Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 31. szám

122 genitése; III. Henrik alatt, egy parliameiiti végzés az elidegenítési jogot az ősi javak felére alapította meg; míg később az in Capite nyert ősi jószágok kivételével az minden ingatlanra kiterjesztetett. III. Ede bizonyos díj mellett megengedé az élők közti szabad rendelkezhetést. VII. és VIII. Henrik alatt pedig mindeu rendelkezési hűbéri korlátok megszüntettek, és mint később a végrendelkezési, ugy most az élők közti minden jószág feletti szabad intézkedhetés, elidegenítési jog érvényre emeltetett. így fejlődött ki az angol magán jog hűbéri kötelékeiből fokozatosan, lassankint, hosszasb időszakonkint, akkép, hogy századunk első felében ahübéreségnek maradványai jóformán csak a hitbizományokban s a végrendelet nélküli esetekre szorított első szülöttségi öröklési jogosultságokban találhatók fel. Úgy, hogy ezen elsőszülöttségi jogosultság, mely oly sokszor emlegettetik, teljességgel nem zárja ki többé az angoloknál, sem az ősi vagyonról az élők közti szabad intézkedhetést, cserébe adhatást, elzálogosítást, elidegenítést, sem a teljes végrendelkezési szabadságot, mely megengedi, hogy az örökhagyó bárkinek gyermekei közül bármit hagyományozhasson ; miért az elsőszülöttségi előny csak abban áll, hogy az csupán a végrendelkezés hiányában, a törvényi — ab inteslato — örökösödésnél jöhet érvényre. Míg azonban Angliában a hübériségbőli kibontakozás, s az uj magán jog alakulása fokozatos, időszakonkénti volt; ellenkezőleg hazánkban az egész hűbéri jog rendszer, s az ezen alapult összes magán jog egyszerre semmisitetett meg, az 1848-i törvények által, melyekannak legfőbb elemeit az ősiségét, urbériséget egyszerre eltörlötték. És ez lényeges dolog a codiflcatió kérdésére nézve. Angliában épen a magán jog sajátságos kifejlődése folytán a codificatiónak szüksége elő sem fordulhatott. Mert ott a régi jogrendszer gyökeres, egyszerrei lerombolása mint Francziaországban — sohasem decretáltatván, s igy a jog vázlata alap vonalaibau egy nemzedékről a másikra átszálván, lehetővé vált, hogy annak javításai, reformjai, egyes törvényhozási foltozgatások által eszközöltethessenek. Ellenben nálunk 1848-b az egész magán jogrendszer egyszerre megsemmisitetvén, nem maradt fenn többé jogépület, melyre a foltozgatások alkalniazha- j tók, mely egyes javítgatások által fentartható lehetett i volna. Az egész jogrendszer egyszerre eltörültetvén, és | igy a régi jogrendszer létezni megszűnvén — helyébe ok- i vétlenül egy uj rendszert kell állítani, mi egyes foltozgatások által többé nem eszközölhető, hanem csak a gyökeres átalakításnak megfelelő szinte gyökeres codiflcatió által létesíthető. Azért ugy hisszük nem is tévedtünk, mi- ' dőn állítottuk, bogy nálunk 1848 óta már nem is létezik a codiflcatió megtámadására érvül használni szokott his- j toriai magánjogi alap, mely conserválható lenne. Az talán kérdésül szolgálhat, váljon nem lett volna-e czélszerübb az angol rendszert fokozatos jogi alakulásá- í val s foltozgató reformjaival követni; de annyi bizonyos, mikép azt 1848-b elhagyva, s az egyszerrei gyökeres átalakítást elfogadva, minden más törvényhozási lehetőség a codificatión kivül önmagától megszűnt. Valamint bizonyos az is, mikép e miatt a rögtönzés, s reform tulság vádját használni épen a conservativek legkevésbé jogosultak ; miután épen ők legtöbbet tettek annak előidézésére, midőn 1848 