Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 28. szám - Ingatlanok végrehajtása

11 mely ennyi elemek és tényezők után nem olvad föl többé az ellenfél argumentatiójának füstjében. Mint vörös fonál szövődik végig az egész helyzeten az ellenfél nagykorúsága, s az egyességnek az ö nagykorúságában, és önjogu állapotában történt létesítése. A hatósági közbenjárás, és az e tárgyban keletkezett megerősítő végzések, valamint 0 Felségének mint az árvák legf. gondnokának legk. leirata, csupán kifolyásai a jogérvónyes kötés hatályának. Az egyességgel a helyzet joghelyzetté vált; a tény, mely ezután bekövetkezett a törvényszabályai szerint létesült; az összes ágazatok a létesülés törvényességétől vannak áthatva, s csak törvényes létesülés lehet az, melyről a fejedelem mondja, hogy általa minden eddigi viszály kiegyenlittetett. A viszály megszüntetve, elhárítva van. Minden az egyességet sértő s ezzel nem öszhangzó állitások, jogalapok, és követelések elhárítva vannak; a joghelyzet csupán az egyességben tártaimaztatik. De az ekint alakított és erősödött joghelyzet fentebb igazolt elemeivel, és származataival elég erős arra, hogy az önjogu felek akarata szerint félretett és hatálytalanított végrendelet ellenében megoltalmazza a tulajdonost az egyesség által szerzett tulajdonának jogszerű birtokában, s megmentse ót a saját cselekménye ellen helytelenül perlekedő félnek jogellenes és tiltott támadásaitól. Nincs oly szempont, mely felperesnőt el ne ítélné ; nem képzelhető a concret kérdés jogi mozzanatai között oly árnyalat, mely ügyemnek igazságát, jogomnak sérthetlenségét, sőt megtámadhatlanságát ne erősítené. A fejedelem legfelső cselekménye áll mellettem. A törvények legmagasabb végrehajtója, a törvényesség legtisztább forrása és élő kifejezése mondja: miszerint nincs végrendelet! nincs viszály! nincs per! Minden elintéztetett, befejeztetett, megszüntetett az egyesség által, melyet érvényesnek elismert az árvák legmagasabb védnöke, a legfőbb gyámatya, a legmagasabb hatóság a — király. Nincs egyesség? vagy semmis az? Egy iratot mutatok fel, s ezen egyetlen irat elnémítja az ellenfél hamis pathosát, minden veszeklést. Ez iratban a felség mondja, hogy van egyesség, hogy uagykoruságbani egyesség létez, hogy ez hatály lyal bír, mert általa kiegyenlítetett a viszály. Ezen felül mellettem harczol még a birtok ténye, és e tény hatálya: a birtokot oltalmazó törvényes praesumtiók, s azon nagyfontosságú elv, mely szerint az előny a birtokos mellett szól. Nyugodtan fejezhetném be perbeszédemet, ha nem követelné a törvény, hogy ne csak saját jogát, igazát tüntesse ki a fél, hanem ezenfelül még az ellenfelnek minden állításai tagadandók s illetőleg megczáfolandók is. Csak a törvény e kényszere következtében kell áttérnem: Felper e s n ő ellenvetéseire és állításaira. Első ellenvetés. Felperes nő megtagadja ac toratusomat. En nem czáfolom őt, sőt elismerem, hogy actoratusom nincsen. De én nem vagyok actor, én nem követelek, hanem megtartani akarok. Felperesnőnek tehát in thesi igaza lehet, de elméletének befolyása a jelen perre, mely ellenkező helyzetet mutat fel, alig belátható. Felperesnő az actoratus megtagadása alatt azt érti, hogy nekem nem szabad az ő általa felmutatott végrendelet hatálytalanságát állítanom, s annak mellőzését kérnem, vagy is nekem nem szabad birtokomat védelmezni. Ez sajátszerű állitás, s ugy látszik, miként egy ismeretlen elmélet elérhetlen