Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 69. szám

293 a felek között három egyenlő részben osztassauak fel, az 1857. szt. Jakab napkor beszedett házbéri jövedelem, és azután következők kizárólagos élvezetébe Hodossy Miklós lépend. Jelen birói egyesség egyedül az egyezkedő feleket kötelezi, anélkül, hogy ez a br. Podmaniczky család tagjai jogát jövőre nézve a kérdéses hitbizományi ház jövedelmei élvezése tekintetében legkevésbé is korlátozná, s így ezen egyezkedés csak egyedül az egyezkedő felek személyét kötelezőnek tekintendő." Ezen egyesség által a per jogérvényesen befejeztetvén, ennek alapján Hodossy Miklós 1862. apr. 16-án 15046. sz. a. Pestváros törvszékéhez kielégítési végrehajtásérti folyamodásában kérte, hogy ügyvéde személyében a kereseti Beleznay-féle kert és ház fele részébe egy törvszéki tauácsos által bevezettessék, az alkalommal a lakók a házbér fele részének folyamodó kezéhez leendő fizetése iránt biróilag utasíttassanak, s egyúttal a kielégítési végrehajtás a br. Podmaniczky János kezei közt levő, s a fentkitett időre panaszost illető ház jövedelmekre is elrendeltessék sat. E kérvény fölött Pestváros törvszéke 1862. apr. 30kán 15046. sz. a. következőleg végzett: „Nem levén a kérvény alapjául fektetett birói egyesség olyatén természetű, hogy arra a végrehajtás a kért formában elrendelendő lenne, annálfogva ezen kérelem iránt mind a feleknek, mind pedig báró Podmaniczky János urnák előleges meghallgatása szükségesnek találtatott, mire nézve megjelenési határnapul f. é. máj. 19. reggel 9 óra kitüzetik, miről sat." Ezen végzés folytán br. Podmaniczky János elleniratában ellenmond ezen törvénytelen és alaptalan keresetnek, s magát felmentetni kéri, mert ő e perben még kihallgatva sem volt. De törvénytelen a beperesitett egyesség is, mert a 4. sz. a. fiók végrendelet szerint, a felek közt támadó követelések választott biróság utján intézendők el; ha tehát Hodossy Miklós mint leányági legidősb atyafi a házbérjövedelme iránti jogot magának akarta tulajdonitani, az e fölött támadt peres kérdés elintézése nem a pesti cs. kir. orsz. törvszék, hanem a két érdekelt fél, s a család feje, vagyis a hitbizományi administrator által, választandó férfiak és birák elitélése alá tartozott volna. E választott biróságot Hodossy mellőzvén, a végrendeletileg megállapított örökösödési rend megdöntésére a családfeje kijátszásával kötött peregyesség törvénytelen s már magában semmis, következőleg végre nem hajtható; magát ez ügyből kihagyatni kéri, mert ő mint hitbizományi administrator a ház jövedelmeit soha sem kezelte, hanem egyedül a hitbizomány állagára, s ezen mint hitbizományi vagyon jogaira ügyelt föl. A jövedelmet mindenkor azon osaládi tagok, kik a végrendelet értelmében azokat élvezték, vagy azoknak megbízott emberei kezelték a hitbizományi administrator befolyása nélkül. A házbér jövedelmeket az annak élvezetére jogosultak megbízottja, s 30 év óta a kérdéses házban lakó Molnár István kezelte. Követelje tehát a házbérjövedelmeket attól, a kinél azok letiltattak sat. Hodossy Miklós válaszolja, hogy az előadott védelem br. Podmaniczky János 14 évi álnok cselekvényeinek hű képe, ki 14 év óta tartja kezei közt felp. vagyonát, és húzta annak jövedelmeit akkor is, midőn felp. politikai fogságban sinlődött, és minden jószága a kormány által el volt kobozva. Ha b. Podmaniczky János annyira illetéktelennek tartja a pesti