Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 66. szám

266 ííiift bb'jjl .90KI pte'tí esetbea elküvethetőnek, inert józan logica mellett azt kell feltenni, hogy ha felperes a zárgondnokilag beszedett házbérre nézve elsőbbségi igényt formál, 2000 frt eredeti követelése iránt beadott csődkeresetét minden bizonynyal ehhez alkalmazza, midőn az 1840: XXII. 46.49. §-aiértelmében követelését és járulékait kiszámítja. Végre az illető váltótörvényszéknél 2000 frt követelése iránt folytatott per áttételére vonatkozva: igaz, hogy az 1840: XXII. 24. §-a perügyelőnek teszi kötelességévé az ilynemű perek áttételének eszközlését; de a 47. §. értelmében felperesnek ugyanazt már akkor lett volna kötelessége becsatolni, midőn csődkeresetét benyújtotta. E két törvény szakasz rendelkezése az által nyer alkalmazást a gyakorlatban: hogy a más bíróságok előtt végrehajtással be nem fejezett ilynemű perek maga a követelő fél által szoktak kikéretni s a csőd-keresetlevél mellett bemutattatni. Ha azonban a követelő felperes e részben nem boldogulna, mire nem igen szokott példa lenni, ha kérését okiratilag támogatja; ez esetben a perügyelő közbejöttét veszi igénybe. Ha ez eddig meg nem történt a közlött esetnél, vagy is ha a 2000 frt iránt lefolyt per a csődbírósághoz még eddig is át nem tétetett: ez nem egyedül a perügyelő hibája; sőt egyelőre nem lehet elgondolni, micsoda döntő alapra fektethette Horn Mária 2000 frt iránt beadott csőd keresetét. Telekkönyvi jogeset. (Végo.) Közli: Jakabfalvay Gyula ur. Az írásbeli tárgyalás befejezése után Pestmegye polg. törvényszékének telekkönyvi osztálya 1864. oct. 24-én 10092. sz. a. következőkép itélt: „Felperesek keresete megítéltetvén, ennekfoly tán utasitatik a kebelbéli iroda ezen ítéletének jogerőre lett emelkedésével a soroksári 521. számú telekj könyvben bejegyzett Feith Ferdinánd és neje Merx Mária nevét kitörülni és az A. I. alatti egész zsellérségre az ott már bejegyzett felpereseket Feith Jánost és nejét SchaeíFer Borbálát kiigazitáskép bekebelezni s kitüntetni; tartozván I. r. alp. Merx Mária felpereseknek perköltség és ügyvédi dij fejében 80 o. é. frtra mérsékelt összeget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt kifizetni. Indokok: Mert Feith Ferdinánd 1863. apr. 29. meghalván, ennek nagykorú örökösei Feith István, Anna, Rozina és Ferdinánd a keresetlevélhez C. a. rekesztett telekkönyvszerüleg kiállított nyilatkozatban maguk részéről beismerik, hogy néhai attyuk Feith Ferdinánd 1853. máj. 1. kelt szerződéssel a beperesitett zsellérséget felpereseknek csakugyan eladta és nyiltan beleegyeznek abba, hogy soroksári 521. sz. telekjkönyvben atyjuk neve kitöröltessék és helyette felperesek mint tulajdonosok kiigazitáskép bekebel eztessenek. — Mert: néhai Feith Mártonnak elhunyt Feith Ferdinánd fiától származott kiskorú Feith Simon képviselője Kleczl János soroksári árvák atyja, ámbár a per mellett fekvő kézbesítési ív tanúsága szerint a számú keresetnek kézbesitésével kellő időben és törvényszabta módon lett megidézve, a tárgyaláson még sem jelent msg, következőleg a keresetlevélben felperesileg előadott és az A. B. C. a. okmányokkal igazolt azon tényt, mikép felpeiesek a kérdésben forgó zsellérséget 1853. máj. I. csakugyan örök áron megvették, valónak tekinteni, és ennek kapcsában a telekjkönyvnek kiigazítását kiskorú Feith Simon ellenében a vtk. II. r. 96. §-hoz képest makacsságból megállapítani és elrendelni kellett. Első