Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 94. szám

378 rencse — és merényes ügyletet kötött, melyből szavatossági kötelezettség nem származhatik. f) Felhozták kifogásul alperesek elleniratukban, miszerint az osztr. pol. törv, 930 § nál fogva szavatosságnak helye nincs, mert Fáy Bertalan, és Nagy Johanna csak az eladott birtok minősége, és mennyiségeért szavatoztak, és Fáy Bertalan, az 1854. szept. 6. kelt szerződésben, körülirta a birtok természetét is, mely körülírásból Sz. J. vevő mint törvénytudó tudhatta, és tudta azt, hogy Fáy Bertalan, Fáj Alajos ellen az ősis. pat. értelmében 1854. máj. l-ig pert nem inditott, mint ezt felperesek keresetlevelükben magok is beismerték, igy tehát Sz. J. ismervén a köt ött szerződésből, és a törvényből a birtok minőségét, ennélfogva a pol. tör. könyv 1398 §-át is figyelembe véve, Fáy Bertalan, és Nagy Johannára szavatossági kötelezettség nem származhatott. g) Ellenvetették alperesek, hogy miután Sz. J. vevő a szerződésből, és törvényből ismerte a vett birtok természetét, tudta, hogy az 1854. szept. 6. megvett birtok miatt, 1854. máj. l-ig a per meg nem indíttatott, igy tehát Fáy Bertalan Sz. J.-t meg nem károsította, mert semmi jogellenes cselekvényt, vagy mulasztást nem követett el Sz. J. ellenében, s igy Sz. J. a bekövetkezett kárának önmaga az oka, s azt sem Fáy Bertalan, sem Nagy Johanna szavatozni nem tartoznak. h) A kamatok, és perköltségek követelését alperesek hasonlóképen ellenzik, minthogy az 1854. szept. 6. kelt szerződésben sem kamat, sem elvett hasznok megtérítéséről — annál kevésbbé pedig fizetési határidőről szó nincs. Az előadottaknál fogva kérik alperesek a kereset alól magokat felmentetni, vagy legalább a keresetet mint idő előttit leszállitatni. Az alperesi elleniratra, a felperesi consortium írásbeli válaszában, az alperesi ellenirat azon részét, mely szerint a kereset Nagy Johanna örököseire nézve idöelőtti, mivel előbb a Fáy Bertalan örökösei lettek volna megidézendők, — érintetlenül hagyta. Az alperesi ellenirat azon részére pedig, miszerint az oszt. pol. t. k. 93i, és 933 §§. értelmében, a netalán létezett szavatossági kötelezettség elévül, minthogy Sz. J. a Fáy Alajos ellen inditott perbe szavatosait be nem idézte, — azt válaszolják, hogy ha Sz. J. a kérdéses perbe szavatosait beis idézi, és a kir. Tábla Ítéletét a legfelsőbb fórum elé viszi is, az mit sem használ az ősis. par. 9. §. ellenében. Továbbá azt állítják, hogy Sz. J.-nek, vagy felpereseknek, mint Sz. J. engedményeseinek, kedvezőbbjeit volna az 1854. szept. 6. megvásárolt, — 200 holdat meghaladó — birtokot megnyerni, mint a 8000 pftnyi vételárt visszakövetelni, és ezen állításukból azt következtetik, hogy nem áll az alperesek azon ellenvetése, mintha Sz. J. a pert hibásan kezdette, és hanyagul vitte volna. — Azon kifogásra pedig, — hogy az 1854 szept. 6. kelt szerződésben elfogadott szavatosságból, Fáy Bertalan, és Nagy Johannára semmi joghátrány nem származhatik, mert a kérdéses szerződés, a pol. tör. 1278- §-ára van alapítva,és mert Sz. J. ismerte az ősiségi pátenst s előtte a szerencse szerződésben körülirt birtok természete el nem titkoltatott, — azt válaszolják, hogy Fáy Bertalan, s Nagy Johanna szerződésileg fogadván el a szavatosságot, tehát ha törvény szerint a szavatosság nem állana is, kötelezi őket a szerződésileg elválalt szavatosság; sőt Nagy Johanna mint harmadik személynek elvállalt szavatosságát kötelezőbbnek mondják a Fáy Bertalan, — mint eladónak — kötelezettségénél. A felperesek válaszukban figyelemre nem méltathatónak jelentik ki, az alperesek által, az elleniratukban az egyetemlegességre, az elévülésre, a szerencse szerződésre, a szavatosságra, és az ebből folyó kártérítésre vonatkozó törvényszakaszokat, s ezek ellenében azon tételt állítják fel, hogy Nagy Johanna feltétel nélkül vállalván el a szavatosságot az 1854. szept. 