Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 43. szám

170 magyarországi főügynökségének ideig, vezetője és Weisz József, mint a nevezett társulat Kassai ügynöke e. Kassa város törvszéke előtt 1863. aug. 21. 5537. sz. a. 1684 frt tüzkár-megtéritése és járulékai iránt keresetet indítván, alperesek 1864. oct. 14-én 6525. sz. a. a kereseti összeg és járulékai megfizetésében felp. részére el is marasztaltat­tak, mely marasztaló Ítélet jogerőre emelkedvén, felp. 1864. nov. 22-én 7644. sz. a. a marasztalt alp. ellen vég­rehajtásért folyamodott, s az nov. 25-én el is rendeltetett Alperesek 1865. jan. 5-én 81. sz. a. beadott nyilatkoza­tukban előadják, miként ők időközben a kérdéses társu­lat ügynökei lenui megszűntek, és náluk semmi társulati vagyon nincsen, miről felperest értesíttetni kérték. Felp. a vett értesítés következtében 1865. febr. 10-én 948. sz. folytatólagos végrehajtási kérvényében előadja, miként alpereseknek véle közölt nyilatkozatuk folytán, mit kü­lönben maga is ugy tud, és ő maga sem tudna társulati vagyont kimutatni, az alperesek elleni végrehajtás ered­ménytelen lenne; azonban miután alperesek mindennemű társulati vagyont időközben a társulat bécsi vezérügynök­ségének adtak át, társulati vagyon csak ott lehetvén ta­lálható: kéri az elrendelt végrehajtást Spitzer Rudolf Szigfrid, mint a társulatnak bécsi vezérügynökénél lévő társulati ingó vagyonra, készpénz és activ követelésekre kiterjesztetni és maga utján foganatositatni. Erre Kassaváros törvszéke 1865. febr. 17-én 998. sz. a. következő végzést hozott: „Sem a je­lenleg panaszlott lipcsei tűzkár-mentő társulat, sem ennek bécsi vezérügynöke Spitzer Rudolf Szigfried a követelt 1684 frt és járulékaiban elmarasztalva nem levén, az 1864. évi. 7644 sz. a. megrendelt kielégítési végrehajtás­nak folytatólag nevezett ellen kért kiterjesztését megren­delni nem lehet, miért is folyamodó ezen törvényben nem alapuló kérelmével elutasittatik. Miről sat." Ezen végzés ellen felp. 1865. márt. 10-én 1611. sz. a. beadott, semmiségi panaszszal összekötött felfolyamo­dásában előadja, miként a végrehajtás, az ő kérelméhez képest az előbbi utódjául szolgáló bécsi vezérügynök­ségre, t. i. Spitzer ügynökre kiterjesztendő lett volna, mert alperesek perbeli minőségbeli elmarasztalásával maga a társulat van elmarasztalva, és most a végrehajtást nem a Spitzer, de a társulat vagyonára intézte. Kéri a végzés­uek az ideig. törv. szab. 104. §. 8. p értelmébeni meg­semmisítése mellett a végrehajtásnak a törvény értelmé­ben helyet adni és költségeit megállapitatni. A kir. ilélő táblán végeztetett: „Felperes keresetében a lipcsei tüzkárinentő társulat marasztaltatván el, s felp. által ezen Ítélet alapján a vég­rehajtás Spitzer Rudolf Szigfried mint a marasztalt társu­lat bécsi vezérügynöke ellen kéretvén, s ekkint az visszauta­sítható nem levén, a kért végrehajtás a követelt 1684 frt tőke, ennek 1863. aug. 21-től számítandó 6"/(( kamatai, 19 frt 29 kr. perköltség, ugy a végrehajtásnál felszámí­tandó költség erejéig a nevezett társulat tulajdonához tar­tozó, s Spitzer Rudolf Szigfried kezén találtató készpénz, activ követelés és ingóságokra illetősége utjáni foganato­sítás mellett elrendeltetik, s ekkint megváltoztatván az e. b. végzés, az ügyiratok további intézkedés végett illetősé­gükhöz visszaküldetnek." (/865. máj. 27-én 6622. P.sz. a.) A kir. táblai végzés e. alp. 1865. oct. 23 án 6982. sz. a. beadott, semmiségi panaszszal összekötött fel folyamodá­sában előadja, miként a 2/. a. felhatalmazás szerint alpe­res társulatot ő Spitzer Rudolf Szigried majdnem az egész osztrák birodalomban képviseli, a biztosítási kötvények kiállítása az ő hatásköréhez tartozik, a