Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 1. szám

4 részére egyrészben bíróilag ruegitélt, tárgyból kielégitését keresni, ha e kötvények gr. viczay Károly nevére kiadattak és annak birtokában találtattak volna, kétségtelen jogában állandott. — Ámbár pedig alperes, még mielőtt felperes a többször emiitett kötvényekből kielégítést nyerhetett, átadás illetőleg saját nevére kiállittatás által azoknak birtokába lépett, miután azonban az ezen átadás alapját képező és a Gr. a. szerződés 2-ik pontjában tartalmazott jogczirn, az 1853. oct. 31-ig terjedő kamathátralék ókra nézve csakis gr. Viczay Károlynak aHorváthok ellen vélt, tehát még birói eldöntéstől függő jogaira szorítkozik, és miután gr. Viczay Károly több jogot) mint a mennyivel maga birt, az itt irányt adó osztr. átal. ptk. 442. §-a szerint másra át nem ruházhatott; alperes, mint ki ezen kamathátralékra vonatkozó jogot az az iránt már folyamatban levő per alatt gr. Viczay Károlytól megvette, az általa ennek következtében felvett kamathálraléki kötvényeket illetőleg, felpereshez ugyanazon jogviszonyban áll mint jogelőde, — és a korábbi átadás alapján aptkv.430. § ából maga réfzére jogelőnyt ezen okból, de még azért sem következtethet, mert e §. rendelkezése felperesre, kinek jogczime nem gr. Viczay Károlytól, de a zálogbirtoknak a visszabocsátásig őt illető és egyességileg is íentartott haszonélvezeti jogából származik, alkalmazást nem talál. Hogy pedig alperes, a bajai uradalom után kitudott úrbéri kárpótlásnak a fentérintett időközre eső egész kamathátralékát, tehát a felperes javára szolgáló egész kielégitési alapot 157, 150 frtról és 3500 írtról saját nevére kiállított és a kárpótlási tőkét képviselőktől teljesen elkülönített kötvényekben felvette, a valódiságukra nézve kétségbe nem vont J. K. és L. a. okmányokkal begyőzve lévén, és ezen kamathátraléki kötvényekből kincstár és más követelők részére semmi sem utaltatván ; mig egyrészről az. hogy az alperesnek kiszolgáltatott kamathátralékban a felperesnek megitélt rész is foglaltatik, kétséget nem szenvedhet; másrészről felperes ezen, nem harmadik személynek utalt, de a kármentesített jószág tulajdonosának birtokában maradt, és különben is általa már akkor perrel követelt földtehermentesitési kötvényekhezi igényétől az által, hogy a kitűzött utalási határidő alatt magát jelenteni elmulasztotta, elesettnek nem tekinthető, és pedig annyival kevésbbé, mert az 1854. jan. 1 6-án kelt cs. rend. 15. 16. és következő §-ai szerint az úrbéri kárpótlási tőkék kamathátralékai a törvényszékek hatásköréhez tartozó utalási eljárás tárgyát nem képezvén, igénybejelen tést a jogosítottak részéről nem kivannak. Ezen okokból az eljáró kir. kerületi táblának Ítélete helybenhagyatván, s a periratok további sat. (1865. oct. 6-án 14820. sz. a. Elő.: Karap Ferencz segéd előadó.) Irodalmi értesítés. Pfeifer Ferdinánd kiadásában közelebbi időkben következő jelentékeny jogszaki mii jelent meg : Büntető jogtan. Irta: Pauler Tivadar kir. tanácsos, egyetemi rend. jogtanár, magyar académiai rendes tag. I. kötet. Bevezetés. Anyagi büntetőjog általános része. 1864. 