Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 18. szám

73 12. Kállay István özvegye, Blaskovits Amália inint gyermekei gyámanyjának Kállay Péter és érdektársai ellen néh. gr. Kállay János és Kállay Mihály magszaka­dása után maradt, alperesek által zálogba birt javak iránti zálogváltó perében Ítéltetett: Felperes ke­resetét az F. a. beperesitett s alperesek részéről az általuk letett felfedező eskü folytán előadott és a periratok közt eredetiben felmutatott zálogszerződésre alapitván, s azt az abban elősorolt zálogság feloldása mellett egyszersmind magvaszakadt gr. Kállay János után őtet illető osztály­részének megitéltetésére intézvén, — ekként tehát tekin­tettel a kereset minőségére, felperes örökösödési igénye csakis az F. a. zálogság feloldása mellett érvényesítethet­vén, mindenekelőtt az F. a. záloglevél képezi a bírói vizs­gálat tárgyát. — Az F. a. zálogos szerződés második pont­jából kitetszvén az, hogy a zálogba adó gr. Kállay János a szerződésben megnevezett jószágokat ugy kötötte össze, hogy azok egyikét a másika nélkül (ide értvén a kivál­tandó portiókat is), és az egész zálogos summa letétele nél­kül, a zálogos 32 év eltelte után senki a zálogbavevőktől ki ne válthassa, s igy felperesnek is csak a szerződésben előszámlált minden javak egyszerrei kiváltásához adott légyen jogot; felperes azonban ezek mindnyáját sem nem keresvén, sem azt, hogy mind azon javak alperesek bir­tokában volnának, nem igazolván ; — minthogy a szer­ződések szoros magyarázatúak, a szóbanlévő zálogszerző­dés pedig világosan összekötött zálogságot tartalmaz,sek­ként jelen perben az egy összekötött zálogság feloldása lett volna felperes kötelessége, — miután felperes a szer­ződés ezen összekapcsolt zálogságot képező főfeltételnek eleget nem tett, ezen indokból a kir. itélő táblai ítélet megváltoztatásával, felperest keresetétől elmozdító e. b. ítélet jóváhagyatik, s a per sat. (1865. jan. 20-án 17982. P. sz. a. Előadó : Perlaky János ktb.). A kir. itélő táblán. 67. Csete Sándor felperesnek — Csete Bálint alperes ellen 15 frt összeg s járulékai megvétele iránt, Nagy-Kő­rös város törvényszéke előtt 1864. évi márcz. 19-én 1100. sz. a. beadott rendes szóbeli keresetével inditott, s ugyan­ott 1864. június hó 21-én 1862. sz. a. kelt Ítélettel, fel­peresnek keresetétőli elmozdításával s 5 frt 50 kr. alpe­resi perköltségeknek, valamint 7 frt 50 krnak saját ügy­védje részére 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetésébe lett elmarasztalásával befejezett pe­rében ítéltetett: Alperes azt, hogy anyja néhai özvegy Csete Istvánná szül. Magócsy Klárának 40pfrttal adósa maradt, valamint azt, hogy felperes nevezett közös anyjuk temetésére sajátjából 60frtnál többet költött, a per során nem tagadván, s igy ezen körülmények az 1840. XV. t. cz. II. R. s 96.§-a értelmében bebizonyított tények­nek tekintendők lévén, — miután ezen költség fedezésére felperes a C. alatti végrendelet 2. pontja alapján alperes­től a tartozásban lévő 30pfrt adósság törlesztésére, a ke­reseti 15 pfrtot követelni jogosítva van, ugyanazért alp. ezen 15 frt összegnek — ezután a kereset beadása, vagyis 1864. márcz. 19 napjától járó 6°/,, kamatainak, és mint pervesztes fél, az J840. XV. t. cz. II R. 128. § a értelmé­ben 10 frtra határozott perköltségeknek, felperes részére 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe melletti megfi­zetésében elmarasztaltattik. Ilykép az eljáró városi tör­vényszék ítélete megváltoztatván, az iratok sat (1865. jan. 25-én 14757. P. sz. a. Előadó: Dimits). 