vidéki ügynöknek nem levén más feladata, mint a közönséget biztositásra I buzdítani, azok ajánlatát, s az előlegezéskép felveendő di­| jakat neki való beküldés végett átvenni, s arról elismer­vényt adni. Ezek szerint tehát a biztosítás csak a kötvény kiállításával megy foganatba, az e nélküli ajánlat a tár­sulatra kötelező erővel nem bír, de nem is birhat, mint­hogy számos esetben az ajánlatot a biztosítani kívánó sze­mélyébeni bizalmatlanságnál fogva visszautasítja, máskor megbírálja, nincsen-e a társulat a biztosintandó lakhelyén tűz esetére már is nagy risicóban, nem tanácsos-e a bizto­sítandó tárgy értékét elfogadás előtt más társulatnál vi­szontbiztosítani sat. Felp. részére biztosítási kötvény ki nem állitatott, sőt még biztosítási ajánlata sem küldetett meg alperesnek, a mennyiben pedig ily ajánlat létezik, s arról valamelyik ügynök elismervényt adott, abból fel­peresre semmi más jog, mint annak s netaláni előlegezé­sének visszakövetelése, de alperesre semmi kötelezettség nem háromlik. Ezek szerint tehát az id. törv. szab. 104. §. 1. 4. pontjai értelmében semmis a kir. tábla végzése, mi­vel 1) a perben a társulat jogszerűen idézve nem levén, kellőkép nem képviseltethetett, s így az ítélet semmis; mivel 2) az ő lakhelye a vezérügynökség székhelye, s a kötelesség teljesítésének helye Bécs, igy Kassaváros törv­széke illetéktelen aző ellene indítandó perekben; 3) a biz­tosítási feltételek 15. §. szerint a társulat és biztosított fe­lei közötti peres kérdések csak választott bírák által intéz­tethetnek el, a végrehajtani rendelt ítélet pedig nem vá­lasztott bírák által hozatott; 4) az ítélet neki sem nem kéz­besittetett, sem ki nem hirdettetett, sőt végrehajtáskor sem közöltetett, s igy az ellene jogerőre sem emelkedhe­tett; 5) mert végre a végzés őt kijelölési jogától meg­fosztja; kéri mindezeknél fogva a kir. táblai végzés meg­semmisítését. A kir. Hétszem. táblán határozlatott: „A kir. it, tábla végzése az abban felhozott indokok­ból helybenhagyatik, s az ügyiratok további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetnek." (1866. april il-én 19803. V sz. a.) A Codificatió körtili eljárás tervezete. Az iránt az országgy. albizottmány a föbizottmány jan. 2-iki ülésében következő véleményt adott elö. „A codificatió tárgyában a képviselőház által megvá­I lasztott bizottmány f. é. máj. 25-éu és 28-án tartott ülé­J seiben albizottmányt oly czélból külde ki, hogy adjon véleményt a codificatió körül követendő eljárás iránt; kü­lönösen arra nézve: a codificatió különböző tárgyaihoz képest hány albizottmány alakittassék ? minden egyes al­bizottmány körébe, mely tárgyak utaltassanak? s az al­! bizottmányok hány tagból, s mikép legyenek alakitan­dók ? Akiküldött albizottmány uem tévesztheté szem elől, hogy a codificationalis bizottmány teendői, főbb alapvonalokban már a képviselőház azon határozata által, a mely az országgyűlési teendők tárgyában ki küldve volt 12 tagu választmány jelentése alapján keletkezett, megvannak állapítva; s ennélfogva az albizottmánynak eljárásában arra kellé szorítkoznia, hogy lehetőleg kije­lölje a codificatió már kitűzött tárgyainak alkatrészeit, s ezeket ugy oszsza be, miszerint a rokontárgyak, a szük­séges elvegység fentarthatása végett, egy és ugyanazon bizottmány köréhez tartozzanak. Továbbá, mivel vannak a codificatió körül oly kérdések, a melyek megoldása bi­zonyos alapelvek előzetes megállapítását feltételezi; ezen alapelvek azonban oly tárgyakat is érintenek, a melyek egy más bizottmány teendői közé vannak sorozva: tehát ezen albizottmány mellőzhetlen feladatául tekinté: ki­I emelni azon tárgyakat, a melyekre nézve az irányt adó

Next

/
Oldalképek
Tartalom