Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 78. szám

Pest, ING6. kedd oct. 9. 78. szám. Nyolczadik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tnrtalom ; Szailer-féle aradi posta-ügyi jogeset. — Úrbéri jogeset. (Vege.) — Hiv. tudnivaló. Jogeset. Szailer-féle aradi posta-ügy.*) Valö-e, hogy a megerősítés mellett vett posták csak személyes jogot nyújthatnak, hogy ott az örökösödési jog kizárva lenne ; hogy azt vevő mint tulajdonát át nem ruházhatja ? A köz árverésen tulajdonjogilag elárverezett s mint magán tulajdon megvett aradi posta, visszavonhatást megengedő személyes felhatalmazást képez-e, vagy magán tulajdont, mely magán jogezimen megszerezhető ? S mint ilyet a kincstár egyszerű rendelet utján elfogíalhatja-e vagy csak szinte jogutón jogügylet által szerezheti-e vissza? Két oldalú szerződés által szerzett tulajdont ennek tulajdonosától egyoldalú közig, rendelet erejével elvenni lehet-e ? A m. kir. kamara a tulajdonát képező aradi postát 1804-ik évben eladóvá tévén, azt előbb Martinszky János vette meg, de ez elállván a vételtől s Prenzler Antal nyugalmazott kincstári hivatalnok vétel ár fizetés nélkül csupán nyugdija fejében kérvén magának átengedtetni, miután a kir. kincstár csak vételár fizetése mellett akará azt elidegenittetni: az említett aradi posta 14,457 forint és 47 krért Damián Mártonnak adatott el. A vevő a vételárból 11,000 írttal adós maradt, mely öszvegről kötelezvényt állított ki, s ezen kötelezvény a kir. kincstár utasitása értelmében az aradi postaállomásra betábláztatott. Damián e tartozását le nem fizetvén, sőt a postának kezelése alatt, mások pénzét is, nevezetesen pedig a szomszéd postamesterek jutáteKac magauaK. euuegenitvén, s egyébként is a posta kezelése körül többrendü pénzbeli hűtlenségeket követvén el; miután 1814. apr. 6-án kiállított s betáblázott térilvénye — „Reversalesu mint a kir. kincstári rendeletek ez okmányt nevezik — szerint a kir. kincstár fel volt jogosítva, ezen esetben a postaállomást másnak eladni s a vételárból magát kielégíteni: ezen okból, s nyíltan vonatkozva a betáblázott reversalis által nyert eladhatási jogra, a kir. kincstár az aradi postának ujabbi eladatását rendelte el. Az ujabbi eladás eszközlésére a nyilvános árverés találtatván a legczélszerübb módnak : a helytartótanács kir. kincstári megkeresés folytán 1816. jan. 31-én 3156. sz. a. kiadott körlevele által az aradi postának árverés utjáni eladatását közhírré tette, s a venni szándékozókat az 1816. apr. 1-ső napján tartandó árverésre meghívta. Az árverési feltételek megállapítva levén, a cs. kir. temesvári postapraefectoratus által közzététettek, s az árverést eszközlő cs. kir. posta-praefectus által nyilvánosan felolvastattak s az árverelők által aláírattak. *) Ezen Szailer-féle ügy, melyet itt közlünk, jogéletünkben valódi C a u s e c é l é b r e gyanánt tekinthető. A közlés átolvasása után bizonynyal mindenki feszült figyelemmel várandja legfelsőbb törvényszékünk határozatát, hogy az felfogva magasztos hivatását, távol minden mellék tekintetektől, 9 különösen tekintet nélkül a hatalom érdekeire s igényeire, s ha kell azokkal ellentétben is, egyedül a jogi igazság mellett emelje szavát. Mert a magánjog terén a legfőbb hatalom s legutolsó honpolgár közt semmi különbség sem létezhet. Különben azon veszélyes s erkölcstelen elv : a hatalom jog — átalános érvényre emeltetnék — a jogállam s polgárosodás szégyenére. Azt hisszük legfőbb bíróságunk ily elv szentesítésére