Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 79. szám

Pest, ISíiö, péntek oct 12. 79. szám. Nyolczadik évfolyam. ÍI19Í j9íö39sft^8XU ilÖÍ-199 Q9XŰ t , Tartalom : Szailer-féle aradi posta-ügyi jogeset. (Folytatás.)—Jogeset.— Kur. Ítéletek.— írod. értesítés. Jogeset. Szailer-féle aradi posta-ügy. Való-e, hogy a megerősítés mellett vett posták csak személyes jogot nyújthatnak, hogy ott az örökösödési jog kizárva lenne; hogy azt vevő mint tulajdonát át nem ruházhatja ? A köz árverésen tulajdonjogilag elárverezett s mint magán tulajdon megvett aradi posta, visszavonhatást megengedő személyes felhatalmazást képez-e, vagy magán tulajdont, mely mígán jogezimen megszerezhető ? S mint ilyet a kincstár egyszerű rendelet utján elfoglalhatja c vagy csak szinte jogutón jogügylet által szerezheti-e vissza ? Két oldalú szerződés által szerzett tulajdont ennek tulajdonosától egyoldalú közig, rendelet erejével elvenni lehet-e ? let által Augusz Antal szegszárdi postamester esetében Ő cs. kir. Felsége megállapította, miszerint a titulo oneroso szerzett postaállomást a tulajdonostól s annak örökösétől elvenni nem lehet. A tárgyalás befejeztetvén, a cs. kir. törvényszék 185 5. apr. 10-én kelt Ítéletével, alperest a tőle elvett postának 3204 pírt 55 krban megállapított évi jövedelmei megtérítésében, valamint e jövedelmek 5°/(j-val számított tökéjében vagyis 64,098 pírtban és 36% krban elmarasztalta. Ezen itelet mindkét fél által felebbeztetvén, a cs. kir. nagy-váradi országos íötörvényszék 1855. jul. 2-án ítélete _ . j Iliig y - v cll uui uisíajjus IUIUI vcuyoica lui/u. JUI. s-au HCICIC Ezen eljárás Szailert, hogy a megtámadott tulajdona ; áhal jövedelmeknek 3341 pfrtra, és igy a tőkének 66,820 szentségét megóvja, a törvény útjára kényszeritette; 1852 jul. 5-én 1617. sz. a. az aradmegyi cs. kir. törvényszékhez kártérítési keresetet nyújtván be a fiscus ellen; melynek jogalapját á nyilvános árverés utján eszközlött vétellel szerzett tulajdoni jogára állapitá; tettleges és jogellenes kidobatását törvénytelen cselekménynek nyilvánítva és á fiscust az aradi posta hivatalosan kimutatott jövedelme alapján felszámított értékében, vagyis 185,509 pfrtban kérte elmarasztaltatni. Az ellenfél ellenbeszédében a postát elidegenithetlen tulajdonnak állitá, melyről azt mondá: „A postaintézet s annak kezelése a kormányzat nevezetes ágát tevén, az e részbeni intézkedés a kormány főbb hivatalainak volt és van jelenleg is fentartva, melyek is maga az intézet, postaállomások, tisztek, postamesterek tekintetében felmerülő kérdések iránt, a fejedelmek által kiadott normális resolutiok szerint működnek s működni kötelesek." Ezen pont képezi az alperesi felfogás lényegét s perbeli deductiojainak központját, hivatkozva támogatásául az 1807. évi ud. rendeletre, (F.) — és az 1842. apr. 21. és nov. 17-én kelt udv. rendeletre, mindebből kimutatni akarván, hogy a postát mindenkor tetszése szerint vehette el a kincstár, s hogy ennek elvétele által jogát gyakorolván, arról felelni nem tartozik s e jogos cselekményéből kártérítést megállapítani nem lehet. A vételre nézve azt állitá, miszerint a posta nem adatott el, hanem csupán a posta jövedelmeinek huzhatása volt tárgya az árverésnek, s