Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 66. szám

Pest, L866. kedd aug. 28. 66. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom j Ellennézet a Horn-féle csődjogi esetre vonatkozólag — Telekkönyvi jogeset. (Vége.) — Kur. Ítéletek. — Hiv. tudnivaló. Ellennézetek a Horn-féle csődjogi esetre vonatkozólag (lapunk f. é. GO. sz A csődjogi törvénykezés czán alatti értekezésben). Kovács Zsigmond ügyvéd úrtól.*) Mielőtt ellennézeteinket kifejtenők, czélszerünek tartjuk nevezett Horn-féle csődjogi közlésből a küvetkező pontokat kiemelni: Horn Mária részére, a biztosítási végrehajtás még a csőd kiütése előtt elrendeltetett, a zárgondnok kineveztetett, s ugyan ő a teljesített biztositási végrehajtás alkalmával, a házbér beszedése tekintetéből bíróilag be is vezettetett. A közlött adatok szerint azonban, mielőtt zárgondnok házbért szedett volna be, 1865. aug. 30-án Wallner András hagyatéki tömege ellen, a csőd megnyitása itéletileg elhatároztatott; és zárgondnoknak 1865. évi Szt.Mihály naptól, 1866. évi Szt.-György napjáig vezetett, s 1866. évi június hóban bemutatott számadása arra mutat, hogy a mit házbérül beszedett, ezt a csőd megnyitása utáni időről szedte be. A közlőitek szerint az sem látszik kétséget szenvedni, hogy a Pesten, zöldfa utczában 19. sz. a. fekvő ház a csődtömeg javára összeiratott, s az összeírás egyik példánya az 1840: XXII. t. cz. 22 §-a értelmében kellő mihez tartás végett a tömeggondnoknak átadatott. Ily állásában a dolognak oda irányul igénytelen véleményünk: hogy a korábban kinevezett zárgondnoknak, a házbér beszedéséhez hozzáfogni, s ezt a csődnyitás alkalmával kirendelt tömeggondnokmik elnézni nem lett volna szabad. Nem pedig azért: mert az 1840: XV. II. r. 152. §-a értelmében zárgondnok azért szokott kineveztetni, hogy a követelés fedezésére lefoglalt vagyon, a bizalmat vesztett adós kezelése alól elvétetvén, a zárgondnok biztosabb kezelése alá adassék.TJgy, de a csődnyitás alkalmával különben is tömeggondnok lévén kirendelve, az adós kezelése már ezáltal megszűnt; s a törvény egy oly biztos kezelésről gondoskodott, mely teljesen feleslegessé teszi a korábban kinevezett zárgondnokot. Nem továbbá azért: mert az 1840: XXII. 23 és 32 §-ai értelmében a csőd megnyitása után, a csődtömeg javára Összeirt vagyonhoz többé a tömeggondnokon kivül senki nem nyúlhat; sőt arra még birói foglalás sem intéztethetik. Ha mind amellett a korábban kirendelt zárgondnok beavatkozását, a később rendelt tömeggondnok elég hibásan elnézte: véleményünk szerint ezt a bíróságnak azonnal és azáltal kellett volna helyrehozni, hogy a zárgondnok bemutatott számadását visszautasítva, az ezáltal észrevett jogtalan beavatkozást megrója s a tömeg gondnokát oda utasítsa, hogy a zárgondnok által illetéktelenül beszedett, különben a csődtömeget illető egész jövef) Kun-Szt-Miklósról. delmet vegye át és további törvényszerű kezelés végett csatolja a tömeghez. Nem lett volna tehát helye sem annak, hogy a beavatkozott zárgondnok számadása elfogadtassék, sem annak, hogy az megvizsgáltassák, de még kevésbbé annak, hogy az illetéktelenül beavatkozott zárgondnoknak jutalom állapitassék meg. Nem pedig azért, mert: az 1840: XXII. 27. §. értelméj ben, a megnyitott csőd kihirdetés által köztudomásra hozatván, zárgondnoknak erről s ez által az ő korábbi megbízatásának törvényes megszűntéről szintén tudomásának kellett lennie. Vagy ha különös eset miatt ellenkezőt tudna is bizonyítani i törvényes kiadásainak megtérítése s fáradozásainak megjutalmazása végett, nézetünk szerint különösen kellett volna folyamodnia a csődbírósághoz; mely ezután ezt a folyamodványt a csődválasztmány és perügyelő meghallgatott véleménye után intézhette volna el. A mi a foglaltató Horn Máriát illeti: a közlött adatok szerint ezen felperes, 2000 frt. követelése iránt a csőd megnyitása után csődkeresetet adott be: de hogy a zárgondnokilag beszedett házbérre nézve elsőbbségi igényt is formált volna, ez a közleniénj^ből nem derül ki. Sőt a birói végzés indokolásából annyit lehet kivenni, hogy felperes a házbérre csupán végrehajtást vezetvén: közötte és a csődtömeg között egyedül ezen az alapon vélte a bíróság a beszedett házbért peressé váltnak — a nélkül, hogy különös elsőbbségi igény formáltatott volna. Ha igy áll a dolog, csakugyan nem volt annak helye, hogy Horn Maria, a zárgondnokilag beszedett öszszegre nézve, a csődtömeg ellen igény perre utasitassék. Ha azonban a kérdéses összeg iránt felperes elsőbbségi igényt formált volna: ez esetben igény perre utasítandó s nézetünk szerint az igény per, patvarság vétke nélkül megkezdhető lett volna. Hogy a mondott esetben az igénypernek alapja is lett volna, azt épen nem állitjuk. Csak ha a házbér, a csőd megnyitása előtt szedetik be: tartanok felperes elsőbbségi igényét alaposnak. Mindamellett, hogy valaki elsőbbségi igényeket — bár alapnélkül formálhasson; ettől előzőleg eltiltani senkit nem lehetvén, ha Horn Maria illyen igényekkel előáll, követelése minden bizonynyal igényper utján lett volna tárgyalható. A kérdéses czikk közlőjével tehát e részben sem lehetünk egy véleményen ; mert mi nemcsak képzelni tudunk, hanem meg is neveztük az esetet, melyben a Horn Mária részére beszedett házbér jövedelemre igény lett volna formaiható; s azt hisszük, hogy mihelyt a házbér beszedve van. azonnal megszűnt a ház válhatlan tartozéka lenni, s az 1840: XV. I. 200. §-a értelmében erre a foglaltató oly zálogjogot nyert, minélfogva az, később kiütött csőd esetében a csődtömeghez nem is csatolható. A patvai'ságot pedig azért nem tartjuk a mondott 66