Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 79. szám

318 ipsuin quod nec inhypothecari nec judiciarie aestimari I valetin aestirnabile sít. etc. Az ilyetén postaállomásoknak ezen becsbeli emelkedése, az államigazgatás részéről egy bizonyos kifejezést nyert, mely a posta regale értékének neveztetett, (legfőbb szabályozás 18.), és a mely valamely posta átvételénél előre mint megfelelő, meghatározott érték kijelöltetett, melynek annálfogva a szükséggé válandó átengedés vagy átvételnél a cs. kir. kincstár részéről, mint a kárpótlás kellő mértékének kellett vétetni ; (15. sz.) a jelen perből már kiderül, hogy 1816. évben, (s igy a fentebbi 1807. udv. rendelvény után) a m. kir. udv. rendeletre, az aradi cs. kir. postaállomás, mely akkor az 1804-ik évi adományozásnál fogva 14,457 frtért (15|. 16/. 17} a. mellékletek) Damián Mártoné volt, a cs. kir. temesi fópostaigazgatóság közbejöttével kincstári hátralékok miatt nyilvánosan elárvereltetett, hogy azt Gráf József (mostani felp. ipa) 30,100 frtért megvette, hogy a szerződési összeg ezen G-raf József és Dámián Márton között 1816-ik april l-jén kifizettetett; hogy abban 10,000 forint titulo Decreto (melynek a posta regáléra kell vonatkozni), és 20,100 frt egyéb emolumentumokért és fundus instructusért letétetett (2/. és 4/. a. mellékletek). Továbbá kiderül, hogy ezen vétel a szerződésben magában előre felvett legfőbb helybenhagyást 1816. aug. 22-én nyerte meg, és hogy ezen ratificatióval egyidejűleg az aradi postának regale-értéke kimondatott: regale eatenus in 15,000 fl. defixum haberi (6/. 4/.). — G-raf halála után 1844. évben kihirdetett csőd és felperes Szailer Jakab együttjelentkezése mellett, a postamesteri állomás 800 pfrt fizetéssel ennek adományoztatott; (8/. 9/.)sz. nem a posta tulajdoni jogának öröklése alapján, mint netalán (az 5/. és P-ből) az 110/3i számú háznak, melyben a posta van, a Gráf leánya és felperes neje részéről felperesre való átruházása történt. Ennélfogva ő, a cs. kir. kincstár irányában formaszerinti szolgálati viszonyba lépett, és azon igények, melyek Gráf József örökösét, a posta elvonása miatt illetik, igények, melyeket a cs. kir. p. ü. ügyészség készséggel és ismételve, de csak 15,000 vfrtnyi regale-értékben elismert, a felperes Szailert szintén csak Gráf József-féle örökös minőségében illethetnek. — Azon czimből, hogy ő t. i. Szailer Jakab lemondása vagy hivatali rendetlenségek és engedetlenségek (D. 7/. 10/. sz. okiratok szerint) következtében, a postamesteri állásáról elmozdittatott, melyet ő nem mint Gráf József örököse, az 1816. évi szerződés folytán szerzett tulajdonnak, hanem csupán királyi adományozás folytán kezelt és kezelhetett, semmi kárpótlást nem követelhet, éppen oly kevéssé; j mint akármely hűtlen kezelés miatt letett hivatalnok.— De a mennyiben az aradi postaállomás az azzal eladhatólag összekötött regálénak elvonása által, illetőleg ezen regale nem a fundus instructus, a Gráf József örököseire nézve elveszett, és a mennyiben felperes Szailer Jakab ezekhez tartozik, őtet is illetné a beperelt fiscus által is elismert kárpótlási jog. De ezen kárpótlás mértéke épen a fentebbi kifejtés szerint a postaállomásnak Gráf Józsefre lett átruházásakor, a regale-értéknek, az államigazgatás által már meghatároztatott, csupán a visszavonható felhatalmazás és semmi más objectum, teszi a kérdéses eladásnak tárgyát, a cs. kir. kincstár általi megváltásnak és minden a postaüzlet elvesztéséből származhatott kárbeli tételek nagyon tulfeszitett felszámítása feletti minden fejtegetés elmellőztethetik, mert semmi kárpótlásról nincsszó, ott,hol semmi felelőséggel járó károsítás fen nem forog, a