Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 49. szám

Pest, 18«6. kedd június 26. 49. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, B^r" A féléves s é\negyedes előfizetés c hó végével lejárván, előfizetőinket tisztelettel felkérjük előfizetésüknek uiielőbbi megújítására. Az átkebelezett követelések be nem jegyzett kamatai elsőbbségi kérdéséhez. (Vonatkozva lapunk f. é. 43. számában közlött hason tárgyú crtcknzi'sro.) Erre nézve két ellenvéleményt! értekezést kaptunk, — melyeket egymás után lapunk jelen s következő számában közlünk. Az első igy szól: I. Tagadhatlan az, hogy azon feltett kérdésre, ,,valjon ajelzálogilag átkebelezett követelések kamatai, ha a kamat huzási jog bejegyezve nincsen, birnak-e az átkebelezett tőke elsőbbségével?" — akár az id. törv. szabályokban, akár pedig az ezek által elfogadott osztrák telekkönyvi törvényekben hasztalan keresünk feleletet. Ezen körülménynek kell tehát tulajdonítanunk azt, hogyazujabbi időben szervezett telekkönyvi hatóságoknál, a hitelezők között naponkint előfordulni szokott kielégitési sorrend iránti tárgyalások alkalmával, e tekintetben valamint a magán érdekek, ugy a nézetek is, — és az ezeknek támogatására felhozni szokott érvek, s okoskodások is egymástól igen messze elágaznak. Minden hitelező ugyanis, kinek tőke követelése az eddigi törvényes mód szerint első helyen van betáblázva, vagy a telekkönyvi törvényeknek életbe léptetésével, ezen régi betáblázás alapjáu a telekkönyvben első helyeni átkebelezést nyert, legyen az phisikai vagy erkölcsi személy p. o. takarékpénztár, árva, kórházi, vagy alapítványi pénztár sat. azon erős meggyőződésben él, hogy hazánkban a hitelnek megalapítása, s megszilárdítása tekintetéből elkerülhetlenül szükséges, hogy a törvény, s a fenálló törvényes gyakorlat, valamint eddig, ugy a jövőre nézve is mind azon hitelezőket, kik tőke követeléseiket az eddigi törvényes mód szerint betábláztatták, vagy ezen régi betábláztatásaik alapján már a telekkönyvbeni átkebelezést is eszközölték, okvetlenül biztosítsa arról, — hogy még azon esetben is, ha t. i. kénytelen követelését törvényesen behajtani; — miután a kamat, s perbeli költség az adósságnak természeti járuléka gyanánt már mintegy magában a tőkében foglaltatik, a megítélt tőke, kamat, s perköltségbeli követelése egyenlő elsőbbséggel fog kifizettetni. Ezt támogatja azon ténykörülmény, hogy az 1840: 21. t. cz. 9 §-a szerint mindenkor csak egyedül a meghatározott sommáról szóló tőke követelés tábláztathatott be, és tábláztatott is be; — mégis bírói végrehajtások alkalmával, nemcsak a tőke, hanem a kamat, s a megítélt perköltségbeli járuléka is mindenkor egyenlő elsőbbséggel kifizettetett. — Ugyan ezt támogatják még az 1840: 22. t. cz. 91. és az ideigl. törv. szab. IV. csődtörvény 10-ik §§-ai is, melyek szerint még csőd esetekben is a betáblázott tőkének a csőd megnyitását megelőzött egy évről hátra maradt, valamint a csődület alatti időre járandó kamatjai, a tőkével egyenlő elsőbbséggel birnak. Más részről a hivatkozott telekkönyvi rend. G2-ik §-ban csak egy árva szó sincs arról, hogy a kamat, s perköltség nem tekintetik a tőke természeti járulékának; mig az ellen-vélemény szerint a tőkének betáblázása, vagy a régi betáblázás alapján telekkönyvi átkebelezése által csak egyedül a tőke követelés nyert volna elsőbbséget, és igy a régi betáblázott, vagy ennek alapján telekkönyvileg átkebelezett hitelezőket a kamat, s perköltségbeli követeléseiktől megfosztani lehetne. Továbbá a telekkönyvi rend. 65-ik §-a nyilván azt rendeli: „hogy a zálogjog kölcsön, vagy más oly követelésekre nézve, melyek csak pénzben igényeltethetnek, csupán számszerűleg meghatározott sommára nézve jegyeztethetik be. Világos tehát e szerint, hogy miután a kielégitési végrehajtásig járandó kamatokat, s költségeket előre nem lehet szám szerint kitenni, és azoknak öszszes sommáját meghatározni; azokat telekkönyvbe bekebeleztetni sem lehet. Helytelen tehát az ellennézet azon kívánsága; — hogy ha a régi betáblázott, vagy ennek alapján telekkönyvben is átkebelezett hitelezők kamat, s perköltségbeli követeléseikre nézve is a tőkével egyenlő elsőbbséget nyerni akarnak; a kamat, s perköltségbeli járulékot is tábláztassák be, vagy ennek alapján a telekkönyvbe kebeleztessék át. Mert a hivatkozott betáblázási, s telekkönyvi törvények szerint ezt teljesíteni lehetetlen, már pedig törvény szerint is ,,ad impossibilia nemo obligatur." Nem akarván e tárgyban több érvekkel, s czáfolgatásokkal helyet foglalni; csupán azt emlitem még meg; — hogy ezen nézetek csak egyedül a régibetáblázásokra, vagy az azoknak alapján eszközlött telekkönyvi átkebelezésekre szorítkoznak; és a jövő átalában óhajtott codificatióra nézve ki nem terjednek. A jövőre nézve tehát mi miattunk is lehetne bízvást oly uj törvény alkotását kívánni, mely szerint arra, hogy a tőkének természeti járuléka t. i. a kamat, s perköltség is, a tőkével egyenlő elsőbbséggel birjon, azokat is a határozott sommáról szóló tőke követeléssel együtt átalánosságban be kell tábláztatni, vagy a betáblázás alapján telekkönyvbe átkebeleztetni. Mert az uj törvény a múltra nézve visszaható erejű nem lehetvén; a régi törvényes mód szerint betáblázott hitelezőknek korábban szerzett jogaikra nézve sérelmes nem lehet. — De addig, mig mind a két részről ily megnyugtató, s kielégitő uj törvény fog alkottatni; tartsuk fen régiebb törvényeinket, a régi fenálló törvényes gyakorlatot; és azon átalában bevett törvény szabályt: „accsssorium sequitur suum principale." Szalatkay György. 49