Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 66. szám

•2 74 deleti örököse ellen, néh. Jüttner Károly által 1859. jun. 29- ikén alkotott végrendeletnek megsemmisítésére irányzott perében az összes felperesi érvek 3 pontba vonhatók össze: Felperesnő ugyanis a) azt állítja, hogy az örökhagyó, midőn a peres végrendeletet alkotta, sőt jóval az előtt bárgyú volt, minélfogva érvényesen nem intézkedhetett; b) hogy az örökhagyón alperes és neje annyira uralkodtak, hogy tőle a peres végrendeletet csakis a reá gyakorlott erkölcsi kényszer által csikarták ki; c) hogy néhai Jüttner Károly az 1847-ik évben nejével közösen alkotott, L. a. végrendelet fenléte miatt egyáltalán nem volt jogosítva az I. a. végrendeletet alkotni, s abban vagyonának bármely részét alperesnek és nejének hagyományozni. Mindezekre megjegyzendő: néh. Jüttner Károly sem I. alatti végrendeletének alkotásakor, sem az előtt soha bárgyú nem volt, mit a perben bebizonyított következő tények fényesen igazolnak: 1) Felperesnő válasza első lapján maga bevallja, hogy Jüttnert rokonai folyvást látogatták; ugyanezt vallják a rokonok is ; — mind a mellett soha sem jutott eszükbe a boldogultat — alperesnek házvétele előtt — bárgyúság miatt gondnokság alá tétetni; 2) Léphegyi Mihály, ki az elhunytnak jogvédője volt, s ki felperesnőnek s rokonainak BB. szerint a bárgyúvá nyilvánitási tanácsot adta, ugyanott maga bevallja, hogy a Jüttnerre ráfogott bárgyúság csak állítólagos volt, s hogy ezen tanácsot ő felperesnőnek s rokonainak csakis azért adta, mert másként lehetetlen lett volna Jüttnert a peres végrendelet alkotásában meggátolni s szolgáit tőle eltávolítani; 3) az E. a. észlelési jegyzőkönyv szerint a boldogult még 1859. jul. 2-án is, tehát a végrendelet keletkezte után harmad napon tizenöt oly helyes feleletet adott, melyeket maga az egyetemi orvosi kar is ép elmére mutatóknak talált; 4) Dr. Glatter póttanuzásában a 4-ik kérdésre azt állítja, miszerint az örökhagyónál még észlelés alkalmával is (jul. 1-én) azt találta, hogy a mindennapi dolgokat helyesen tudta megítélni; 5) Müller Francziska vallja, hogy ő még 1859. jun. 30- án délben is egyenesen Jüttnerhez ment a katona szállásol a s végett vele összeszámolni; — bárgyú emberrel pedig összeszámolni nem lehet; 6) Mercse György épen a peres végrendelet keletkezése napján sután este, a dohányos bolt • ban Jüttnerrel hosszasan beszélgetett; svele ekkor fogadtatta meg, hogy nála nélkül semmit alá ne irjon, — bárgyú embereknek fogadására, vagy ígéretére pedig épitni nem lehet; sőt ezen tanú F2. a. még azt is vallja, hogy ő mintegy 6 — 7 év óta Jüttnernek minden számvezetéseiben s Írásbeli munkálataiban segédkeze s quasi titkára volt, hogy őt naponta meglátogatta sat. — mind a mellett soha sem jutott eszébe Jüttnert bárgyúnak tartani, avagy erről a rokonoknak vagy a hatóságnak jelentést tenni; 7) Jalics Ferencz pótvallomásábau bevallja, hogy Jüttner még 1859-iki jul. 11-én is vagyona leltároztatását megengedni nem akarta s tízszer is kérdezte: „will man mich den ganzlich ausplündern ?" —• s hogy csak azon többszörös biztatásra csillapodott le, miszerint elhitették vele, hogy a leltározás az ő javára eszközöltetik. 