ptk. 1294. és 1295. §-ai szerint. — Minthogy egyébiránt a 15,000 vfrtba felajánlott regale értékre vonatkozólag is még kincstári ellenkövetelések említtetnek, a 16. sz. a., melyekre nézve felperes válaszában csak azt feleli, hogy a betáblázott követelést soha el nem ismerte, a P. a. betáblázott kimutatást alá nem irta, s a bűnügyi eljárásnál R. szerint felmentetett, s ezen irányban a keresetlevélben kitett kérelem tekintetében, a tárgyalás ki nem merittetett, tehát a jelen perben még a regaleérték megfizetését sem lehetett megítélni; miután már az alsóbb Ítéletek a fenforgó dolog és jogviszonynak helytelen felfogásán feküsznek, a perköltségek megszüntetésével a p. p. 5S2. §-hoz képest, a felperes rendkívüli felülvizsgálati kérelmét elvetni, alp. rendkívüli felülvizsgálati kérelmének pedig a p. p. 335. §-a szerint helyt adni. ehhezképest mindkét alsóbb birósági Ítélet megváltoztatásával akként kellett ítélni, hogy felperes az 1852. máj. 12-iki alapkeresetével s 1854. máj. 6-iki folytatólagos keresetével elutasitassék; ugyanannak azonban jogai vonatkozólag az aradi postaállomás 15,000 vfrtnyi regale értékére, nyilván fentartassanak, p. p. 299. §-a szerint." (Folyt, következik ) Jogeset. Varga Istvánné szül, Jeney Erzsébet, Varga János és érdektársai ellen Csanádmegye törvényszékéhez 1862. szept. 11-én 2357. sz. a. hitves társi örökrész kiadása iránt beadott keresetében előadja, miszerint férje Varga István 1857. apr. 18-án elhalván, az A. a csatolt makói telekjkönyvben foglalt ingatlanokat hagyta hátra, mely is a B. a. hagyatéki tárgyalási jkönyv szerint egyetlen gyermeke kiskorú Varga Erzsébetnek átadatván, felperesnő az örökös kiskorú leány nagykorúvá váltáig oly kötelezettség mellett hagyatott a hagyaték teljes haszonélvezetében, miszerint a kiskorút eltartsa, nevelje, ápolja és az árvabizottmánynak számoljon. Nevezett mostoha leánya azonban lv60. deczemberben elhunyván, alperesek az apai testvérek 1861. márt. hóban az A. a. ingatlanokat tőle elfoglalták, s az optkv. 757. §. szerint öt illető ^haszonélvezeti jogot C. szerint tőle megtagadták, kéri ennélfogva kimondatni, miszerint az A. a. ingatlanok 1/i része neki életfogytiglan haszonélvezeti jogul visszaadandó, illetőleg, hogy azok haszonélvezetében xh részben éltefogytáig részesítendő, s végül, hogy az 1861. mártiustól fogva általa nem élvezett V4 haszonrész, minek mennyiségét D. szerint igazolja — neki alperesek által megtérítendő, szükség esetére E. F. a. tanúit kéri kihallgattatni. Alperesek ellenbeszédükben felhozták, hogy a keresethez csatolt hagyaték tárgyalási jkönyvre vezetett végzés szerint felperesnő a hagyaték haszonélvezetében hagyatott ugyan a kiskorú nagykorúvá váltáig, azonban tartási, nevelési, ápolási és számolási kötelezettség mellett, őt számolási kötelesség nélkül illető !/4 részbeni haszonélvezetről pedig abban szó sincsen, — a hagyaték tulajdonilag a kiskorú örökösnőre ruháztatott, és telekkönyvileg ennek nevére íratott; felperesnő tehát lemondott % részbeni feltétlen haszonélvezeti jogáról, midőn a fentebbi végzést nem felebbezte, hanem magáévá tette. 1-ső r. alp Varga János az elhunyt Varga Erzsébet után maradt hagyatéknak felét, a 2. sz. a. adás-vevési szerződés alapján, mint jóhiszemű vevő szerezte meg magának, mivel a telekkönyvben a kérdéses ingatlanra nézve semmi i/\ haszonélvezeti jog illetőleg teher feljegyezve nem volt, s igy perbe sem fogható. Kérik alperesek jelen keresetet leszállítani, s felperest költségben marasztalni. Válaszilag felhozatik, miszerint felperesnő az által, hogy kiskorú mostoha leánya nagykorúvá váltáig az egész hagyaték haszonélvezetét birta, nem mondott le */*