Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 86. szám - A hatalom - jog? 10. [r.]

Pest, IMiö. kedd nov. ft. 86. szaw. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Turulom : A hotntom jog ? X. — Hg. Eszterházy-féle A hatalom — jog? Csemegi Károly ügyvéd úrtól. X. Midőn a jogellenes hatalom leszoritván az állam tevékenységének rendszeres elemeit, magát azok helyébe helyezi: ezzel lételét és további fenmaradását legfelső czélnak és souverain szükségnek tűzi ki, akként, hogy minden intézmény, minden alakulás iránti elhatárzásánál, önnön existentiájának minden egyebet túlszárnyaló tekintetét veszi kiindulási pontul, s akként alakit, akként szervez, semmisít vagy létesít, szóval hatalmának minden' rugonyait a szerint intézi, a mint az előbbi viszonyokhoz kötetlen, azokban semmi szentet, semmi sérthetlent nem ismerő érdeke javalja, s a mint azokkal uralma biztosításának kilátásait elősegíthetni véli. A nép ragaszkodása a történelemhez, a kegyelet eddigi intézményeihez, a nagyság, s az eltűnt dicsőség emlékei által ébren tartott lelkesedés, — az ősöknek a legbecsesebb hagyománya, melyből mint az erkölcsi kincsek kifogyhatlan bányaiból még századok multával is szivárgnak az emelkedettség és a szabadság áldásai az utódok keblébe: távol attól, hogy akadályai lennének a felforgató hatalom cynicus tevékenységének, ellenkezőleg mindezek csupán a gyanakodó félelem, a rendszabályok általi fékezés, lehangolás és eltörlés kiszemelt tárgyaivá válnak. — A zsarnokság felfogása szerint az állam ugy tekintetik, mintha kiszakittatva gyökeréből, egy ideig a levegőben tartatnék, honnan átidomítva a győző tetszése szerint, azon helyre volna tehető, hol a hatalomnak legjobban tetszik, s czéljainak leginkább megfelel. Olvassuk a jakobinusok történetét, vagy I. Napóleonnak tanításait királyokká öltöztetett fivéreihez, s tisztán felismerendjük az anarchiának és a despotismusnak e jellemét, s a főbb vonásokban egyező eszközeit. A tnlemelkedő dölyfnek e féktelen kicsapongása ellenkezésben lévén a társadalom természetével: ebből a legyőzöttek és a győző között az alapfelfogás, s minden további hatás iránt szükségszerű összeütközés keletkezik, mely minden pillanatban veszélylyel fenyegeti a győzelmet, é? annak eredményét, minek elháritása tehát a hatalom rugójainak mindenkori cselekvésben tartását, a hatás fokozását, s föltétlenségét, a szomorú uralom biztosításának életföltételévé teszi. ,,A népek nem elégesznek meg azzal, hogy kormányoztassanak, hanem — becsületük re el kell ismerni, miszerint követelik, hogy kormányuk törvényes legyen."*) Ezen állítmány, melyet Guizot a felvilágosodott társadalom ismeretéből vont le, mindenkor bevalósult, s magát ,,a félszeg törvényességet" is, melynek leplezéséül használtatott — széjjelrombolta. A jogtalanságnak leginkább abban nyilatkozik át*) Guizot: Histoire parlam I. köt. 154 1 ügyek. — Sommás osztályú jogeset. — Kur. ítéletek. kos végzete, hogy önfentartásának egyedüli eszközét c&ak az erőszakban találja, s bár mennyire érezze a hatalom birtokosa e kénytelenség szomorú voltát, bár menynyire akarjon menekülni e gyászos hivatástól: minden lépten és nyomon űzőbe vétetik saját törvénytelenségének ijesztő árnyai által, s a zsarnokság rideg szüksége, mint kényszer, mint kérlelhetlen végzet tapad kezeihez, midőn attól már régen megundorodott a kebel, s midőn az erkölcs nemes gerjedelmei, a boldogitási vágynak vonzó varázsai sugározzák körül a pusztításban s lenyügözésben kifáradt szivet. A ki a földre sújtott egy nemzetet, és a hatalom önkényü parancsával merte eltörölni kedvelt intézményeit: arra nézve merő kénytelenség, — hogy mindig az erősebb legyen, s az erő alkalmazásában ki ne fáradjon. Hamisan játszani s becsületesen nyerni, vagy a hamis játékban raboltat a becsületes tulajdon erkölcsi biztositékával fedezni nem lehet. „I f it were done, when't isdone"*) Nem ugy van! A gyilkolásnak azzal nem szakad vége, hogy vei áldozat meghalt. Egy hosszú sora a bűnöknek szArmazik a bűnből, az erőszak nem részesülhet a jog boldogító boldogságában, neki sújtani, kínozni, dúlni, fosztani, sérteni és remegni kell tovább is; a börtön nyilasán, melyet alkotott, s mivé az államot átalakitá, őrködnie kell szüntelen. A despotismus csak vaskarikákkal forraszthat össze: a szeretetnek és önkéntes vonzalomnak szelid szálai nem fogamzhatnak ez érczes talaj vad sziklai között. ,,Votre gouvernement n'est pas assez vigoureux, n'est pas fortement organise. — Ce systémede douceur definitivement ne vous reussira pas, soyez en certain. Prenez donc p 1 us d'energie, et des m, e s u r e s pour vous procurer de l'argent!**) Bármily szempontból itéli meg valaki első Napóleont, a lángész ritka tulajdonát senki sem tagadhatja meg tőle; szellemi felsősége egy pillanatra átláttatá vele a különbféle helyzeteket, s az ezekből szükségszerüleg felmerülő következményeket, mi által önnöu cselekvéseinek iráuya változhatlanul elhatározva lőn. 0 nem teremté korát: de átértette azt; s ebben állott fölénye, ez praestigiumának titka és varázsa. Az idézett mondat ujabbi bizonyitéka éles belátásának, melyet az elnyomottak kénytelen hizelgése oly kevéssé volt képes elhomályosítani, mint a szívnek bágyadt érzelgősége meggyengíteni álláspontjából kifolyó intézkedéseinek iszonyú józanságát. A mit kivinni akart, tudta, hogy csak az erő túlsúlyával vihető ki; s szemeit kizárólag a kitűzött czélra szegezvén : az erkölcsiség, gyöngédség s az iga-ír *) Schakspeare Macbeth l-ő fel. 7-ik j. **) Du Casse : Méraoir9 du roi Joseph 11-köt. 351. L 8G