felperes előde csak azért fizetett, hogy Damián visszalépvén a jövedelpfrtra emelésével az első birósági Ítéletet helybenhagyta. Mindkét bíróság a postát tulajdonilag megvettnek állapítván, ebből kifolyólag az elvett tulajdon értékének s hasznainak megtérítését törvényes szükségnek tekintette. Az érdemre nézve egybehangzó Ítéletek ellen alp. rendkívüli felvizsgálatot, felp. pedig az összeg tekintetében felebbezést használván, a cs. kir. bécsi legfelső törvényszék az alsó birósági ítéleteket végkép feloldotta és felperest kártérítési keresetétől elvileg elmozdítván, csupán a pretium regale fejébea 15,0)0 vfrtot talált megítélendőnek. (1856. jul. 30. 6351. sz. a.) Ezen fontos itélet indokolása következőleg szól: „Az 1. sz. a 1807. jan. 17-én kelt, a magyarországi postaintézetet tárgyazó szabályleiratból, egybehangzólag a többi koronaországok részére kiadott törvényekkel,— (1783. oct. 23-án 202. sz. — 1784. máj. 21. 2983. sz. — 1785. szept. 15. 466, és az 1837. nov. 5. 240. sz. a. kelt postatörvény) — és az 1840., 1842. és 1843. évekről 13/. 2/. és 4/ sz. a. kiadott legfőbb határozatokból kiderül a posta regale fogalma, és az annak folytán adományozott postaj'og az úgynevezett örökségi vagy eladható postákkali összeköttetésének természete; mely postajog mindenkor csak a postaszolgálat kellő ellátásához kötött, ennélfogva az azt megszerzőnél a szükséges tulajdonságokat feltevő engedély marad. — Ezen regale (postajog-felhatalmazás) nem bir a reale természetével, el nem zálogittathatik, meg nem becsültethetik, el nem adathatik, minthogy természetéhez képest visszavonható. — De mivel a postaszolgálat mek használatától, ennek fejében történt az értókfizetés. i gyakorlata bizonyos székhelyet, és nevezetesen tetemes Szerinte az elvett posta értékének megtéritése helyett, fundus instructust feltételez, mely örökölhető és eladható; csupán a vételár fele, mely mint pretium regale fordul és mivel voltak oly adományozások, melyekkel az állame!ő, illeti a felperest, többre keresete nem lehetvén. j hatalom az örökölhetőséget és eladhatóságot, azaz mintFelperes válasza a postát mint eladott és megvett tár- j egy azon biztosítást kötötte össze, hogy egy bizonyos álgyat mutatván fel, hivatkozott az árverési feltételekre, lmnás, örökösére vagy vevőjére — a szükséges megkivánmel'/ékben a postaállomás tűzetett ki árverés tárgyául és i tatóságok előfeltétele alatt, a felhatalmazás át fog rua szerződésre, valamint az adás-vevést megerősítő cancel- j háztntni, ebből származott. hogy az ilyen örökölhető és láriai intézményre s ezeken alapuló jogát fentartatni kérte. , eladható posták ezen törvényes kilátásban lévő átruházAz ;807. évi resolutiora az mondatott, miszerint vétel fo- j hatóság miatt, magasabb becset nyertek; ezt fejezi ki az rogván kérdés alatt, az eladó semmiféle rendelet által nem \ 1807-ik évi leirat is 1. sz. a.; Cui id accedit, quod sujira admeu^heti; magát. A pretium regale pedig nem jelentheti j ditamentum ex parte Euíptoris ultra valorem fundi inazt, hogy azzal ki lehessen a vevőt tulajdonából becsülni, ' structi in Stationibus postalibus, magis qua gratificatio A™wlf>kh}é^\fi l L'"de" Pro ce??0 *ffi,;iy P0£t ,li consideranda veniat, cum Regale i 9