Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 78. szám

314 gyelmesebben megparancsoltaim esedezett. Ez a helytartótanácshoz véleményadás végett leküldetvén, e tisztelt kormányszék 1846. jul. 7. előterjesztést (D.) intézett 0 Felségéhez, melyben Ő Felsége legmagasabb figyelmébe ajánlotta, miszerint: „Gráf az aradi postát 30,100 frtért nyilvános árverés utján megvette, s a tulajdoni jogát biztosító szerződés a kir. kincstár által e kormányszékkel oly megkeresés mellett közöltetvén, hogy annak legfelsőbbi jóváhagyását eszközölje ki, ugyanaz még azon évben eszközültetett. Ugyanazért a helytartótanács „Szailer Jakabot a postaállomásnak az előbbivel hasonló jogokkali megnyerésére ajánlotta, minthogy az aradi postaállomás terhelő jogczimen szereztetett^ sat. 1847. évi szt. Mihály hó 28 ról kelt helytartótanácsi intézmény szerint Szailer Jakab ki neveztetett aradi postamesterré, 800 frt fizetés és 100 frt tisztkültségi általánnal; a kinevező decretumban kiiétetvén, miszerint az állomás nem örökségképen s nem is elidegenithetőleg ruháztatik reá. E végett indittatva érezte magát további lépéseket tenni, s el nem fogadhatván a tulajdoni jogának megszüntetését magában foglaló kinevezést, ujabbi legalázatosb esedezéssel járult Ő Felsége elé. A fenforgó eset a cs. kir. osztrák általános udvari kincstárnak alkalmat szolgáltatott a magyarországi posták körüli átalános szabály megállapításának indítványozására ; e szempontból a magánjogi ügy átalános jellemet nyervén, a birodalmi és a magyarországi dicasteriumok közötti hosszú tárgyalások tárgyát képezte. A magyar dicasteriumok szempontja az érintett (D.) helytartótanácsi előterjesztésben van kitüntetve, melyet az udv. Kanczellária is magáévá tett. Az osztrák és a magyar hatóságok közötti nézetkülönbség leghívebben visszatükrözve —o n.r, uu.. j.».ciiiv4cíTíiriaTiHK \J cs. Kir. ap. rersBgehez intézett előterjesztésében, melynek leglényegesb pontja ekkép szól: „Die diesfallige Meinungsverschiedenheit derBehörden bestehet im wesentlichen darin, dass die ungarische Statthalterei mit der ungarischen Hofkammer und den dortigen Ober-Postverwaltungen mit Hinblick auf die über den hier ehrfurchtsvoll reproducirten allerunterthanigsten Vortrag von 17. Juni 1839 erflossenen allerhöchsten Entschliessung von 21. Mai 1840, an dem Grundsatze festhalt, dass auch die tilulo oneroso erworbenen Poststationen und dieses zwar mit den stipulirten fíegalpreisen und ohne Schmalerung der für dieselben festgesetzten Bezüge, den Érben der betreffenden Postmeister das Erbrecht zustehe ; wogegen die oberste Hofpostverwaltung der Ansicht ist, das den Besitzern der titulo oneroso erworbenen Poststationen in G-emássheit der über den allerunterthánigsten Vortrag von 16. Dec. 1841 erflossenen allerhöchsten Entschliessung von 22. Mai 1842. bezüglich der Postmeister selbst zwar kein Vérérbe- oder Verkaufs-Recht, wohl aber die Begünstigung zukomme, dass Sie bei Übertragungen den Regalpreis nicht verlieren." A fenforgó kérdés iránt a m. kir. ügyek igazgatójának véleménye is kívántatván, ez 1848. jun. 11. kelt nyilatkozatában (E.) kifejezi: „miszerint az aradi posta legf. helyről rendelt, a helytartótanács által közhírré tett árverésen, a kincstár befolyása s felügyelete alatt felsőbb helyen jóvá is hagyott adas-vevési kétoldalú szerződés általakkép szereztetvén meg, mikép a vevő tulajdonjoga ezen postaállomásra teljesen biztositalotl — s ezen postát Gráf teljes tulajdoni joggal 30 évig háborítatlanul biiván — s az később örökösödés utján Szailer Jakabr a száll ván ; világosan következik, hogy ennek ily jogosan szerzett kétségtelen tulajdonát a folyamodásban 7 a. felhozott és 1847. szept. 