Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 65. szám - A hatalom - jog? 7. [r.]

Pest, 1866. péntek aug. 24. 65. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom ; A hatalom — jog ? VII. Telekkönyvi jogeset. (Folyt.) — Váltó jogeset. (Vége.) Hiv. tudnivaló. Birtokrendezési jogeset. — Kur. Ítéletek. — hatalom — jog? Csemegi Károly ügyvéd úrtól. VII. „A Charta engedményezett. Ez azt jelentette: hogy minden jog az egyik részen van, a másikon semmi." Ekként jelzi Cha t a u b ri a nd a Restauratio alapeszméjét. Ez eszme oly szerencsétlen volt, mint a prerogátivá theoriája az Angol Restauratiora. Ezen eszme a korlátlan hatalomnak a királyi souverenitásban rejlő teljességét foglalta magában, melyet nem mérsékelhetett, nem körvonalozhatott semmiféle jog; mely felül állott minden törvényen; változhatlan, örök ésérinthetlen volt. Ezen eszme mellett a királyi jogon kivül egyéb jogról és jogalakulásról, vagy intézményről nem lehetett szó. Minden a mi létezett, a mit elidegenithetlennek, szentnek, sérthetlennek tartott és akart a nemzet; minden, a miért forrongó szenvedélyeit visszaszoritá, a miért feltétlen egyenlőségi ál mait, a nép souverenitás elragadó varázsával sugárzó rezgéseit az adott viszonyok vonaláig leszállította; minden, a miben haladásának elismerését, korlátolt szabadságának biztosítékait megállapítva, szükségeit teljesítve látta: mindez csak a királyi tetszés szeszélye vagy elhatározása által élhetett, s addig tartott, migaz önmagában tökéletes, és semmi transactióra nem fogékony absolut királyi souverenitás mindenható fuvallata nem fújta el a kártyaépületet, s ezen örök hatalom, saját belátása, s az ő benne élő legfőbb czélok szerint másként nem intézkedett e mulandó rögtönzésekről. A királyság szemközt állott az alkotmánynyal. Az összeütközés elvi volt. A hatalom, melyből az alkotmány származtatott, nem jelentette ennek éltető és fentartó elemét, hanem saját müvének Moloch ja lett, mely azt elnyelhette ; kard — mely azt ketté vághatta. A társadalom nem vala elkészülve a jog ily értelmezésének elfogadására, s nem volt hajlandó: a sequestráló hatalom elkobzási jogán ak elismerésére. A szellem-nélküli középszerűségek, kik magukra vál- ' lalták a legitimitás esztelen czélzatainak keresztül vitelét, s egy lehetlenné vált hamis dogma „susc ep t ib i 1 itásainak" szolgálatába léptek: elfeledték hazájuk történetének néhány lapját átforgatni, hol a borzalom betűjével megírva láthatták volna: miként a népeknek is vannak „susceptibilitásai," s hogy azon állapot, mely őket veszélyezett jogaik megtámadtatása miatt naponta remegésben tartja; mely uj és uj merényleteknek félelmével tölti meg a képzeletet; s a valódi helytelenségeket, a még homályban burkolt, s épen ezért mindenkinek hajlamai, műveltségi foka és tervei szerint idomítható árnyakkal és alakzatokkal fokozza: hogy azon állapot valamennyi veszedelmek között a legnagyobb, s legártalmasabb. Annyiban helyes tapintata volt ezen — az öntökély gőz-párolgása alól ki nem bontakozhatott rendszernek is, hogy ösztönszerűleg kitalálta, miszerint a generatio, mely a legirtózatosb forradalom tanaiban és látmányai között, valamint a ridegségig józan despotia alatt nőtt fel, nem alkalmatos arra, hogy a régi kor elavult dőreségeit, kigúnyolt elfogultságait bálványozza, s a szabadság és cultura valódi szükségei helyett, boldogságát az üres fictiók mesterkélt fényének otromba bámulatában találja. De ezen belátás nem tartoztatta vissza a reactiót az elérhetlennek kísérletétől; hanem forralatát, melylyel az élő nemzedéken egyenesen át nem hatolhatott: közvetítések és tekervényeken keresztül a súlypontok ós erők pártos megváltoztatása és decompositiója, a társadalmi és politicai befolyások, s az ezt eredményező elemek hamis és bűnös elhelyezése által, főleg pedig a jövő nemzedék lelkületének előkészítése — a nevelés által hitte teljes győzelemre juttathatni. „Tiz évre van szükségtek, hogy e nevelési rendszer által elvetett mag gyümölcsöt teremjen" — mondá Benjámin Constant 1821-ben, a royalismus lázangóinak gunykaczaja között — „de tiz év alatt megbukott a párt; megsemmisülendne k mindezen fo u d o r 1 ato k; ti z év alatt letünendnek alkotójai a politicai szintérről, s neveiket is csupán a feledés oltalmazandja meg agyai áza11 ól." Benjámin Constant tévedett! A royalismus „enfants perdu"-jeinek őrjöngése nem engedett a restauratiónak még tiz évi életet. Mint sebes aszkór perczenként sietett emészteni az élet műszerein. Mindennap évek életereje semmisitetett meg; mint a láng, melyet fergeteg kap fel, szállongott a pusztulás szerteszét, pillanatok alatt elhamvasztván, mi századokra számítva volt, s a mi természetes alapja és arányai szerint, egy hosszú jövő viszontagságainak erkölcsi menhelyévé és erődévé válhatott volna. A m e t h o d u s, mely követtetett, szükséges következménye volt az alapfelfogásnak. A mint a jog természetes sajátsága, hogy visszahat az erkölcsre: ugy a jogtalanságnak s az önkénynek is életfel tétele, hogy saját maga minősége és szükségei szerint idomítsa a kort, a felfogást, a nézeteket, s hogy elvonja a gondolatot a dolgok valódiságának bírálatától, — az észt az állammal és annak viszonyaival való foglalkozástól. Az ancien régime alatt szolgaságban volt Francziaország ; de helyesen jegyzi meg Tocqueville, miként e szolgaság öntudatlan volt. A nép nem ismeré az alacsonyság azon nemét, mely meghajol egy jogtalan hatalom előtt; a hatalom előtt, melyet nem becsül senki, melyet megvet mindenki, s melynek csupán a veszélyek kikerülése végett engedelmeskedik. A szolgaság e lealázó alakja ismeretlen volt az ancien régime idejében. G5