Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 31. szám

1 23 hogy elhalt Lukács Rozália férje Szabó Istvánnak az öröklött vagyon felosztása tekintetéből meghagyassék, hogy 15 nap alatt 2 osztoztató birót nevezzen. Folyamodó maga részéről a birákat kijelölvén. Zsemenyák Anna és érdektársai néh. Lukács Rozáliának anyui testvérei ugyanazon főszolgabíróhoz 493. sz a. hasonló kérvényt adtak be. Ennek folvtán Szabó Istvánnak végzésileg meghagyatott, hogy 15 nap alatt osztoztató birákat nevezzen, mire az két birót valósággal ki is nevezett. Az osztoztató bíróság ekkép megalakulván, a tárgyalás alkalmával alp. megjegyzi, hogy felpereseknek mint néh. neje oldalagos örököseinek törvényes örökösödési joguk jelen esetben nincs, mert az A. és B. a. okmányok szerint néh. neje által végrendeleti örökösnek jelöltetvén ki, ennélfogva a törvényes örökösödés meg nem nyílt; megjegyzi továbbá, hogy ezen végrenJeleti örökösödési jogán kivül még az elhunyt neje által kötelezett 80 frtnyi móringhoz, ugy a szerzeményhez és a terményekhez is joga levén; azt kiadatni, illetőleg megtartatni kívánja. Felp. válaszolják, miszerint az A. és B. a. egyszerű bizonyítványok félrevetendők, mert azok sem szóbeli sem Írásbeli végrendeletnek még csak formájával sem birnak, csak az foglaltatván bennök, hogy néh. Lukács Rozália igérte, miszerint végrendeletet fog tenni, de ily végrendelet nem létezik, s nem is mutattatik fel; miért is törvényes örökösödésüket megállapittatni kérik. Alp. a felmutatott szóbeli végrendeletnél fogva az örökséget részére tovább is oda ítéltetni kéri és kifogást tesz az ellen, hogy az osztoztató bíróság illetéktelenül a végrendeletnek akár külkellékei, akár béltartalmának magyarázatába bocsátkozzék. Ezzel a tárgyalás bevégeztetvén, az osztoztató bíróság által 1864. oct. 7-én Ítéltetett: „Szabó István sormási lakos smint néh. Lukács Amáliának íerje, az ellene Lukács István sormási lakos és elhunyt Lukács Rozáliának anyjáról nagy bátyja által keresetbe vett s a felmutatott osztályos egyességben foglalt belső teleknek felső része a rajta levő épületek felével, valamint az egyességben foglalt földek és ingóságok, mégis Zsemenyák Anna és érdektársai mint néh. Lukács Rozáliának anyai részérőli nagynénje, illetőleg unokatestvérei által követelésbe vett homok komáromi szőlőnek ez évi termése nélkül a felperesek részére leendő kiadásában, ugy mindhárom osztoztató fél a megalapított 71 frt 50 kr. o. ért. perköltségeknek az egy-egy osztozó félre eső egy harmad részének megfizetésében ezen ítélet kihirdetésétől számítandó 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt elmarasztaltatnak, nemkülönben felp. Lukács István az örökösödött birtokrészt terhelő 60 frt o. ért. ősi adósságnak egy maga általi, nemkülönben az örökhagyó Lukács Rozália által kötelezett 80 frt o. ért. móringnak Szabó István részére, ugy az ugyanaz által hátrahagyott 80 frt o. é. adósságnak Zsemenyák Anna és érdektársai osztozó felekkel az örökösödött birtok aránya szerinti megfizetésére köteleztetnek. Mely ítéletnek szükség esetére leendő végrehajtásával Hegyi Alajos osztoztató biró ur megbizatik; mert a felperesek által, mint néh. Lukács Rozália egyrészből atyai, másrészben pedig anyai oldalagos örökösök által lemenő és felmenő egyenes örökösök hiányában érvényesített örökösödési joguknak hazai törvényeink s különösen az id. törv. szab. 12. §. értelmében hely adandó, az ez ellen alp. részről felmutatott két rendbeli bizonyítvány pedig csak a törvényes örökösödés meggátlására irányzottnak, de végrendeletnek tekinthető nem volt; miértis