Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 25. szám

99 sem alaki, sem anyagi minőségéről. Ez a legyőzött szempontok közzé tartozik, e körül a res judicata, minden vitát lehetlenné tett. De az eredetbeni érvény, és a későbbi hatály között nagy a különbség. Az események és cselekvések behatnak a jogra, alakítják, minősitik, változtatják ezt, mint a tevékenység az anyagot. A jog, a különbféle cselekményeknek különböző következménye. Mennyiben hatott az egyesség a végrendelet által alkotott jogra? Ez itt a kérdés, melyre a felelet annál könnyebb leend, miután a megfejtés a causalis nexus megszakitlan lánczolatán már az előbbi pontokból folyományul. A végrendelet lélperesnőt tette a végrendelkező minden vagyonának tulajdonosává; ezen végrendelet megtámadtatott alperes jogelőde által, s minta B'|. alatti legfelső rendelet mondja : „questionati testamenti sub legalem crisim vocati." De a végrendelettel mint jogalappal két alany jogigénye állott szemben egymással; a helyzet vitás volt; a vita sokáig tartott, és sokféle alakban jutott kifejezésre. Végre egyesség jött létre; a vita befejeztett; az egyesség lett a vitás jogok s jogigények szabályozója s mintáz A. alatti legfelső leirat mondja: „Negotio successionis amicis pactis composito.'; A két jogalap közül melyik lett hatályos? A jogok megszűnéséről és átváltozásáról fenálló törvények és tanok szerint a későbbi cselekmény vagy mulasztás megszünteti, vagy változtatja az élőbbemből származó jogot. A végrendelet korábbi, az egyesség későbbi; az egyesség által azon viszonyra gyakoroltatott módosító hatás, melyet a végrendelet alkotott. Kétségtelen tehát, hogy az elöbbeni viszony v;igy helyzet azon arányban módosult, melyben a későbbi cselekmény áhal módosíttatott. A módositás az egyességben van tartalmazva: az egyesség lépett tehát a végrendelet helyébe, s ekként a végrendeletnek — bár keletkeztében teljes érvénye és hatálya elenyészett, s a szabad akaratból, az önjogu alanyok cselekvéséből egy más létesítés lett a jogi viszonynak egyedül hatályos regulatorává, a jognak foglalatjává. Ezt fejezi ki sz. kir. Aradvárosának 0 Felségéhezi felterjesztése azon kifejezésével: „ut tutelata, viduae ac testatoris filia nupserit ac non solum testamentum Patris sui Grodofriedi „Venczel pro invigoroso declaraverit." És ugyan azt ezen fülterjesztés szövegének ama további szavai „quod tutelata per initum matrimonium sui juris facta sit ac proinde t ractatus cum matre sua initns pro „valido haberi de beat." Ez az erre keletkezett legfelső elintézésnek értelme és foglalatja, midőn abban nyilvánittatik : „Negotio successionis et divisionis intuitu subslantiae Wenczelianae, matrem inter et filiam nuptui traditam amicis pactis composito." Azamicum pac t u m lett az elfogadott, megerősített, és szabályzónak elismert végső megállapítás, és ezzel hatálytalanná vált a keletkeztében érvényes — de a felek jognézete folytán később vitássá tett, végre pedig önjogu akaratuk és egyessségük által megszüntetett — végrendelet. (Folyt. köv.J Váltó jogi eset. Az óvás kivételi határidő meghatározása — különös tekintettel a szombati napra. Közli Schöpkes Ede ügyvéd ur. Váltótörvény könyvünk egyik leghomályosabb és legingadozóbb része az, mely az óvásnak az előzők iránti visszkereseti jog fentartása tekintetéből törvény kívánta kivételét tartalmazza; miért alig képzelhető, hogy azok, kik hivatásuknál fogva ezen törvény gyakorlati alkalmazásával foglalkoznak, a törvény e részbeni hiányait ne érezték volna. A vtk. I. r. 127 §. t. i. azt határozza, hogy áz óvást váltótörvényszéki helyeken és első bír. rendes hatósággal biró városokban legfeljebb 24 óra alatt meg kell tenni. Továbbá ugyanezen §. azon útmutatást is nyújtja, hogy azon határidő mindenkor a bemutatás napjíitól déli 12 órától számíttatik. Kétségkívüli, hogy a bemutalás napja alatt a váltó' lejárati napja értetik, mi egyébiránt a 109 §-ból is kitűnik. — Eddig tehát semmi nehézségünk sem volna. Azonban vegyük figyelembe a következő a 110 §-ban nem emiitett eseteket. Ha egy zsidó által elfogadott váltó vasárnapon jár le, tekintve hogy ily esetben a keresztény váltóhitelező a fizetést az napon kívánni nem köteles, hanem a legközelebbi köznapig várakozhatik, váljon ez esetben a legközelebbi hétfő — feltéve hogy az nem ünnepnap — lesz-e a fizetés napjának tekint e n dő? s váljon a hétfőn déli 12 órától számított 24 óra alatt kivett óvás törvényes időben kivettnek tekinthető-e? vagy nem kérheti-e jogosan a váltó előző magát a visszkereset alól feloldatni az okból, mert az ily esetben kedden délelőtti órákban kivett óvás a vtk. I. r. 127. §. szerint elkésve eszközöltetett? Vagy tegyük fel azon esetet, hogy zsidó által elfogadott váltónak, mely vasárnap jár le, tulajdonossá szinte zsidó: váljon köteles-e a zsidó hitelező az ilyen váltót hétfőn délelőtti ó r á k b a n o v a t o 1 ta t n i s váljon az ily esetben kedden délelőtti órákban eszközölt óvás törvényes foganattal nem birand-e, tekintve hogy a vasárnap a vtk II. r. 201. §. értelmében egy oly szünnap, mely az országban lévő összes lakosokra vallás különbség nélkül kiterjed? Még nagyobb lesz kétségkívül kételyünk, ha a váltóhitelező, ki a forgalomnak szánt váltó birtokába mint negyedik vagy ötödik forgatmányos jutott, talán az elfogadóval nem is egy helyen lakik, s igy annak vallását egyáltalában nem is ismeri. Mindezen kérdésekre ugy hiszem torvényünkben határozott és tüzetes feleletet alig találhatunk, és ezen kételyek eloszlatása mindaddig: míg a talán már nem távol időre eső codificatio utján eszközöltetni fog — jelenleg egyedül a bíróságok által egyes esetekben hozandó határozatok utján történhet. Ugyanazért talán némi érdekkel fog lirni a következő eset közlése (melyben álneveket alkalmaztam): Fehér Rudolf felperes Hegyesi Mór mint elfogadó és Hazay testvérek mint kibocsájtó forgatók ellen az aradi kir. váltótörvényszék előtt egy pénteken lejárt és a legközelebbi hétfőn délelőtti órákban ovatolt váltó alapján 500 fi t. és járulékai iránt v i s sz k e r e s e t e t indított. Ezen kereset ellen 2-od r. alperesek ellenbeszédükben azon ellenvetéseket teszik: hogy a pénteken lejárt váltó a vtk. 1. r. 127. §-ban kitűzött 24 órán tul óvatoltatvan, ezen 'késedelem miatt az váltójogi kereset alapjául nem szolgálhat, hogy a szombati nap oly törvényes akadályt, mely által az óvás kivétele akadályozva lenne, nem képez, hogy a vtk. I. r. 127. §. minden kivétel nélkül az