6. kelt adásvevési szerződésben, sőt ezen szerződés az 1840. 21 t. cz. értelmében Nagy Johanna ingatlan javaira be is tábláztatott, és a telekkönyvek életbeléptével át is kebeleztetetett; ennél fogva a felperesek Nagy Johanna szavatossági kötelezettségét közvetlennek magyarázzák. Ezen pontok kifejtése után a felperesek válaszukat a keresetlevélben felkozott kérelem ismétlésével bezárták. A viszonválaszban alperesek bíróság előtti elismerésnek kérték vétetni azon körülményt, hogy a felperesek nem tettek kifogást az ellen, hogy a Nagy Johanna örökösei idő előtt idéztettek e perbe, s ennél fogva a keresetnek leszállítását újólag kérték. — Továbbá viszonválaszul felhozzák, hogy a szavatosságra nézve, az oszt. p. t. k. 93 J, 933 §§. határozottan megkívánják, miszerint a szavatos 3 év alatt hivatassék perbe, s igy a 3 év akár a jogügylet keletkezésétől 1854. szept. 6-tól, akár a Fáy Alajos ellen inditott per megkezdésétől 1855. decz, 18-tól számitassék, az mind két esetben elévült, és a szavatossági kötelezettség elenyészett. A válaszban tett azon felperesi állításra pedig, — mintha Sz. J. helyesen indította volna a pert, és a törvény által megengedett jogorvoslatokat igénybe venni felesleges lett volna, — megjegyzik alperesek, miszerint Sz J. valóban hibásan indította az ősi osztályos pert, mert Szily Karolina a Fáy Bertalan által Sz. J.-nek 1854 szept. 6. az 1278. §. engedélyénél fogva elárusított oldalági örökséget végrendeletében Fáy Bertalannak kiadatni rendelte, és minthogy Szily Karolina az ős. pátens folyama alatt 1853. jan. 2. halván el, — tehát a kérdéses örökséget el nem évitette, általános örököse Fáy Alajos pedig, mivel az elévülésre jog czime nem volt, — el nem évithette; s igy tekintve, hogy Sz. J. Szily Karolinának többször említett végrendeletét, a periratokhoz nem csatolta, s a Fáy Alajos ellen 1858 decz. 18 inditott perben oly annyira hanyagul járt el, mikép abban első bírósági ítéletet csak 1862-ben eszközölt, sőt a végrendeletnél fogva hatalmában lévő kedvező helyzetet fel sem használva, a kir. Tábla ítéletét a legfelsőbb forum elé fel nem vitte; mindezeknél fogva a per elvesztésének nem a szavatosok, hanem Sz. J. — kiabenemcsatoltvégrendelettel még mindig pert újíthatott volna, — önmaga az oka. — Nem áll azon felperesi állítás sem, hogy Nagy Johanna, az 1854 szept. 6. szerződés folytán a 8000 írt! vételárért közvetlenül szavatossággal tartoznék, mert a Nagy Johanna elvállalt szavatossága nem egyetemleges, sem nem expromissionalis, de sőt az nem is a 8000 frt. vételárra, hanem a többször felhivott szerződés szavai szerint, az eladott oldalági örökség minősége, és mennyiségére vonatkozik: ennélfogva Nagy Johanna legrosszab esetben is, a kártérítésre nézve csak adós társként lenne tekinthető. Ezek után alperesek bővebben fejtegetvén viszonválaszukban az oszt. p. t. könyvnek a kártérítésre vonatkozó szakaszait, megkísértik bebizonyítani, hogy miután Sz. J. maga is az 1278-ik §-ra álapitotta a kötött szerződést, s miután Sz. J. vevő a törvényből, és az 1854. szept. 6. kötött szerződésből ismerte a vett oldalági örökség természetét, ennél fogva maga lévén oka a bekövetkezett j kárnak, sem Fáy Bertalan, sem Nagy Johanna, — mint | jóhiszeműek, — a törvénytudó Sz. J.-nek szavatossággal nem tartozhatnak.