28-án 40,143. sz. a. kelt legfelsőbb rendelet, mely honi törvényeink ellenére, a minden törvény szerű kellékekkel ellátott szerződéseket fel nem bonthatja, jogosan nem csonkinthatja meg, a folyamodó igen tetemes kárával és igy valamint a megyei felterjesztésben, ugy a temesvári főposta-igazgatóság jelentésében indokoltan kifejtett nézeteket részemről is osztva, folyamodót ünnepélyes szerződésen és hosszas gyakorlatán alapult jogaiba visszahelyezendönek tartom." Az ügy ezen állapotban volt, midőn a forradalom kiütvén, a végleges elintézés megakadályozva lett. A forradalom után a puszta hatalmai képviselő uj rendszer szellemében „expeditivebl)" lépések követtettek. Ugyanis: A cs. kir. nagy-váradi postaigazgatóság 1850. jan. 10-én egy ellenőrt nevezett ki az aradi postához, holott szerződések szerint a jövedelmek egy harmada Szailert illetvén, s a kezelés az ő joga lévén, az ellenőr kinevezése oly beavatkozást képeze, mely a szerzett jogok és tulajdon indirect lefoglalását involválta. Midőn ezen intézkedésnek Szailer ellenmondott. 1850. jan. 22-én ugyanazon cs. kir. postaigazgatóság nyíltan kimondotta, miként a posta nem Szailer tulajdona, sö csakis postamesteri kineveztetése alapján, s nem a jövedelmek résztulajdona, hanem a megállapított hivatalnoki fizetés mellett tekintetik a posta kezelőjének; és a jogés szerződésre hivatkozó ellenmondása olyannak neveztetett: die selbst dem vérpontén altén Gerichts- und AdministrationsSchlendrian kaum mehr ein milleidiges Moratórium abzugewinnen im Standé wdren. — És csakugyan ennek megfelelőleg nem sokára reá cs. kir. csendőrök jelentek meg Szailernél, őt kihelyezvén jogos és törvényes tulajdonából. így meglepőleg röviden és sommásan intéztetett el az ügy, mely addig a legfelső magyar országos dicasteriumoknak a magánjog Koruti óvatos es a szerzett tulajdon tiszteletben tartását czélzó eljárásánál fogva oly sok és hosszú, valamint beható tárgyalásokkal el nem intéztettetett. (Folytatása kővetk.) Úrbéri jogeset. A maradék földek azok kezein hagyandók, kiknek azok birtokában vanDak. (Urb. ny. par. 8. §.) Ennek alkalmazása arra, hogy a volt urbe'reseknek állítólag a rendbeszedés alkalmával megkurtított kaszállói, az azon alkalommal a volt földesuraság birtokába jutott maradék földekből kiegészíttessenek. (Vége.) Fel peres keresete ellenében az alperesi uradalom tagadja, hogy az 17S3. évben az állományi földeknek uj beosztásával valóságos urb. rendbeszedés vitetett volna véghez , mert e munkálatoknak csakis az 1772-ben bevezetett urb. táblák kiigazítása volt főczélja, s minthogy a rendbeszedés már 1836-ban megengedtetett, s annak alapján tovább folytatott tárgyalások 1847. évi uri és törvényszéki Ítéletek által is helybenhagyattak, a megengedhetőség kérdése tehát többé szoba sem jöhet. A legelöt illetőleg, minthogy a 20. sz. a. egyességben a rigyiczai birtoknak szerzője néh. Kovács Imre a közlegeltetés gyakorlatától el nem állott, sőt inkább azt az egyesség 3. pontjában magának fentartotta, az elkülönítést az uradalom teljes joggal követelheti. Hogy az uradalom a küzlegelő gyakorlatában volt,a 72. sz. a. okmány bizonyitja, de igazolja ezt azon körülmény is, hogy az uradalom a közlegelőn 50 zsellért benépesített, miértis kéri a rendbeszedést, elkülönítést és tagosítást itéletileg kimondatni. Felp. község válaszolja, hogy az alperesileg becsatolt okmányok az 1783-ban törvényesen átvitt rendbeszé-