Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 25. szám

98 látolva. Kiskorúság és nngykoruság két ellentétes foga­lom, s legcardinalisabb különbség a törvény rendszeré­ben. Ha csupán a kiskoruságbeli kötést lehet visszavonni: már ebben van, hogy a nagykoruságbeli kötésre nem áll a visszavonhatás. Kiskoruságbeli-e a kérdés alatti kötés? Erre már fenntebb adatott a felelet. Ezen kérdésre megfelelt a vá­ros, az árvaszék, és megfelelt maga a kiskorúak legfelső védnöke Ö Felsége a Király: ,.Negotio successionis ma­trem inter et filiam nuptui traditam amicis pactis compó­sito." A kötés nagykoruságbeli: innen következik, hogy az visszavonhatatlan. A logica egyszerű. A mesterkélt ar­gumentatio rendszerint helytelen. íme az egyszerű való­ság, mely oly könnyen, oly egyenesen érvényesiti magát, hogy ellehet mondani, miként a gondolkodás országos ösvényen áll. minden kitérés és kanyarulat nélkül egye­nesen bevezet az igazság központjába. Mit vont vissza felperesnő? Ha kiskoruságbeli egyes­ségét vonta vissza, kétségtelenül érvényes orvoslatot használt; ha nagykoruságbeli kötést akart meggyengí­teni visszavonás által: fáradsága sikertelen volt, mert a törvény nem hordó, hogy kilehessen ütni fenekét s szük foglalatba bezárt tartalmával elönteni egy nagy te­rületet. De fel peres nő tisztább belátással birt akkor, midőn a visszavonást eszközlé, mint ma, midőn azt érvényesíteni akarja. Az idézett (C.) visszavonási okmányban foglalt előterjesztésében oda nyilatkozott felperesnő és férje: „m iként összekelésük alkalmával kötött házassági szerződésük káros volt ár ól ké­sőbbi érett megfontolás után tökéletesen meggyőződvén, azt visszavonják és még­se n* m i s i t i k." A visszavonás tehát az összekelés alkal­mával kötött s az idézett okmányban szóról szóra ismé­telt „Házassági szerződésre" vonatkozik. Tovább nem megyén a visszavonás ténye; és igy nem mehet to­vább a visszavonás hatálya sem. Az 5|.a. Ehevertrag van visszavonva, ezenkivül semmi! Erre figyelmet kérek. Ehhez fontos következmények csatlakoznak. A visszavo­nás által meggyengült a visszavont 5A alatti kötés: de nem gyengült meg a vissza nem vont C. alatti egyesség. Visszavonatott a kiskoruságbeli cselekmény: de nem vo­natott vissza a nagykoruságbeli kötés. Ez utóbbi tehát visszavonatlanul áll, s habár a visszavonásnak teljes ér­vénye volna is: ezen érvény még sem terjedhetne tovább a visszavont ügyletnél. Ámde az iratok mutatják, miként itt két jogcselek­mény van, az egyik az 5/. alatti, mely felperesnő kiskoru­ságában jött létre, a második a C. alatti, mely felperesnő nagykorúságában kelt. Szabadjon következtetést von­nom. A C. alatti egyesség ha visszavonható lett is volna, de miután nem vonatott vissza, teljes érvényben maradt. Ez a következtetés, mely a tényt magában foglaló vissza­vonási okirat szövegéből származik. E két kötést nem lehet összevegyiteni, ez egymástól külün tartandó, ezek tényleg ugy mint érvényre nagyon is különbözők egymástól. Igaz ugyan, hogy az 5/. alatti reproducálva van a C. alattiban, a mennyiben ez utób­binak mindjárt bevezetésében felhivatik. De azért nem a C. alatti olvad fel az 5/. alattiban, hanem ellenkezőleg az s/. alatti megy állal a későbbibe, melynek létrészévé, szö­vegévé vált. Az ,,Ehevertrag szerint kivagyunk egyezve minden jogainkra, a multat mint a jelent és a jövőt ille­tőleg." Ezt