meredékein szédeleg. Én ugy tanultam és ugy tudom, h°gy a „re vin d i cat i o" keresete s az „Exceptio d o m i n i i" szoros correlatióban vannak ; s hogy az elsővel a második ipso facto adva van, csak hogy a per különböző alanyai számára. Ez az enyém mondja felperesnő: itt az írás— a végrendelet. A dolog természete, s a gyakorlatban lévő perlekedési szabályok azt hoznák magukkal, hogy most alperesen volna a sor azt mondani és kimutatni, miként a követelt tárgy nem felperesé, hanem alperesé. De felperesnő másként elmélkedik. Az ő elmélkedése szerint az én jogomról nem lehet szó; nekem nem szabad az ő jogát még csak meg se érintenem; ez önmagában perfect, teljes és tökéletes. Ez ellen tiltva van a vita. Elég az ha ő végrendeletet mutat ... az én teendőm csak tulajdonomnak átadásáig terjed. Contradictiónak nincs helye , mert nekem nincs actoratusom. Felperesnő szerint van egy faja a keresetnek, mely még borzasztóbb mint az úgynevezett „mandatsprocess."Van egy per, mely nem ismer alperest, mert nem ismer védelmet, hacsak az alperes nem testvére felperesnek. A nagy sublimitások rendesen absurditásra vezetnek, vagy ezt már el is érték. Mi történik ha a végrendelkező másnak vagyonáról rendelkezett? Mi történik, ha az örökös eladta a végrendeletileg neki hagyott vagyont? Ekkor is álla felperesi szabály? Ekkor is föltétlen kellék a tulajdon megvédhetésére, a vérségi nexus? Ez esetekben is elég az eladott vagy a jogellenesen testált vagyon revindicatiójára . . . maga a végrendelet? . . . s a tulajdonosnak nincs ellenbeszéde, mert nem vérségi rokon? Különös neme volna a perlekedésnek, s különös neme a birtokhoz kötött jogi előnyök gyakorlati foganatosításának, ha ez igy állana; azonban szerencsére nincs így a dolog. A vérségi összeköttetés, habár leggyakoribb qualificatio, melyben végrendeletből sérelmek származnak s legszokottabb jogalapja a végrendelet elleni joglépéseknek; de nem kizárólagosan jogosító helyzet. A vérségi összeköttetésen kívül az özvegyi jog, a közkereset, s számtalan más esetek vannak a jog körében, melyek a végrendelet ellen — nemvérségiek által is érvényesíthetők. A felperesi thesis tehát már magában véve helytelenséget tartalmaz, annál gyengébb az mostani alkalmazásában. Ellenfelem el feledé, miként a törvény a „personae et rei connexitas" fogalmával kapcsolatba hozza mindazokat, kik mint törvényes utódok, vagy mint engedményesek vagy egyébként illetékesek valamely személy jogába s igy ennek joghelyzetél-e belépnek, s ekként jogilag az előbbi személylyel azonosak; szóval jogelődjük jogának alanyaivá válnak. Minthogy pedig én néhai nőm jogába és tettleges joghelyzetébe léptem, e szerint mindazon támadó és védelmi jogok alanyává is váltam, melyek nőmet illeték, és igy az ő jogából vagy helyzetéből reám átszármaztak. Még sokkal kitűnőbb e jogom, midőn ez még azonkivül tettlegess birtokom jogi kifolyását is képezi, mely a törvényes védelemnek legszélesebb értelemben vett jogával ruház fel, sőt a mindenkori támadó ellenében előnyösebb helyzetben részesít. A felperesi ellenvetés tehát a mennyiben actoratusom ellen van intézve, értelem nélküli; a mennyiben pedig védelmezési jogom elvonására vonatkozik: teljesen helytelen. De ha nem volna ily általánosságban felállítva ez eszme, ha csak azt tartalmazná, hogy 1854. évi máj. l-ig lettem volna köteles a végrendelet elleni jogomat érvényesíteni: még e korlátoltabb vonalban sem volna al-