Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 79. szám

31 9 részbeni hitvestársi örök részéről sem bíróság előtt sem azon kivül, sőt ellenkezően B. a. örökösi nyilatkozatában az V4 rész haszonélvezetét határozottan követelte; kéri tehát alpereseket, kik az általa felhozott ténykörülményeket hallgatva beismerték, a kereset értelmében marasztaltatni. Viszonválaszukban alperesek felemiitik, miszerint csak jogukkal éltek, midőn felperesnónek, ki időközben újra férjhez ment, s Varga István nevét nem viseli, az özvegyi tartást megtagadták, s mint az elhunyt Varga Erzsébet törvényszerinti örökösei a telekkönyvileg minden haszonélvezési teher feljegyzése nélkül ennek egyedüli nevére irt ingatlanokat el foglalták, főleg miután felperesnő 5 év és két hónap alatt a telekkönyvi bejegyzés ellen soha fel nem szólalt. Különösen pedig e. r. alp. mint jó hiszemü vevő nem tudhatta, hogy az általa megvett ingatlanokon valaki szolgalmi jogot akar gyakorolni, mivel a felperesnő által vitatott és keresete alapjául vett haszonélvezési szolgalom azon a ptkv. 481. §. értelmében feljegyezve nem volt. Kérik ennélfogva felperesnót, ki ezen alperest illetőleg a per során mit sem felelt, s jogait beismerte, keresetévél elutasítani, s költségekben marasztaltatni. Csongrádmegye törvényszéke által 1863. m árt. 18 - á n 515. sz. a. Ítéltetett: „Alperesek tartoznak felperes részére jelen per kezdetétől felp. haláláig a néh. Varga István hagyatékához tartozott egy egész kültelek jövedelme után évenkint 15 köböl búzát, 10 köböl árpát, 50 véka csöves kukoriczát minden év nov. l-ig lakására szállítva természetben megadni, a hagyatéki ház és kender föld jövedelme után pedig szintén a fentebbi határnapig 12 frt 50 krt fizetni. Továbbá tartoznak felp. részére az 1861-ben általa nem élvezhetett haszon megtérítéséül 14% köböl búzát, 10 köböl árpát és 50 véka csöves kukoriczát természetben és 12 frt 50 krt készpénzben 15 nap alatt megadni sat." Indokok: „Előre bocsátva, hogy felp. jelen perrel a néh. férje Varga István által hátrahagyott ingatlan javak egy negyed részének életfogytiglani haszonélvezeti joggal birtokába leendő bocsátását követeli, miután alperesek azt, hogy felp. Varga Istvánnak hátrahagyott házastársa, s hogy ők a Varga István halálával kiskorú gyermekére Erzsébetre szállott ingatlan vagyonokat ez utóbbinak halála után az 1861. év elején birtokba vették és azokon megosztozkodtak — nemcsak nem tagadták, de nyiltan be is ismerték; a Varga István elhalálozásakor érvényben volt ptk. 757. §. szerint pedig felperest tekintet nélkül arra, hogy férjhez ment-e újból vagy sem, néh. férje hagyatékának 1/l része életfogytiglani haszonélvezeti joggal illeti, mely '/4 részbeni haszonélvezeti jogához felp. B. szerint a hagyaték tárgyalása alkalmával is ragaszkodott, s ezen jogáról az által, hogy az egyetlen örökös teljes koruságáig néh. férje egész hagyatékát használatában kérte hagyatni, lemondottnak nem tekinthető; mi értis felperes keresetét megkellett Ítélni; mivel azonban felp. a hagyatéki ingatlan javak 1/i részbeni haszonélvezeti jogát nyilvánkönyvileg érvényesiteni annak idejében elmulasztotta, ennélfogva az ingatlan javak 7, részének életfogytiglani haszonélvezet végett a felp. részére természetben leendő átadását többé elrendelni nem lehetett, hanem annak a D. a. kitüntetett, s alperesileg nem kifogásolt jövedelme % részét kellett felperesnek oda ítélni sat." Ezen ítélet e. alp. felebbeztek, mert az e. b. a kereset tartalmán tul terjeszkedett, midőn alpereseket a felp. részére évenkint *j4 fejében kiszolgáltatandó termesztmónyekben marasztalta, mivel felp. nem ezt, hanem azt kérte, hogy a hagyaték V, része neki életfogytáig haszonélvezet végett kiadassék. Az e. b. figyelmen kivül hagyta továbbá azon fontos körülményt, hogy alp. nem felperes férje, hanem Varga Erzsébet után örökölték a hagyatékot, mely örökhagyóra az optkv. 