1— 300 lap. 11. kötet. Anyagi büntetőjog különös része. — Alaki jog. 1865. Jelen mii ujabb jogirodalmunk legjelesb, legkitűnőbb müvét képezi. Ujabb időkből egy jogi munkát sem ismerünk, mely oly ki\ Megjelen e lap heienkint ketster — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 forint — félévre ) I 4 forint — negyedévre '£ forint auszl. értékben. — Szerkesztői s z á 1 1 á s : belváros, al-dnnasor és kalap-ntcza szögletén 1. sz. l tünő tudományos készültséggel, oly mélyen beható tanulmányozással, s a müveit Európa irodalmára vonatkozólag a forrásoknak oly terjedelmes s kimeritő felhasználásával készítetett volna, mint egyetemünk ünnepelt tanárának itt bemutatott műve. Ez iránycszméivcl, jogi fejtegetéseivel minden tekintetben a tudomány színvonalán áll; miértis abban természetesen a szabadelvű haladás s jogkifejlődés közlönyét találjuk fel, mi nélkül ugyanis a mai jogtudomány fejlettségi állása nem is képzelhető. Az öszhasonlitó jogtan, melyet mi a tudomány s jog kifejlődés leghatályosb tényezőjének tekintünk, kizáratott ugyan jelen jeles mű köréből ; de a fontosb elv kérdéseknél találkozunk benne mégis az ujabb európai, s különösen a németországi törvényhozások intézkedéseivel; kiválóbb figyelemmel, de minden kritikai vizsgálat nélkül 1844-iCodextervünkre. E mellett az ujabbkori európai jogirodalom, a források idézésével, nagy terjedelemben ismertetik benne közönségünkkel.— Mindenekfelett azonban azt kell kiemelnünk, mikép jelen mű a mai vagy is jelenleg érvényben lev ómagyar büntető jognak egyed üli alapos s kimeritő kézi könyvét, hogy ugy mondjuk rendszeres forrását képezi; és pedig nemcsak az anyagi jog tekintetében, hanem, mi még fontosabb, az oly sok kételyekre s tévedésekre alkalmul szolgáló bűnvádi eljárásra nézve is. Ez elégséges okul szolgálhat, hogy azt biráink s ügyvédeink is figyelmükre méltassák s czélszerii használhatásul megszerezni iparkodjanak. Indokolja ezt eléggé azon körülményünk, mikép büntetőjogi munkáink, kézikönyveink mind 1848 előtti időkből származnak; mig részint az 1848-i törvényhozás, részint az or. birói bizottmány határozatai a büntetőjog terén is nevezetes változásokat idéztek elő. E tekintetben jelen munkát nagy hasznúvá teszi az is, mikép tisztelt szerzője a törvényszéki gyarkorlat jelen alakulására és mozzananataira, mint azokat különösen legfőbb törvényszékeink ítéleteiben látjuk előállitatni, a legnagyobb figyelmet forditotta, utóbbiakat úgyszólván minden lényegesb tárgynál, hol kellett, szószerint is idézvén s ismertetvén, mi a gyakorlati joggal, a törvénykezéssel foglalkozóknak nem kevéssé becses s hasznos lehet; mint az is, hogy a régibb magyar joggyakorlatot, a mennyiben ma is jogi jelentőségei bir, s a melyet az ujabb nemzedék, a törvénykezés jelen kezelői épen nem ismernek, szinte élőnkbe állitja. — Figyelmet érdemel a következő jogszaki munka is : ,Az ausztriai átalános magánjog alaptanai — tekintettel a római jogra, s a franczia és szászországi polgári törvénykönyvre; függelékkel, mely ez éheknek a magyar jogéletre való alkalmazhatását fejtegeti. Irta Baintner János jogtudor, kir. tanácsos, egyetemi rendes jogtanár. Pest, 1866. Hartleben Adolfnál. Ezen munkának még csak két füzete jelent meg, melynek elseje a bevezetésen kívül a tárgyilag vett magánjogot (I. szakasz), s másodika a személyekről (II. szak ), s az egyes s öszvetes dolgokról (III. szak.) szóló tant tárgyalja.—A mű bevégzésével, mi 1866. apr. végére igértetik, bővebben fogjuk ismertetni. Hivatalos tudnivalók. Í'MMIÖIÍ . Pozsonyváros törvszéke Mayer Vilmos keresk. e. Bej. 1866. február 19—21. Perü. Bcdnarics Endre. — Nyitra alváros törvszéke Pollák Miksa keresk. e. Bej. 1866. febr. 12—14. Perü Szurovy László. Megs/.ííilletett : A tiszántúli ker. tábla által néh. báró Perényi István tömege e. folyamatban volt csőd. KeMös szerkesztő es kmdo-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN i\yomalott Pesten, Í80(j. K o i do r iiítal. (frrköry, (itíigóciy és Kocsi nyomdájában). Uaí-piacz és at-dwiasor sarkán^ 9. SÍ.