Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 56. szám

222 .0£ /ffilui jfotiriu .ÖIW a váltótörvények behatóbb tanulmányozását igényli, oly érdekes, hogy nem vélünk olvasóink türelmével visszaélni, ha nevezett ügyvéd ur perbeszédjét itt bővebb kivonatban közöljük. Ő nem érthet egyet — úgymond — azzal, hogy az óvatoló váltótulajdonoson kivül a beváltó forgató is jogosítva volna váltó óvatközlésre, hogy a váltóóvatközlési határidő a forgatónál a váltó beváltás napjától lenne számitandó, és hogy rendes és rendkivüli váltóóvatközlési határidő léteznék, mert ily megkülönböztetésnek a törvényben semmi nyoma nincs, és mert ily elv megállapítása által azon esetre, ha a váltó csak évek múlva váltatnék be, az előzők váltókötelezettsége a váltótörvény szellemével ellenkezőleg még a köztörvényinél is hosszabb elévülési határidőnek lenne alávetve. A váltóóvatközlési határidőt a váltóbeváltás napjától számítani nem lehet a nélkül, hogy az elévülési határidők kezdete kétessé ne tétessek. Ezen körülményt belátva más törvényhozások, jelesül az osztrák is, oly közlési módot állítottak" fel, mely szerint az óvatoltató váltótulajdonos előzőjét az óvás kivételétől két nap alatt, ezen előző pedig a maga előzőjét a tudósítás vételtől két nap alatt az óvásfelvételről tudósítani tartozik. A Hétszem. táblai határozatban hivatkozott 204. §. a váltóóvásközlési határidőre egy átalában nem vonatkozik, mert ezen §. váltójog elévüléséről szól, hogy pedig valamely jog elévülhessen, annak mindenekelőtt léteznie kell, felperesnek viszkeresete azonban a váltóóvatközlésben történt késedelem folytán soha nem létezvén, az el sem évülhetett, hanem a vtk. I. r. 202. §-a értelmében egyszerűen elenyészett. A vtk. I. r. XII. fejezete a váltójog megszűntéről, és annak elévüléséről tartalmaz határozatokat. Ha valaki a viszkereset megállapítására szabott cselekvényeket, milyen az óvás, ennek közlése és a keresetindítás, annak idejében nem teljesiti, annak viszkeresete a 202. §. szerint egyszerűen elenyészik. A 204. §. kapcsolatban a 203. §-alcsak a kétévi elévülési határidőről intézkedik, és ezen határidő a hivatkozott §. c. pontja szerint az előzőre nézve egy nálánál későbbi forgató ellenében azon naptól számítandó, melyen ezen forgató a váltót beváltotta, avagy a váltótulajdonos által fizetés végett bepereltetett. Ezen c. pont ellenmondásban látszik ugyan lenni a vtk. I. r. 158—160. §§-val, melyek szerint a viszkereső keresetét az ezen §§-ban meghatározott határidő alatt megindítani tartozik, holott a 204. §. c. pontja értelmében a váltójog az előzőre nézve egy nálánál későbbi forgató ellenében mégis csak két év alatt évül el: de ezen ellenmondás csak látszólagos, és igazolja alp. azon állítását, hogy a 204. §. a 158—160. §§ ban foglalt határidőkre nem vonatkozik, hanem csak a két éves elévülési határidőről intézkedik. És hogy ez igy van, kitetszik onnan is, hogy a 160. §. szerint a viszkereső keresetét megindíthatja: 1) a váltó beváltása, vagy 2) az ellene hozott határozat ítélt dologgá válta napjától is; holott a 204. §. szerint azt csak a) a beváltás, vagy b) az ellene támasztott kereset, és nem az arra hozott határozat itélt dologgá váltától is van jogosítva a maga előzője ellen megindítani. A törvényhozó ugyanis előre látva azt, hogy több előző esetében, feltéve, hogy némelyek a váltót csak az j ellenök hozott határozat ítélt dologgá valta után váltják ] be, ezen