732. §. szerint tulajdoni joggal szállott, s annak át is adatott, felperesnőnek abbeli mulasztása tehát, hogy ezen ingatlanra hitvestársi haszonélvezeti jogát fel nem jegyeztette, csak neki árthat, de nem alpereseknek. Alperesek jóhiszemüleg szerzett nyilvánköny vi jogainak nem respectálása oly következményeket szülne, melyek a közhiteltalapjában felforgatnák, — miértis perbeli kérelmüket ismétlik. A hír. táblán Ítéltetett: „Ámbár felperesnőt végrendelet hátrahagyása nélkül 1857. apr. 18-án elhalt férje néh. Varga István hagyatékából az optk. 757. §. szerint az Összes birtok!|4 részének holtiglani haszonélvezete törvényesen megillette ugyan; miután azonban az 1857. jul. 20. B. szerint adott Örökösi nyilatkozata ellenére az illetékes hagyatéki bíróság által ugyanakkor hozott átadási végzés-el az igényelt V4 részbeni haszonélvezeti jog helyett, részére csak a kiskorú árva nagykorúságáig számadás terhe mellett tartandó egész hagyatéki tömegnek haszonélvezete rendeltetett el, és felperesnő ezen végzést jogerőre emelkedni engedte nemcsak, sőt az egész hagyatéki birtoknak az A.a. telekjkünyvbe Varga Erzsébet nevére tulajdon joggal azon végzés alapján történt bekebelezését minden ellenmondás és a szolgalmi jog feljegyzése nélkül eltűrte, és e szerint ezen Vi rész iránti holtiglani haszonélvezeti jogáról az egész birtoknak időleges használata végett, valamint egyrészt lemondottnak, ugy másrészt ezaíh joga az optkv. 1467. § útmutatásánál fogva az egyedüli örökös Varga Erzsébet által elbirtokoltnak is tekintethetik;— ennélfogva tekintve azt, hogy öröklő alperesek nem mint néh. Varga István, hanem már mint néh. Varga Erzsébet törvényes örökösei az őket illető örökségnek azon joggal, mint az eme örökhagyó nevére az A. a. tj könyvben a fenti szolgalmi teher feljegyzése nélkül volt tulajdonjogilag bekeblezve, ugyanezen teher nélkül jogosan helyezték magukat birtokába; és tekintve továbbá, hogy ugyanezen A. a. telekj könyv alapján különösen az e. r. alp. ezen birtoktest egy részét a felp. beismerése szerint is törvényes örökösöknek tekintendő Székely Ferencz és Botka Annától a ptkv. 1493. §-nak kedvezménye mellett szerződés szerint örök áron megvevén, a birtokczim megszerzése mellett ezen birtokrészt szinte jogosan vette birtokába; és tekintve végre, hogy felperesnónek az 1|4 rész évenkinti haszonélvezeti joga a B. a. jogerőre emelkedett végzés s ennek telekkönyvi bekebelezése ellenére 5 év lefolyta után immár felelevenithető nem lenne, az e. b. Ítéletének megváltoztatása mellett felp. keresetével elutasittatik, s az ügyiratok további törvszerü intézkedés végett ugyanahhoz visszaküldetni rendeltetnek. Mely pernek sat." (1864. nov. 30. 15379. P. sz. a.) Ezen ítélet e. felperesnő felülvizsgálati kérelemmel élt; mert a per folytában világosan kitüntette, hogy néh. férje hagyatékából őtet az optk. 757. §. alapján törvényesen megillető özvegyi jogról sem nyilván sem hallgatag nemcsak le nem mondott, hanem a B. a. örökösi nyilatkozatában ezen jogához Varga Erzsébet nagykorúságáig az egész hagyatéki vagyonnak birtokában hagyása mellett világosan ragaszkodott. Az átadási végzéssel pedig özvegyi jogától nemcsak el nem üttetett, hanem örökösi