alperesnek ezen állítólagos szóbeli végrendeletet illetőleg a birói illetékesség ellen tett kifogása annyival inkább figyelmen kivül hagyandó volt, mert ezen bíróság a végrendeletnek sem béltartalma magyarázatába, sem külkellékei vizsgálatába be nem bocsátkozott, miután a felmutatott bizonyítványok csak néh. Lukács Rozáliának végrendelkezendő szándékát és nem magát szóbeli végrendeletét igazolják. Az illető osztályrészeknek meghatározása, ugy az alperesnek megítélt móring, részint a felmutatott A. a. osztályos egyességen, részint a felek beismerésén alapul. A perköltségeknek a három osztozó rész közti egyenlő felosztása pedig az 183'VÖ : XIV. t. czikkben gyökeredzik. Végre a felperesek kérelme folytán a hagyatékot terhelő adósságok akkép voltak elosztandók, hogy a mennyiben az örökhagyó 60 frt apai ősi adósságot vett át, ez egyedül az anyai ágról örökösödött Lukács Istvánt terhelheti, a mennyiben pedig már a tartozások örökhagyó Lukács Rozália által tétettek, ezek mindkét rendű örökösök által az öröklött vagyon arányához képest lesznek viselendők. Ezen ítélet a felek előtt kihirdetettvén, abban felperesek megnyugodtak, ellenben alp. tiltakozását jelenté ki, mire is a j könyv bezáratván, aláíratott. Kelt mint fent." Alperes az ítélet kihirdetésekor tiltakozását kijelentvén, egyúttal 1864. oct. 18-án afőmltgu m. kir. udv. Cancelláriához semmiségi panaszt is nyújtott be, mert az osztoztató biróság csak az osztályos vérek közti világos keresetek felett ítélhet; mert az ősiség eltörültetvén, a neje után maradt javak nem ősi hanem szerzeményeknek tekintendők annálinkább, mert a szőlőben nevezetes beruházások tétettek és azon fekvő adósságok törlesztettek; mert a kérdéses javakról neje végrendeletilegintézkedett, az osztoztató bíróságnak pedig a végrendelet érvénye felett ítélni jogában nem állott. Miért is ellenfeleit állítólagos keresetükre nézve rendes perutra utasíttatni kéri. A kir. it. táblán végeztetett: ,,Az 1836: 14. t. czikkben szabályozott eljárás csak is a vérek közötti világos örökösödés eseteiben levén alkalmazható, miután jelen esetben nem osztatlan öröklött birtokról, és nem is ilyennek vérek közötti világos örökösödés következtébeni osztályáról van szó, hanem néh. Lukács Rozáliának testvéri osztály utján tulajdonul jutott és halála után férje birtokában maradt javak ugyan ettől oldalagos örökösödés czim alatt követeltetnek, és így jelen eset az emiitett t. czikkben szabályozott sommás eljárás utján elintézhetők, sorába nem tartozik — az osztoztató biróság egész eljárása az általa hozott Ítélettel együtt megsemmisíttetik, s a mennyiben a végrehajtás már foganatosíttatott volna, a visz végrehajtás elrendeltetik, a követelők keresetükkel a törvény rendes útjára utasíttatnak és az ügyiratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek."(1865. jul. 31-én 10707. sz. a.) A kir. táblai végzés e. Lukács István és érdektársai felfolyamodtak; mert a kir. tábla Ítéletének indoka, hogy az osztoztató küldöttség hatásköre egyedül vérek közti világos örökösödés esetében teljesítendő osztályokra terjed ki, jelen osztályos ügyre nem alkalmazható; mert midőn folyamodók a Lukács Rozália utáni ősi örökségnek felosztása iránti kérvényüket beadták, az érdeklett fél nemcsak hogy e kérelem, illetőleg az osztoztató küldöttség kinevezése és annak eljárása ellen óvást nem tett, sőt ellenkezőleg maga részéről is kinevezte a birákat, a kitűzött tárgyalásra ügyvédjével együtt megjelent, sa bíráskodás ellen nemhogy óvást tett volna, hanem okleveleit a küldöttség elébe terjesztette, sőt a meghozott és kihir-