idő bekövetkeztéig, illetőleg az előzők közt támadt perek befejeztéig két évnél hosszabb idő is telhetik le, nehogy az előző — a nálánál későbbi forgató és a váltótulajdonos közt folyamatban levő viszkereseti per folytán — két évnél hosszabb váltókötelezettségben tar-» tassék, a forgatónak kötelességévé tette, hogy keresetét az előző ellenében két év alatt, azon naptól számítva, melyet ő maga a váltótulajdonos által bepereltetett, okvetlenül megindítsa, ellen esetben elévültnek fogna tekintetni, mint nemkülönben el fogna évülni keresete az elfogadó ellenében is, ha azt ellene a váltó beváltása napjától, avagy a viszkereset megindítása napjától számított két év alatt meg nem inditaná. Ez iránt azon ellenvetés tétethetnék ugyan, hogy az elfogadóra nézve az elévülési határidő a fizetés napjától számítandó: ugy de ez csak azon váltótulajdonos ellenében értendő, ki a lejáratkor a váltó birtokában volt, és nem az előtte tevő forgató és előzők ellenében ; mert ha az előzők közti perek befejeztéig több mint két év lefolyna, még mielőtt a viszkereset alatt álló, de még be nem perelt utolsó előző bepereltetett volna, váljon megszünnék-e már ezért a váltó elfogadó váltókötelezettsége ezen utolsó előző ellenében? bizonyára nem, mert ha az előzőnek a maga előzője ellen a váltó lejártától számított két év elmulta után is lehet még viszkereseti joga, valóban helyesen nem állitható, hogy ugyanazon előző váltókeresete ugyanazon két év letelte miatt az elfogadó ellenében már megszűnt volna. A 204. §. c. pontja csak igy, és nem máskép értelmezhető, ellen esetben a 160 §. intézkedései összeütközésbe jönnek a 204. §. intézkedéseivel, és egymást megsemmisítik. De mindezek daczára feltéve, noha meg nem engedve, hogy a váltót később beváltó forgató is jogosítva volna az óvás közlésére, és hogy ezen óvásközlési határidő a váltó beváltásától lenne számítandó, felperesekre nézve egyátalában nem lett volna physicai lehetetlenség alperest mint előzőt jul. 5-ig, tehát még kellő időben, az óvásról tudósítani, miután a váltót már jul. 4-én beváltották. Egyébiránt egyeseknél esetleg felmerülhető physicai lehetetlenség az elévülést nem gátolja, mely a vtk. I. r. 206. §. szerint csak akkor és addig akad meg, midőn s a meddig az igazságszolgáltatás teljesen szünetel. Ez alperesi per beszéd lényege. (Folyt, következik.) Jogeset. Sommás visszahelyezés 18021 23. t. ci. és 1807. 13. t. ez. alkalmazásával. Neuvirth Sámuel Somogymegyeszigetvári járásszolgabirájához 1862. márt. 17. benyújtott keresetlevelében előterjeszti, hogy ő Seher Mátyástól azon erdörészben, melyet ez Thassy Mihálytól megvett, 500 db élő bükkfát 1860. oct. 7-én megvásárolván, s azokat dongáknak levágatván a Dráva partjára rakatta, s midőn 6 hó múlva 1862. jul. 24-én sajkáira felrakatni s elszállíttatni akarta, Thassy Mihály a gárdonyi biró és kisbíró és saját vadászával ottan megjelent, s felfegyverkezett emberei általa 3000 akó dongával terhelt sajkáit lefoglalta s Lonkára szállitatta.Kéri magát birtokába visszahelyeztetni, s alperest kár és költségekben marasztaltatni. Ellenbeszédében alp. előadja, hogy ő a gárdonyi határban lévő kislonkai erdórészt Seher Mátyásnak eladta, kötelezvén a vevő magát, hogy az erdőt teljesen kiirtatja s a 2000 frt vételárt 1861 márt. 1. Iefizetendi; minthogy pedig ezen kötelezettségének eleget nem tett, alperesnek joga van a kötelezettségek teljesítése előtt a fa átadását