rendű alperes özvegy Feith Ferdinánd szül. Merx Máriát illetőleg az ellene kérelmezett telekkönyvi kiigazítást hasonlag elrendelni kellett, mert abbeli előadását, miként néhai férje a beperesitett zsellér állományt 1851. év elején Polszter Jakabtól vévén meg, részben alperes nővel a házasság alatt szerzett vagyonból G — 7 év alatt apródonként törlesztve fizették ki, és így részben őt illetné, a hit alatt kihallgatott tanuk: Polszter Mátyás, Sziedl István, Sziedl Györgynő szül. Schilli Magdolna, — kik egyhangúlag azt bizonyítják, miszerint alperesnő és néhai férje Feith Ferdinánd házasságuk ideje alatt nemcsak mitsem szereztek, hanem, hogy Feith Ferdinánd vagyonát is elélték, — megczáfolják; míg ellenben azt, miként alperesnő szőlője és egyéb hozomáuyos ingóságai máig is megvannak, Polszter Mátyás tanú igazolja, de maga alperesnő is beismeri,—Mert: 1-ső r. alperesnőnek azon állítása, miszerint a kérdéses zsellérséget részben hozomány pénzével fizette volna ki, szinte valótlannak nyilvánult, minthogy Polszter Mátyás és Polszter Jakabnak teljesen egyhangú, hittel megerősített vallományával igazoltatik, miként néhai Feith Ferdinánd 1850. év végén mindjárt akkor, midőn alperesnővel össze kelt, — az alperesi •/. a. összeirt házát Polszter Mátyásnak 840 pfrtért eladván, reája azonnal Polszter Jakabtól hasonlag a kérdésben forgó zsellérállományt szinte 840 pfrtért megvette. Ezen Polszter Jakabtól megvett és beperesitett realitás vételárában 440 pfrtot az eladó részére alperesnő férje néhai Feith Ferdinánd akkor törlesztett, hogy az eladott saját háza árában Polszter Mátyástól mint vevőtől felvett 440 frtot a kereseti zsellérállomány lefaragására fordított, a maradék 400 pfrt pedig akkor tisztáztatott le, midőn azt 1-sőr. felperes 1853. máj. 1. az A. •/• szerint megvette, végre Polszter Jakab igazolja azt is, hogy midőn a peres zsellérségért járó vételárt követelte ,,őt mindig férje néhai Feith Ferdinándhozutalta. A mi 1-ső r. alperesnőnek abbeli ellenvetését illeti, hogy férjének némely adósságait saját hozományából kifizette, és ezáltal is a kereseti házhoz igé ny é t m e gá 11 api t á, valamint azon észrevételét, miszerint a ház 1854. évben elégvén, annak helyrehozásához ő is segedelemmel járult, birói figyelembe venni azért nem lehetett, s különösen az elsőt, mert Polszter Mátyás és Jakab vallonlányaik által igazolva van az, hogy utóbbitól megvett kereseti 840 pfrt áru ház egészben alperesnő hozzájárulása nélkül fizettetett ki. Azon körülményt illetőleg, hogy alperesnő saját hozományából néhai férje némely adósságait törlesztgetó, habár oly mérvben igazolhatná is, mint amilyenben perbelileg előterjeszti, ez a kereseti házhoz, melynek felperesek által lett megvételét Polszter Mátyás tanúsága szerint maga alperesnő is sürgette, tulajdonjogát semmi szín alatt, hanem csak néhai férje hagyatéka ellenében állapithatná meg alperesnőnek követelési jogát. Azon előterjesztés is, miszeriut a leégett ház felépítéséhez segedelemmeljárult, a házhozi tulajdonjogot alperesnő részére meg nem állapítja, mert amennyiben ezen segedelem ajándéknak nem bizonyittatnék, felperesek ellen csakis visszakövetelési jogra szolgáltatna alapot. Mert: felperesek 1853 óta szakadatlanul tettleges birtoklási jogaikat nemcsak az által igazolják, hogy W. és X. a. adó könyvek szerint az adót ugy az épület, mint a földek után ők fizették, hanem a tanuk egyhangú előadásaikkal az is begyőzetett, hogy