Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 1. szám

3 kellék, de ebből nem következik, hogy a végrendelet kelte nem gyakorolhat lényeges befolyást a végrendelet érvényére s azon kérdésre, váljon megszünt-e a végrendelet o!y későbbi események által , melyek által törvény szerint a végrendelet erejét veszti; azért mondja az 578. §., hogy a végrendelet keltének napját, évét és helyét kitenni nem szükséges ugyan, de a perlekedések eltávoztatása végett tanácsos. Azt mondják felperesek, hogy a végrendelet nem vonatott vissza, de feledik, hogy van törvényesen vélelmezett visszavonás, mint a ptkv. 628. §-ban emiitett eset, ilyen esetet tartalmaz a 724. 771. és 778. § mely utóbbi, mintha csak a jelen esetre alkottatott volna. Helyesen van megjegyezve felperesek által, hogy a törvény nem tudása senkit sem mentésit, de ez épen felperesek ellen fordul, mivel néh Kubinyi Erzsébet épen azért nem tett végrendeletet, s azért nem változtatá meg az előbbit, mert jól tudta, hogy a 778. §. szerint az A. a. végrendelet erejét vesztette az által, hogy gyermeket szült. Maguk felperesek elismerik, hogy a végrendelet a szülés előtt másfél évvel kelt, s minthogy az, hogy tudta-e vagy nem néh. Kubinyi Erzsébet terhességét, avagy gyermeke létezését, közönbös dolog: ennélfogva a szakértők kihallgatása szükségtelen, mert csak az a döntő körülmény, hogy a végakarat nyilvánitása után szükségörökös született, kiről a végrendeletben nincsen gondoskodás, mit felperesek sem tagadnak. Hiába vitatják felperesek azt, hogy néh. Kubinyiné tudta terhességét és utóbb gyermeke létezését, mert az a döntő körülmény, hogy volt-e már akkor gyermeke, midőn a végrendelet készült, már pedig a végrendelet keltekor Kubinyi Erzsébet még teherben sem volt, a mint felperesek maguk is bevallják, hogy Kubinyi Erzsébet terhességét halála előtt csak félévvel tudhatta. Ellenbeszédben tett kérelmüket ismétlik. Ezekután Pestváros törvszéke által 1864. nov. 10-én 62000. sz. a. hozott Ítélettel felperesek keresetüktől elmozdittattak és perköltségekben elmarasztaltattak. Indokok: Felperesek az A. a. minden törvényes kellékekkel ellátott, néh. Kubinyi Erzsébet végrendeletére támaszkodva, kereseti jogukat végrendeleti örökösödés alapján kérik megállapittatni. Ezen végrendelet azonban egy későbbi közbejött tény t. i. az által, hogy az örökhagyónak a végrendelet tétele után szükséges örököse megszületett, erejét elvesztette, mert a jelen esetre zsinórmértékül szolgáló optkv 778. §. szerint az esetre, ha a gyermektelen örökhagyónak csak végakaratának nyilvánitása után lesz szükségörököse, kiről semmi gondoskodás sem történt, csak a közintézetekre, tett szolgálatok megjutalmazására, vagy kegyes czélokra rendelt hagyományok fizettetnek ki aránylag a tiszta hagyaték negyed részét meg nem haladó összegben, minden egyéb végakarati rendelkezések pedig egészen elvesítik erejüket; ezen félremagyarázhatlan világos és határozott törvény rendelkezésénél fogva tehát azon végrendelet, melyre felperesek támaszkodnak, Rabár Béla szükségörökösnek születése után erejét elvesztette. Ez ellenében hasztalanul vitatják felperesek, hogy néh. Kubinyi Erzsébet terhességét tudta, s hiába hivatkoztak a 776. § rendeletére, mert itt nem az a kérdés, tudta-e utólag, hogy lesz gyermeke? hanem az, hogy volt-e gyermeke, midőn végrendeletét nyilvánította? s igy a 776. §., mely az utóörökös mellőzésével — praeteritiv — rendelkezik, jelen esetre épen nem alkalmazható. Mindezeknélfogva felperesek keresetüktől elmozditandók, s mint pervesztesek a perköltségekben is marasztalandók voltak. Ezen itélet ellen beadott felebbezésükben felperesek a már perbeszédeikbeu felhozott okokon kivül még a következőknél fogva kérik az e. b. ítéletet megváltoztatni, mert Kubinyi Erzsébet tudva mellőzte később született gyermekét, mivel a szülés után 21 napig élt; mert a végrendeletet a végrendelkező holta napjáig változtathatja. Kubinyi Erzsébet pedig azt nem tette, tehát az lett végső akarata is, mit korábban kívánt; mert a jelen esetben a ptkv. 776. §. alkalmazandó. A kir. táblán Ítéltetett: „Jelen per az oszt. ptkv. értelmében levén megbírálandó, az e. b. ítélete az abban felhozott okokból helybenhagyatik, s a periratok ugyanahhoz további intézkedés végett visszaküldetnek." (1865. máj. 9-én 6021. P. sz a. Ezen itélet ellen felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, mert az optkv. szerint azon gyermek, kinek létezését az örökhagyó tudta, és mégis hallgatással mellőzi, csak a köteles részt követelheti; mert be van bizonyítva, hogy az örökhagyó a szülés után még 21 napig élt, s hogy gyermeke létezését tudta; mert a végrendelet kelte nem döntő, mivel a végrendelkező akarata haláláig változhat, a végperczbeui akarat a döntő, és nem az a kérdés, volt-e gyermek, de az, hogy tudta-e létezését? A k i r. H é t s z e m. t á b lá n ítéltetett: .,A kir. itélő táblának ítélete az abban felhozott okokból helybenhagyatik, s a periratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1865. nov. 27. 18526. P. sz. a.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. .1 kir. ítéló táblán. 1. Szentgyörgyi Horváth László felperesnek — gr. Zichy Ferraris Bódog alperes elleni 19830 pfrtl8 kr. földtehermentesitési kötvények és járulékai iránti rendes szóbeli perében, alperes felebbezése és semmiségi panasza folytán ítéltetett: Az eljáró kir. kerületi tábla ítéletének a bírói illetőséget megállapító pontja, mint nem felebbezett, érintetlenül hagyatik. A perérdemét illetőleg előrebocsáttatik, hogy a D. alatti legfőbb törvényszéki Ítéletben világosan kimondva lévén az, miszerint a 3. sz. alatti egyességhez képest felperesnek gr. Viczay Károly által, a bajai uradalom zálogban birt felének visszabocsátásáért fizetett öszvegben, a vesztett urbériségekért kitudott kárpótlási tőkének 1848. máj. 1-től 1853. oct. 31-ig folyó kamatai, miután azokat felperes magának világosan fentartotta, nem foglaltatnak — s az idézett legfőbb birói itélet alapján alperes, mint a 3. sz. alatti egyesség által kiváltott birtoknak vevője ellen indított jelen perben ez egyesség tartalmának további és a D. alattitól eltérő értelmezése ujabb vitatás és birói határozat tárgyát nem képezhetvén; mindazok miket alperes annak igazolására, hogy a kárpótlási kamathátralékok a kiváltási öszvegbe betudattak, felhozott, — az e részben felajánlott bizonyítékokkal együtt egyszerűen mellőzendőknek találtattak. Az e szerint további vitatás alá nem vonható ezen D. a. itélet által már gr. Viczay Károly arra lévén kötelezve, hogy a bajai uradalom után megállapított úrbéri kárpótlástól, az 1848. máj. 1-től 1853. oct. 31-ig terjedő időre eső kamathátraléknak fele részét, felperesnek földtehermentesitési kötvényekben szolgáltassa ki; felperesnek épen az ezen kamathátralékot képviselő kötvényekből, mint