segédkezet nem nyújthat. Csak azt legyen még szabad megemlítenünk, mikép felperes Szailer perujitási periratai, melyek oly ragyogó ész tehetséget, oly magas felfogást s mély törvénytudói képzettséget árulnak el — aradi ügyvéd Csemegi K á r o ly tó 1 származtak. Szerk. E feltételek (A.) bevezetése figyelmet érdemel; az így szólván: „Licitations-Bedingnisse, nach welchen diezuFolgeh. Hofkammer-Verordnung vom 29-ten Nov. 1815. Nr. 26768. mittelst öffentlicher Versteigerung zuverkaufende Arader k. k. PostStation am 1-ten April 1816, als dem durch Umlauf-Schreiben sowohl als durhZeitungén bekannt gemachten Licitations-Tage zum Verkauf ausgehangt wird. Figyelmet érdemel továbbá az 1. pont, mely az eladás tárgyát tüzetesen meghatározván, ekként szól: 1-tens. ,,Die Arader Post-Station, derén beiláufiger Ertrag und sonstigen Emolumente aus Rechnungen und Contractea eingesehen werden kann, wird heute eigenthümlich mit dem in der Nebenlage specificirten Fundo instructo verkauft." Nem kerülheti ki a figyelmet a 3. pont sem, melyben a legtöbbet ígérő a postahivatallal egybekötött kötelességeknek az instructiok és normálisok szerinti teljesítésére azzal köteleztetik, hogy azon esetben, ha hivatalbeli kötelességének meg nem felelne: azon veszélynek tenné ki 1 magát, hogy a posta másnak fogna eladatni. Jelentőségű itt az, mikép: az árverés alkalmával csupán a hivatal kezelésére nézve kiadott rendeletek és szabályok megtartásáról volt szó, s a legtöbbet ígérő csakis a hivatal vezetését illető szabályok meírr!i.rrá<;ár<:vlf up.tfitt.A matrát íijá: de Semmkkep sem erinteteti, hogy oly szabályoknak mié mdguc ííro, melyek nem a hivatal kezelését illetik, hanem állítólag azt tartalmaznák : miszerint a tulajdonul eladóit posta nem lesz a vevő tulajdona, hanem a kir. kincstárnak mindenkor jogában áll, a kifizetett postát minden ok nélkül a vevőtől elvenni s a vételárt is magának megtartani. Az árverés a fentebbi alapon és feltételek mellett 1816. apr. 1. napján megtartatván, legtöbbet ígérő lett Gráf József aradi polgár, ki a felhívott feltételek alapján tulajdonul eladott és igy tulajdonul megvett postaállomásért 30,100 Irtot ígért. Az árverés után szerződés köttetett vele mint a legtöbbet ígérővel, mely szerződés (B.) ismétlése az árverési feltételeknek, s melyet 1816. aug. 16-án 10,869. sz. a. a m. ud. Kancellária megerősített, a megerősítő rendelet ekkép fogalmaztatván: „Contractu emtio venditionis cum Josepho Gráf ralione vendilae tunc publica licitatione mediante qua plurimum offerenti postae Stationis Aradiensis inito, isthic quoque rali habilou etc. íC.) Az aradi posta ekként Gráf József által tulajdoni joggal megvétetvén, ez haláláig (1845.) megvett tulajdonának háboritlan birtokában és használatában volt. Halála után a posta a tulajdonos leányának férjesült Szailer Jakabnénak jutott örökségi osztályrészül, ki azt férjének engedményezé. Ez időben a kir. kincstár részéről történtek némely lépések a postának a kir. kincstár tulajdonához valóviszszaszerzése végett, s nevezetesen a cs. kir. temesvári postaigazgatóság által 1846. márt. 3-án az aradi postamesterségre 800 frt fizetési s 100 frt hivatali költségek megtérítésének ígérete mellett csőd lett kihirdetve. Az uj tulajdonos Szailer e csődhirdetés által jogait megsértve látván, legalázatosabb kérvényt intézett ö cs. kir. ap. Felségéhez, melyben az aradi posta jogi helyzetét előterjesztve, a csődöt megszüntetni, s tulajdoni jogainak fentartását legke78