birósági, hanem csak árvahatósági minőségben vannak hivatva a gyám és gondnoksági ügyek elintézésére, — ennek folytán a gyám vagy gondnok feletti főfelügyeletet gyakorolhatják ugyan, de az árva terhére egy más még nem is az örökhagyó által csinált adóságot el nem fogadhatnak, mert ha ezt tehetnék, akkor a gyámhatóság felállítása nem üdvös, hanem káros intézmény volna az álladalomra— Nem áll, mintha a gyámhatósági végzést azért sem lehetett volna mellőzni, mert az ellen annak idejében panasz nem emeltetett; mert a gyámhatóság intézkedései ellen az árvák csak nagykorúságukban folyamodhatnak, hogy pedig a két árva még most is kiskorú azt az Ítélet is elismeri. Bay András pedig, mint a végzés meghozásakor már nagykorú, nem vonatkoztathatta magára a végzést, mert józanul még csak fel sem tehette, hogy a gyámhatóság még ő róla is intézkedni akar; de 4. feltéve, ha e 4740. sz. a. végzés jogerejü volna is, még akkor is érthetetlen a t. bíróság ítélete, mert indokolása szerint e végzést fogadta el irányadónak, ez pedig a követelés kifizetését a hagyatéki tömegre tolja, még is a bíróság ettől eltérve az összeg felének kifizetésében Bay Andrást marasztja el. Ellentmond magának, mert egyszer e végzést irányadó alapul tekinti, máskor pedig figyelembe sem véve egészen semmisnek tartja. És még a mi legfeltűnőbb az Ítélet felperes kérelmén is túlterjeszkedik, mert meghatározza, hogy minket, mily kötelezettségi arányban maraszt el, holott ennek meghatározását felperes egy szóval sem kérte. 5. Nem áll az indokolás 2-ik pontjának azon állítása, mintha az anyának joga lett volna az árvák terhére pénzt felvenni, mert azon kötvény 1855-ben az oszt. ptk. hatálva alatt kelvén, a szerint az anya nem volt term. és törv. gyám, hanem mellé gyámtárs adatott s e gyámtárs nélküli minden intézkedése semmis volt. — Nyíltan kimondták, hogy e kötvény e gyámhatóságnál soha be nem mutattatott és hogy azt ki nem állították, igy nem lehetett bizonyitaniok, hogy a pénz a mondott czélra költetett-e el vagy nem? de 6. legsérelmesebb az ítélet Bay Andrásra, mert ő bebizonyította, hogy a kötvény keltekor még kiskorú volt, és igy ha aláírást tett volna is, ebbeli cselekménye semmis; bebizonyította azt is, hogy a S" sz. a. végzés keltekor már nagykorú volt, igy ő reá e végzés mint akkor már nagykorura nem vonatkozhatott, — még is a bíróság öt elmarasztotta, a nélkül hogy ezen itt felhozott körülményekről indokolásában csak egy szót is szólna. — 7. Sérelmes még az is, hogy midőu ők a bírói illetőség ellen kifogást tettek, még is elmarasztattak a nélkül, hogy e kifogásuk csak birói figyelembe vétetett volna. — Azt sem értik, hogy tudhatja a t. biróság azt, hogy a kiskorúakat László és Lajosnak hivják, holott őket nem ismeri, s arról az egész perben egy szó említés sincs?! stb. (Vége köv.) Hivatalos tudnivaló. Kegyelemasajtó vétségekre s következményeikre nézve. Magyar igazságministerem előterjesztése folytán Magyarországom területén a kivételes állapot megszűnte után, s a sajtó-viszonyok tárgyában bel- és igazságügyministereim által f. é. mart. hó 17-én kibocsátott rendelet hatályba lépte előtt elkövetett minden olynemü sajtó-vétségekre nézve, melyek megtorlása hivatalból és nem a sértett fél magán-panasza folytán eszközlendő, az időközben netalán már megtörtént jogerejü elitéltetést s önnek következményeit is beleértve, ezennel átalános kegyelmet adok és engedek, s ezen elhatározásom foganatosításával emiitett igazságügyministereraet megbízom. — Kelt Bécsben, 1867. évi Szent-György hava 11-én. FERENCZ JÓZSEF, Horvát Boldizsár, igaz.minister. (B P. Közi,) felelős szerkesztő es kiadó-tulajdonos SZOKOIiAY ISTVÁN. Pesten, IHbl. NfŐmaMt Kocsi ü á ndor állal. (Érkövy, Galgócjy és Kocsi nyomdájában.) Hnt-fiac rit-dunasor sarkán ü. sz.