cs. kir. orsz. törvszéket, miért nem lépett fel 1848-ban az akkori Pestvárosi törvszék illetősége ellen, a midőn br. Podmaniczky Júlia a letiltást eszközültette, és miért nem követelte, hogy br. Podmaniczky Júlia ő általa és választott birái által tiltassa le a jövedelmeket; miért is az egyesség ellen tett kifogásai alaptalanok. De továbbá a nevezett báró idegenek előtt is elismerte felp. követelményének jogosságát, minek igazolásául felp. Medveczky Árpád nyugalmazott kapitányra hivatkozik, s azt kihallgattatni kéri. Br. Podmaniczky János a felelősség terhét minden áron Molnár Istvánra igyekszik hárítani, de ezen védelemnek alapja nincs; mert a 3/. a levélből kitűnik, hogy br. Podmaniczky János Molnár Istvántól felperesnek leendő megküldés végett 530 frtot átvett, mi hogy való tény, arra felp. perdöntő esküt is letenni kész. Már pedig, ha Molnár István rendelkezett volna a házbérjövedelmekről, hogyan történhetett volna, hogy ezen összeget a bárónak kiadta ? Bizonyára csak ugy, mivel Molnár István a bárónak eszköze levén, azt tette, a mit a báró administratori hatalmánál fogva megparancsolt. A 13/. a. Ítélet is azt mutatja, hogy a nevezett báró az kivánt lenni, kit a ház feletti rendelkezés, a jövedelem beszedése és kezelése illet, s melynek alapján Molnár Istvánt a 14 és 15/. a. hivatalos jelentések szerint a házból karhatalommal kidobatta sat. Br. Podmaniczky Júlia kijelenté, miszerint a Hodossy Miklós által előadottakhoz, habár némi kifejezéseit magáévá nem teszi, érdem és lényeg tekintetében csatlakozik. Br. Podmaniczky János viszonválaszában tagadja, hogy ő felp. vagyonát 14 év óta kezei közt tartja. Felp. még csak egy nyugtát sem bírt felmutatni, hogy a báró oly pénzeket felszedett volna, melyek felperest illetnék. Az 530 frt állítólagos felvételéről szóló 3/. a, levél koholmány. Hogy annak idejében br. Podmaniczky Júlia letiltási ügyében fel nem lépett: annak egyszerű oka az, hogy a letiltás még nem peres eljárás, és ezen letiltás sem a válaszoló báró ellen nem intéztetett, sem vele nem közöltetett. Medveczky Árpádnak tanukép kihallgatása szükségtelen, mert ott, hol családi jogokat szabályozó okiratok léteznek, ezek ellenében tanuk nem bizonyíthatnak sat. (Vége követk.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekében. .1 kir. itélő táblán. 214. Berkes Katalin, Anna és Rozália édes anyjuk özv. Berkes Imréné kezén lévő néh. Berkes Imre hagyatékához tartozó ingatlan birtoknak, s örökrészüknek kiadatását szorgalmazó ügyökben végeztetett: Az ügyben álló nagykorú örökösök 1859. évi nov. 11-én 2581. sz. a. adott örökösi nyilatkozatuk szerint örökrészüket édes annyuk özv. Berkes Imréné kezeinél holta napjáig meghagyni kijelentvén, ezen nyilatkozat szerint tehát az átadási okirat alapján csakis a tulajdoni jognak őket illető részekbeni telekkönyvi bekebeleztetését, pazarlás esetére pedig a tömegnek zár alá helyezését, de nem az egész hagyatéki tömegnek elárvereztetését kérelmezhetvén; ugyanazért tekintve, hogy a tömegnek elárvereztetését egyik I nagykorú örökös Berkes Apollónia a kisk. árvák term. és I törv. gyám annya és gyámtárs határozottan ellenzik, köz| gyám Redl János pedig arra nézve, hogy a kiskorúak nej vében a tömeg elárverezését szorgalmazhassa, a gyámhatóságtól ez irány báni megbízatását, s ennek a kiskorúak vagyona elárusitása iránti jóváhagyását fel nem mutatta, az első bíróságnak 1864. apr. 9-én 569. sz. a. hozott, ár-