Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 28. szám - Ingatlanok végrehajtása

112 dotr, s a megyei törvényszék mint másod bíróság azon okból, mert az id. törv. szab. 126. §-a értelmében atelekkönyvi hatóság a végrehajtás foganatositására csak a zálogol ás és becslés megtörténte után lenne hivatva, a szolgabiróság végzését helyben hagyta. Alperes ismét fel folyamodott, s a kir. itélő tábla a végrehajtást megsemmisítette. Az indokok szórul szóra a következők: „Alperes azon alkalommal, midőn az első izbeni végrehajtás ingó vagyon hiányában siker nélkül maradt, ingatlan vagyonát ön maga jelelvén ki kielégítési alapul, ingatlan vagyonra intézendő végrehajtás elrendelése pedig a szolgabiróság hatásköréhez nem t a r t o z v á n , ugyan annak stb." Ezen végzés első indokából az látszik kitűnni, mintha a szolgabíró hatáskörét nem valami rendelet, hanem alperes kijelölése korlátolná, de a második indok elég határozottan kifejezi azt, hogy ingatlan vagyonra intézendő végrehajtás elrendelése a szolgabiróság köréhez nem tartozik, s így — habár hiányzott is benne a tulajdonképeni indok, a cancellariai rendeletre hivatkozás; az abban kimondott elv ezen rendelettel teljesen megegyező lévén, annak minden egyéb esetbeni követésében többé nehézséget nem találtunk. De most felperes emelt fel folyamodást, s ebben különösen kiemelte, hogy ő tudja és elismeri, mikép az ingatlanokra kiterjesztetni kért végrehajtás elrendelése a szolgabíró hatásköréhez nem tartozik, de ez esetben, midőn maga alperes jelelte ki ingatlan javait, a kérelem benyújtása is felesleges volt, mert az ingatlanok végrehajtás alá vétele alperes saját akaratával találkozott, s igy. éppen a kir. táblai végzésben indokul felhozott körülmény a végrehajtás megsemmisítésére okul nem szolgálhat. A hétszemélyes tábla mult 1866. évi decz. 15-én kelt 21380. sz. határozatával a megyei törvényszéknek másod bíróságilag hozott végzését az abban felhozott okokból helybenhagyta^ ezzel kimondotta, hogy a sommás ügyekből kifolyó ingatlanok végrehajtásánál is a telekkönyvi hatóság csak a zálogolás és becslés megtörténte után egyedül a végrehajtás folytatására van hivatva;s azon következtetésre ád alkalmat, hogy az ily nemű végrehajtások elrendelésére minden esetben a per bírósága illetékes. E határozatot a cancellariai rendelet 7-ik pontja értelmével összeegyeztetni nem lehetvén, vissza estünk a régi kétely zavarába, s e visszaesés valóban fenyegetőbbé tette azt, mint volt valaha, mert nem tudhatjuk, hogy a bírói körökben ezentúl a hétszemélyes táblai határozat lesz-e irányadó, vagy a Cancellaria rendelete. A birói hatóságok belátásuk szerint követhetik ezt is amazt is, a nélkül, hogy akár egyik akár másik esetben felelőség terhe alá jussanak. A sommás ügyből kifolyó végrehajtás tehát, midőn ingatlan javakra vonatkozik, bár melyik mód szerint legyen az elrendelve, vagy teljesítve, minden egyes esetben mind addig, míg legfelsőbb törvényszéki eldöntés alá nem kerül, még csak biztosításra sem vezet, — mert ki biztosit bennünket arról, hogy a hétszemélyes tábla fogja-e minden ülésében a rendelet e részbeni utasítását mellőzni? vagy nem fog-e egyik alkalommal következetességből, s egy másik alkalommal a rendelet nyomán határozni. E bizonytalanságnak véget vetendők most a magyar kir. igazságügyi ministeriumhoz folyamodtunk, melytől a megoldás biztos reményében utasitó rendeletet kértünk.1) De nem tartottuk feleslegesnek azt e becses lapokban is, melyek ugy szólván tárházát képezik az ilynemű jogi kételyeknek, hiányoknak s más visszaéléseknek — közölni, s ezzel a támadt kételyre a figyelmet felhívni.2) Örökösödési jogeset. (Schárfenéder — Venczel ügy.) Közli Csemegi Károly ügyvéd ur. (Folytatás.) Végre a hetedik kérdésez: Nem gátol ták-e egyéb törvényes akadályok e pernek megi n ditha tását? Nem akadályozták-e az ősis. ny. parancs 16. §-án kivül egyéb törvényes akadályok e pernek megindithatását? Igen is akadályozták. Akadályozta a transactio, és ennek hatálya; •—-és akadályozta a „res judicata." „Gontra proprium factum non datur a ctoratus." Ez egyike a magyar törvénykezés legfőbb elveinek. A transactio pedig proprium factum: tehát az önön cselekmény ellen nem lehetvén pert indítani, e factum peremtorius akadályt képez. Megerősítését nyeré e szabály a kir. Curiának azon döntvényében, mely már a keresetlevélben felhozatott; mely szerint: „Testamenta, quae transactione firmata sunt, sub invalidationem non cadunt, quia succesor a praejuditio quod allegari poterat, jam per initam transactionem recessit." Szóval a transactio önmagában alapit jogot, s ez ellen a transigens részéről a magyar törvények szerint sem volt helye az invalidationak. ,,Quia se actoratu proprio faoto privavit." Plánum Tabulare dec. 9. de actoratu. Ugyanaz a H. K. L R. 77. czimében. De ezenkívül „res judicata emiittetet t,'' s ez oly kifogás, mely a jogérvényesen elitélt pernek ujabbi egyszerű megindithatását kizárja. És a res judicata tettleg fenforog, sőt kétszeresen érvényesiti magát. Először a keresetlevélben L. alatt felhozott Ítélet által, miután felperesnő önjogusága, és férjének F. alatt mellékelt meghatalmazásával ennek meghatalmazotti minősége jogilag bebizonyult. Res judicátá-t igazol az N. alatti ítélet is, mely felperesnőt az M. alatti keresetlevéllel megkezdett, s az „egyesség érvénytelenítésére" intézett keresetétől jogérvényesen elutasította. Kétszeresen áll tehát elő a jogérvényesen eldöntött ügy;s a joghelyzetnek azon cristalizatiój a állott be, !) Reményijük mikép az igazságügyminister által, az ideig, reform, intézkedések végett összehitt bizottmány az itt felhozott eljárási hiányra is kiterjesztendi ügyelmét. A tárgy fontossága, a jelenleg legsanyarubb állapotban senyvedő végrehajtási jog biztossága azt mindenesetre igényelheti. — S z e r k. 2) Ha szakférfiaink közül némelyek netán ellennézetben lennének, annak alapos indokolás mellett lapunkat nyitva tartjuk. S z e r k.