8) Trittenvein Fülöp alperesi, Mercse György és Seiler Ferencz felperesi tanuk határozottan bevallják, miszerint ők a boltbért Jüttner gondnokság alá helyezéséig mindvégig magának Jüttnernek kezeihez fizették, hogy ő a pénzt mindenkor maga megszámolván, a fizetést házbér könyvébe sajátkezüleg beirta, s hogy soha többet, vagy kevesebbet be nem irt, mint a mennyit kapott; 9) Legfényesebb bizonyítékát képezi néhai Jüttner Károly utóbbi végrendelkezése alkalmávali ép elméjének az 1859. jul. 11-én felvett G. a. leltár, mert e szerint a peres végrendelet alkotása után 12 nap múlva is nemcsak, hogy tetemes készpénzei, kötvényei s minden vagyona a legnagyobb rendben találtattak, — hanem Pap József felperesi tanúvallomása szerint még pénzes láda kulcsát is zsebéből ő maga adta elő, melyben 3200 frtnyi készpénz találtatott. — Mindezt pedig bárgyú embereknél alig lehet tapasztalni; 10) Pénzeit mind személyesen, a legbiztosabb helyekre kölcsönözte ki; 11) Nemcsak hogy saját személyéről s vagyonáról mindvégig maga gondoskodott, hanem egyszersmind felperesnő gyámságát is viselte; — végre 12) A peres végrendelet alkotása alkalmával egyszerre és együttesen jelen volt három kifogás alá nem eshető végrendeleti tanú, dr. Hunyady János orvostudor, dr. Essenther Ferencz és dr. Gebhardt József jogtudorok, egyhangúlag vallják, miszerint a végrendelkezőI. a. végrendeletének alkotásakor tökéletesen ép és egészséges lelki állapotú volt. íme tehát ennyi kétségtelen tény bizonyítja, hogy néh. Jüttner Károly sem utóbbi végrendelkezése alkalmával, sem az előtt bárgyú nem volt, s hogy felperesnőnek ebbeli állítása teljesen alaptalan. De hát miként történt mégis, hogy biróilag is bárgyúvá nyilváníttatott?!! Ezt is elmondom: Ugyanis a boldogult aggastyán 2. sz. szerint 1854. évtől kezdve egész gondnokság alá helyezéséig a pesti kir. zálogháznál alperes és neje számára több évi részletekben 8778 frtot elhelyezvén, az illető kötvényeket alperesnek s nejének átadta. — Miután pedig alperes és neje ezen pénzüket 1859-ik évben felvették, s ahoz B. szerint 6100 frtot kölcsön kérvén, 13500 frtért itt Pesten a Státióutczában egy házat vettek, — s azt 1859-ki jun. 9-én telekkönyvileg is nevökre íratták ; ezen tény volt a bárgyúvá nyilvánitási ténynek genesise; — mert felperesnő s rokonai, — kinek idáig- a bárgyúság eszük ágában sem volt, —- a betett pénzekről mit sem tudván, azon gyanút táplálták, mintha alperes és neje tiltott uton jutottak volna a mondott összeghez; — miért is sietve Léphegyi Mihályhoz, mint a boldogultnak akkori jogvédőjéhez fordultak; kinek tanácsára BB. a. saját beismerése szerint — napokon át tartott hosszas tanácskozások után elhatároztatott a boldogult aggastyánt bárgyúvá nyilváníttatni és gondnokság aláhelyeztetni. Az ez iránti folyamodás Léphegyi által sua forma el is készíttetvén, 1859. jun. 27-én (tehát a fenti házvétel után 18 napra) felperesnő egyik anyai rokona Schopper Jenő nevében a pestvárosi árvabizottmányhoz be is adatott. Ennek folytán az árvabizottmány a boldogult elmebeli állapotának megvizsgálására egy szakértő küldöttséget nevezett ki; — elnök Ebner Fidel, tolnok Matzl A. mellett Tormay pestvárosi és Glatter pestmegyei főorvosokból. Ezek Ebner elnöknélkül 1859. jul. 1-én ebéd után 3 órakor Jüttnernél megjelenvén, ott a D. a. észlelési j könyvet vették föl, melyben a következő 4 okot hozták fel bárgyusági véleményük alapjául: a) Hogy az észlelt többsz őrös egyenlő feleleteik da-