előtt mindent elkövetvén a jogi reformok nehezítésére és késleltetésére, fő tényezőivé váltak azon állapot előidézésének, melyben a körülmények kény- | szerűsége többé mást, mint a magán jog egyszerrei gyökeres átalakitását, meg nem engedhetett. Azonban még ily lényeges különbségek mellett sem lehet A n g 1 i á ra alaposan hivatkozhatni. Mert valótlan az, mintha ott a codiflcatió teljesen elleneztetnék s épen nem kívántatnék. Sőt ellenkezőleg nem hiányzanak ott sem időszakonkint megújított törekvések, melyek ott hol szükséges s alkalmas, a codificatiót sürgetik s valósítását előmozdítják. Ez nyilvánul különösen a büntető jog terén. Azon kortól kezdve, hogy Bentham és Brougham, irodalmi s parliamenti mozzanataikban az angol büntető törvények kirivó hiányaik, s jelen társalmi viszonyainkban elviselhetlenségük bebizonyítása mellett oly nagy erélyt s hatályt fejtettek ki; az angol nemzetnél is átaláuos meggyőződésé vált a büntető jogi reform mulhatlan szükségessége. Az erre irányzott terjedelmes törvényhozási munkálatok alatt azonban csakhamar felmerült a codiflcatió rendszerének sürgetése is; mely annyira terjedt, mikép e század első tizedeiben Peel idejében a codificatiónak már nagy pártja volt, a consolidatio féle párt ellenében, mely a törvényeket csak javítva összeszedni, de nemcodificálni törekszik. A codiflcatió létesítésére csakugyan többször történtek is kísérletek, melyek közt legfontosabb az 1854-i midőn már egy rendszeresen codificált büntető törvény tervezete készítetett is, melynek egyik része a személy, másika a vagyon elleni büntettek s büntetéseik szabályait tartalmazta. Azonban keresztül nem mehetett, 1860-b a consolidatio pártja még mindig birván a parliamenti többséget. Ez azonban elég lehet annak bizonyítására, mikép magában Angliában is már nevezetes pártja levén a codificatiónak, annak hasznossága ott is mindinkább elismertetik, sőt létesítésére már törvényhozási kísérletek s munkálatok is történnek. Csakhogy mint hazánkban, ugy Angliában is van conservativ párt, mely kiváltságos hűbéri irányú érdekeit, csak az elavult régi szokások s intézményekhez való makacs ragaszkodás, s minden gyökerosb reform konok ellenzése által véli biztosithatni.Ezekre tehát a codiflcatió ellenében hivatkozhatnak conservativjeink; de nem hivatkozhatnak magára Angliára, mely a mellett már számos tényekben nyilatkozott. Hogy azonban ily elemek uralma mellett a codiflcatió irányában mily kilátásaink lehetnek — nem szükség tovább fejtegetnünk. Jogeset. A testvéri osztály utján nyert s az egyik osztályos elhaltával annak férje birtokában maradt vagyon iránti oldalagos örökösödési követelések az 1836: 14. t. cz. eljárása alá nem tartoznak. Lukács István a zalavármegyei kapornaki járás fő szolgabi rajához 1864. aug. 10-én 492. sz. a. beadott kérvényében előterjeszti, hogy testvérével Lukács Ferenczczel osztatlanul birt közös vagyonban annak halála után egyetlen leányával Rozáliával A. szerint megosztozott, és ez a neki jutott ingó és ingatlan vagyont halála napjáig birta és használta is ; azonban 1864 jul. 13-án villámütés következtében rögtön meghalván, vagyonáról nem intézkedett; öröklött javakban a hitestársi öröklésnek csak akkor van helye, ha sem felmenő sem oldalagos örökösök nincsenek, mégis az elhunytnak férje Szabó István az öröklött vagyont átadni nem akarja; — ugyanazért az 1836: 14. és 1840: 13. t. cz. rendeletére hivatkozva kérte,