Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 56. szám

Pest, 1866. péntek július 20. 56. szám. A) olczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Még egyszer a semmiségi panaszról. (Folyt Még egyszer a semmiségi panaszról. (Folytatás.) K ü 11 e y Ede váltótörvényszéki ülnök úrtól. Mennyire igazolt a per végkimenetele iránt az előbb érintett kétség még oly esetben is, melyben a külső eljárási formák megsértésének, tehát a semmiségi oknak még árnyéka sem lelhető fel, mutatja a következő, ugy a semmiségi panasz kérdésére, mint az ügy érdemére nézve igen érdekes jogeset. Mayer E. és Schiller brünni kereskedők felperessége alatt Wissnyi D. pesti kereskedő ellen egy 1865. jul. 1-én lejárt, s ugyanazon napon megóvatolt 500 frtos váltó alapján a pesti e. b. váltótörvszéknél 1865. jul. 14-én viszkereset indíttatott, melyre nézve alp. tárgyaláskor azon kifogást tette, hogy ellenében felp. viszkereseti joga elenyészett, miután ájul. 1-én kivett óvás közlése iránti kérvény csak jul. 6-án nyújtatott be, ellenére a vtk. I. r. 140-ik §-ának, mely szerint az óvásközlési kérvény azon idő elforgása után, mely az óvás kivételére van rendelve, legfelebb 48 óra alatt, a jelen esetben tehát, tekintve, hogy a jul. 1-én, mint szombati napon lejárt váltó a közbeeső vasárnap miatt, a reá következő hétfőn, vagyis jul. 3-án is lett volna törvényesen megóvatolható, az ezen naptól számított 48 óra alatt, s igy jul. 5-ig lett volna a törvszéknél beadandó. Ez ellenében felperesek azt vitatták, hogy miután ők a kereseti váltót a keresethez C. a. csatolt viszszámla tanusága szerint a morvaországi leszámítolási banktól 1865. jul. 4 én be — illetőleg magukhoz visszaváltották, reájok nézve a viszkereseti jog fentartására a törvényben előirt határidő ezen beváltás napját követő napon kezdődött, s igy az által, hogy az óvásközlési kérvényt jul. 6-án beadták, a törvény rendeletének eleget tettek, saz óvás közlése körül mi mulasztást sem követtek el. Az eljáró bíróság 1865. jul. 31-én 44639. sz. a. kelt végzésével felpereseket keresetüktől a következő okokból mozditá el: „Alperesnek azon kifogása, hogy az óvás közlésében késedelem történt, s ennélfogva az irányábani váltói viszkereset az 1840. XV, t. cz. 1. r. 138. §. c. 201. és 202. §§. értelmében teljesen elenyészett, a keresethez D. a. csatolt, s a kereset alapjául szolgáló, 1865. jul. 1-én lejárt, s ugyanaz nap megóvatolt váltót illetőleg felvett óvásnak közlése végett csak f. é. jul. 6-án, tehát az 1840. XV. t. cz. I. r. 140. §-hoz képest nyilván elkésve beadott kérvény tartalma által teljesen bizonyítva van, s a váltót az óvást eszközöltető váltó tulajdonostól később beváltó előzőre nézve a törvényben nem tétetik kivétel az iránt, hogy a lentérintett §-ban kijelölt határidő után megindított óvás a viszkereseti jog fentartására szolgálhatna." Felperesek ezen végzés ellen felfolyamodványt nyújtván be, a k i r. vál tófeltörvszé k által 1865. szept. 6-án 4142. sz. a. határoztatott: ) — Jogeset. — Kur. Ítéletek. — Hiv. tudnivaló. „A felfolyamodás folytán az eljáró e. b. váltótörvszéknek fenti keletű és számú végzése az abban felsorolt indokoknál, és az 1840: XV. t. cz. I. r. 67. §-nál fogva is hely benhagyatik.'' Ezen ügy semmiségi panasz folytán a kir. Hétszemélyes táblához kerülvén, ez 1865. nov. 25-én 529. sz. a. kelt határozatával az egybehangzó alsó bírósági végzéseket megsemmisítette, és az e. bíróságot odautasitotta, hogy ez ügyben folytatólagos tárgyalást rendelvén, a kifejlendőkhöz képest ujabb határozatot hozzon. Az okok következők : „Felperesek a kereseti, az utolsó váltótulajdonos által 1865. jul. 1-én óvatolt, és általuk 1865. jul. 4-én beváltott váltónak beváltása idejétől számítva óvásközlési folyamodásukat 1865. jul. 6-án a bíróságnál beadták, és ez által az óvás közlésére nézve törvényszem kötelességüket pontosan teljesítették, és pedig azért, mert arra, hogy az óvás a vtk. I. r. 140. §-a értelmében közöltessek, a vtk. I. r. 139. §. nem a már más által óvatolt váltót beváltó forgatót, hanem csak az óvást elsőben kivétető váltótulajdonost kötelezi, és azért, mert felperesek a fenériutett óvásközlési mód által a vtk. I. r. 160. §-a b. ós ugyanazon rész 204. §-a c. és ugyanazon rész 138. §. e. pontjai rendeletének teljesen eleget tettek." „Azon alperesi ellenvetés, hogy felperesek a kivett váltóóvást ennek kivételétől számítva a törvényes rendes közlési idő alatt alperessel nem közlölték, felperesek ellenében egészen érvénytelen, mert miután az óvást kivétető váltótulajdonos az általa kivett óvást alp. kibocsátóval nem közlötte, és ezt tenni a vtk. I. r. 144. §. szerint jogosítva.is volt, felperesekre, mint az óvatolt váltót beváltókra nézve a kivett óvást, annak kivételétől számítva a rendes törvényes közlési idő alatt alperessel közleni physicai lehetetlenséggé vált; ezen az óvást kivétető váltótulajdonos tetszésétől függő óvás közlése tehát felpereseknek jogait el nem enyésztetheti; ezek szerint az alsó biróságok a jelen perben az óvás közlését illetőleg egybehangzó végzések által forma hibát követtek el, mert az óvás közlésére nézve, az óvatolt váltót beváltó felperesekre nézve oly közlési formát állítottak fel, mely a vtk. I. r. 139. 144. 160. és 204. §§. rendeleteivel ellenkezik, s a melynek felperesek physicailag meg nem felelhettek, és ez által az ügy érdemére nézve az igazságos határozat hozatalát lehetetlenné tették: ugyanazért az egybehangzó alsó birósági végzéseket e helyen a vtk. II. r. 140. §. alapján megsemmisíteni, folytatólagos eljárást és ujabb bírói határozat hozatalát rendelni kellett." Ezen Hétszem. táblai határozat folytán ez ügyben folytatólagos tárgyalás rendeltetvén, alperesért dr. Francisci Kázmér ügyvéd a szóban forgó kérdést újból igen alaposan, s különös tekintettel a Hétszem. tábla által felhozott érvekre, fejtegette. Habár ezen ügy érdeme az általunk e czikkben fejtegetett fókérdést nem érinti, az mégis mindazért, hogy ritkán kerül szőnyegre, mind különösen annálfogva, mert 56