Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 94. szám

fest, iftttO. Kedd decz. 4. 94. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, tSlAm : Jogeset. (Vége.) — Arányossági jogestet — Kúriai Ítéletek — Hiv. tudnivaló. Jogeset. (Vége.) Végrendelet hátrahagyásával 1853 jan. 2. az ösis. pátens érvénye alatt, egy magyar özvegy meghalván, a néhai férje után özvegyi jogon birt ősi birtokokat, az özvegy végrendelete ellenére, ennek általános örököse az oldalági örökösök ellenében elévithette-e? Az ily nemű birtok oldalági örököse, a reá szállott, de még birtokba nem veit birtokot, az 1854 sept. 6. az ösis. pat. zárhatár idejének lefolyása után kelt adásvevési szerződéssel eladván, — a magára vállalt szavatosságból származhatik-e kártérítési kötelezettség"} A? adásvevési szerződésben a felek az oszt. pol. tör. k. 1278-ik §-ra hivatkozván — az ily szerencse, és merényes szerződésből származhatik-e szavatosság? Ha az ily birtokért egy harmadik személy a szavatosságot szinte magára vállalja, mikor, és mily terjedelemben áll be szavatossági kötelezettsége ? Az oszt. pol. t. k. 93 1, 933-ik §§-ban körülirt szavatossági elévülés honnan számítandó? — a jogügylet keletkezése napjától-e, vagy pedig az ily nemű birtok megvevöje által, a birtok letartóztatója ellen indított per megkezdése napjától, a vagy a megkezdett pernek végit életleli befejezése napjától? — Ha az elévülési haláridőig, a birtok megvevöje szavatossait a megkezdett perbe meg nem hivla, és a birtok vevő a pert hibás ulon indította, hanyagul^ és hibásan vitte, a kellő jogorvoslatokkal nem élt, s a hibásan indított pert meg nem újította , — váljon a szavatossági kötelezettségből származhatik-e a szavatosokra joghátrány ? Az 1840:21 t. cz. értelmében betáblázott, és a telekkönyvnek életbeléptével átkebelezett szavatossági szerződésnek milyen hatálya van ? Totiszer Vilmos mint Sz. J.-nek engedményese, és társa keresetlevelükben előterjesztették; miszerint Fáj Bertalan, — néhai nagybátyja Fáy Barnabás halála után Szily Karolina özvegyi használatában maradt, — ennek pedig 1853. történt halála után, Fáy Bertalanra, és testvéreire oldalági örökösödés utján reá szállott, — de Fáy Alajos által visszatartott, s 200 holdat meghaladó örökrészét 8000 pftért Sz. J.-nek örök áron eladta, a szavatosságot pedig mindaz eladó Fáy Bertalan, mind ennek neje Nagy Johanna magára vállalta. Sz. J. a megvett jószág birtokba vehetése iránt 1855 decz. 18. keresetet indított; de az első, s másodbirósági Ítéletek szerint — azon indokból, — mivel az ősis. pat. 9. §-hoz képest 1854 máj. l-ig a keresetet sem Fáy Bertalan eladó — sem Sz. J. vevő be nem adta, — a pert elvesztette. — Itt a felperesek kiemelik különösen azon körülményt, hogy Sz. J. vevő az ősis. pátens által meghatározott időben nem is indíthatta meg a pert Fáy Alajos ellen, mivel Sz. J. az örökséget Fáy Bertalantól csak 1854szept. 6-án, tehát az ősis. pátensben meghatározott idő lefolyása után vette meg, és így a mulasztás egyedül Fáy Bertalanra esik. Ezután felperesek keresetlevelükben igazolják felperesi tehetőségüket, és minthogy az 1854 szept. 6. kelt adásvevési szerződésben a Fáy Bertalan által eladott örökségre nézve, Nagy Johanna is szavatosságot vállalván, annak örökösei is kártérítésre kötelezve vannak, tehát kérik Nagy Johanna örököseit a 8000 pfrt szavatossági összegben, s ennek a kereset beadásától számítandó 6% kamataiban egyetemlegesen elmarasztatni. Alperesek a keresetieveire következő kifogásokat tettek : a) Mindenek előtt Fáy Bertalan eladó s első rendű kötelezett örökösei lettek volna megidézendők, mert ha az 1854 szept. 6. kelt szerződésből Nagy Johannára szavatossági kötelezettség folyik, az csak akkor következhetik be, ha a Fáy Bertalan örökösei a netaláni kárt meg nem térithetik; mert Nagy Johanna szavatossága sem egyetemleges — sem expromissionalisnak nem vétethetik, és ezen indoknál fogva alperesek a kereset leszállítását kérték. b) Minthogy az 1854 szept. 6. kelt szerződés az osztrák törvények uralma alatt keletkezett, az azok szerint megbírálandó; a ptk. 891 §. pedig az egyetemleges kötelezettséget világosan és határozottan kívánja kifejeztetni, míg a szerződésben foglalt szavatossági kötelezettség se nem világos, se nem határozott, ennél fogva Nagy Johanna csak adóstársnak volna — legrosszabb esetben is — tekinthető. c) Vevő Sz. J. a Fáy Alajos ellen kezdett pert az 1854 szept. 6. kelt szerződés után csak 15. hó múlva 1855 decz. 18. indította meg, és azon per csak 1859 évi decz. hóban csomóztatott be, sőt ítéletet csak 1862. évben eszközölt, mi mutatja, hogy azt hanyagul vitte nem esak, hanem a pert hibásan is kezdette és folytatta ; mert ősi osztályos pert kezdett, a helyett, hogy a már fentebb érintett Szily Karolina végrendeletének betöltésére perelt volna, sőt a kérdéses végrendeletet a perhez nem is csatolta, és a törvény által megengedett jogorvoslatokat fel nem használta, sem pedig a hibásan kezdett és folytatott pert meg nem ujitotta s igy a per elvesztésének egyedül maga volt oka. d) Felhozták alperesek, hogy az oszt. polg. tör. 931 és 933 §§. értelmében a szavatossági kötelezettség már elévült, mert mind az 1854 évi szept. 6. kelt adás-vevési szerződés az osztrák törvények uralma alatt keletkezett, mind pedig a Fáy Alajos elleni per ugyanazon törvények idejében 1855 évi decz. 18-án inditatott és 1859 évi decz. hóban becsomóztatott; az idézett §§-nál fogva pedig a szavatossági kötelezettség az ingatlanokra 3. év alatt évül el, e meghatározott 3 év alatt pedig Sz. J. sem Fáy Bertalan — sem Nagy Johanna szavatossait a Fáy Alajos ellen folytatott perbe be nem hivatta. e) Ellenvetették alperesek, hogy a szerződő felek az 1854 évi szept. 6. kelt szerződésben közvetlenül az át. polg. tör. 1278 §-ára hivatkozván, ennél fogva Sz. J. sze94