mondja felperesnő és férjejulius 9-én nagyko­rúságának elérte után egy hóval. Ennek értelme az, miként felperesnő nagykoruságána k elérkezte után elfo­gadta, ismételte és megerősítette kiskoruságabeli egyessé­get. Az egyesség ezen egyetlen nyilatkozat által nagyko­ruságbeli lett, mert tulajdonképen akkor lett kötéssé, ak­kor ratificáltatott, akkor lett perfect, és ugy tekintendő, mintha a C. alattiban Íratott volna alá. Ide helyeztetvén az egyesség, ezzel a C. alatti nyi­latkozat, az ennek szövegében felhívott csatolmánynyal együtt egy önálló individualizált jogüzletté lett. E jogi ügyletnek önmagának van létele és saját tartalma, vala­mint e tartalomból folyományuló hatálya. Ezen okmány hasonló lehet egy előbbivel: de azért nem egy és ugyanaz amazzal. Két külön jogügy forog fen, melynek csak egyike van visszavonva, de nem másika. A visszavont okmányt meggyengiti a visszavonás; a vissza nem vont ügylet azonban nem is érintetett e cselekmény által. De ha elkülönittetik a C. alatti egyességben felhívott, ezál­tal ujitott és megerősített elöbbeni szerződés, és csupán magának a G\. alatti okiratnak szószerinti szövege tekin­tetik, már ez egymagában elegendő valamennyi követ­keztetéseim igazolására. „Kiegyeztünk;" „nincs többé követelé­sünk." „Felmentjük anyánkat minden szá­madás alól." Ezek a C. alattinak kifejezései és megál­lapításai. Ha tehát csak az ezen kifejezésekben foglalt megállapítások terjedelme és hatálya jő figyelembe: már ezzel önmagával el van döntve a kérdés. Az idézett szavaknak jogi értelme ez: „Miiemon­dunk minden követelhetési jogunkról, melyet anyánk­ellen, az atyai vagyonra képezhetnéuk." Ennek van ér­telme, és ez értelemben egy nagy fontosságú jogkérdés nyeri végső elintézését. Az elintézés, mely itt van ki­mondva: az elintézés, mely minden jogról, és követelés­ről való lemondást tárgyazza, kifejezi, megállapítja. Ezen elintézés nem vonatott vissza; ez nincs érintve, nincs be­irva, nincs kitéve a visszavonási okiratban. Ez tehát visz­szavonhatlanul áll, és mint meg nem gyengített jogi cse­lekmény annyi hatályt gyakorol, a mennyi szövegének szavaiból, a grammaticai értelmezés és exegesis szerint következik, s a mennyit e szavak értelme „Kiegyeztünk" „Minden követelésünkről a múltra, jelenre és jövőre le­mondunk," sat. kifejez: vagyis,a mennyi éppen elegendő, a status quo-uak jogszerüsitésére, és minden keresetnek lehetlenitésére. De szem előtt tartva, miként a C. alatti ügylet fel­peresnő nagykorúságában kelt: nagykoruságbeli ügyle­tekre pedig nem terjed ki a visszavonhatás joga; szem előtt tartva, miként ez utóbbi ügyletek nem lévén privi­legiált cselekmények és igy nem is vonhatók a privilégium kedvezései alá: innen logicai szükségszerűséggel követ­kezik, miként a második kérdésre nem adható más fele­let mint ez: Az egyesség legkissebb részében sem gy engül t az ál tal, hogy Pozsony i Fere ncz n e egy ettől külön álló elóbbeni ügyletet, mely már keletkeztében semmis volt, későb­be n visszavonta. Harmadik kérdés: Hatályos maradt-e Wen­czel Gottfried végrendelete az egyesség­u t á h? g; s A végrendelet és az egyesség két ellentétes jognak jogalapj .i. Egyik a másikkal szemközt áll, és egymás el­lenében kirekesztő viszonylatban vannak. Nem az a kérdés: Érvényes volt-e a végren­delet keletkeztében? Nincs most szó a végrendelet

Next

/
Oldalképek
Tartalom