68. Szivos Zsigmondnak, özv. Segesváry Sámuelnő és Gere Zsigmond elleni perében ítéltetett: Fel­peres keresete azon kár megtérítésére lévén irányozva, melyet alperesek jogelődje az által, hogy a kezelése alatt állott, s a Dabasi közbirtokosságot illető közös jövedel­mekből 357 frtot, mint állítólag magyar bankjegyekben befolytakat, a katonai térparancsnokságnak beszolgálta­tott, miután minden kártéritési követelés csak azon idő­től fogva, molyben a kár a károsultnak tudtára esik, 3 év alatt enyészik el, felperes közbirtokosság pedig eme kár­nak csak az alperesek által jogelődjök néhai Segesváry Sámuel helyett 1858-ik évben beadott számadásokból ju­tottak tudomására, a számadás idejétől tehát a kereset megindításáig az akkoron érvényben volt p. t. k. 1489. §-ban meghatározott 3 évi elévülési határidő le nem jár­ván, s igy az elévülési kifogás jelen esetre alkalmazható nem lévén, — ennek elvetésével az eljáró bíróság a per érdemébeni ítélet hozatalára utasittatik. Ekkép megváltoz­tatván az 1-ső bíróságnak ítélete, a per sat. (1865. febr. 7-én 10570. P. sz. a. Előadó: Urbanovszky ktb.). 69. Herczeg Friderikának, és pertársainak Herczeg Viktor távollevő alperes elleni 840 frt iránti perében Ítél­tetett: Alperes a B, a. szerződésben a kecskeméti ház­nak néhai édes atyja Herczeg János utánni ősi javaibóli örökösödése fejében lett átvételét elismervén, — azonban ennek ilyeténképen lett átadását annál kevésbbé bizonyít­ván, — a mint a C. és D. a. alperes részről valódiságuk­ban meg nem támadott levelekből — s az ezekből kitűnő ama körülményből — hogy azon házat csupán mint aty­jának megbízottja adván el — tőle a vételár visszaköve­teltetek — a fentebbi állitásnak ellenkezője derül ki, — miután továbbá a keresetben felhívott B. a. szerződések­ből az is nyilvánosságra hozatnék, hogy alperes 1850. máj. 19-én a vételárból 800 pfrtokat átvett — s ezt többi testvérei világos kárával saját hasznára és üzletére elköl­tötte, — s ekként az alperesi puszta tagadás és vitatás el­lenében, — kivévén a B. a. szerződéskor még át nem vett 200 pfrtkat, felperesek keresete teljesen igazoltatott, — mindezért a 800 pfrt vagy 840 frt o. é. saját */5 ré­szére eső 168 frt o. é. levonásával — a hátralék vagyis 672 frt o. é., s ettől a kereset beadása u. m. 1864. január 30-tól a kielégítésig száuiitandó 6% kamatoknak, jelen ítélet jogérvénye után 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatti lefizetésében elmarasztaltatik; ellenben a szerződés kötése után fizetett 210 frt megtérítése alól, minthogy ezen öszletnek kezeibe jutása semmivel nem bizonyittatott, felmentetik, s egyúttal a perköltségek a felek között megszüntetnek. Melyekben szab. kir. Buda főváros törvényszékének ítélete megváltoztatván sat. (1865. jan. 30-án Előadó: Nagy Samu ktb ). 70. Katzke Károlynak, KaschWenczel elleni ügyében ítéltetett: Eltekintve attól, hogy a pénzes leve­leknek személyesen kellő átszolgáltatása iránt fenálló póstai rendszabályoktóli eltérést, s e tekintetbeni mulasz­tást felperes semmi törvényes ellenkező szokás, vagy gya­korlat által sem igazolta, miután a kérdés alatti levelek­nek Bolland Károly segédpinczér kezeibe lett átadása, sa vevényeken az aláírásoknak ez általi utánzása, alperes határozott tagadása mellett nem egyéb, mint érdeklett egyénnek időközbeni megszokáséból vélelmeztetik, s a mellett, hogy alperesre fel nem derittetett, miszerint ő ilyen levelek átvételére Bollandot megbízta volna, ellené­ben a keresetnek helytfoghatósága félpróba erővel sem bizonyittatik, mind ezért felperes nem igazolt keresetével, alperes ez alóli felmentése, s a perköltségek egymás irá­nyábani megszüntetésével elutasittatik, s sz. kir. Szeged ( városa törvényszékének ítélete ekként megváltoztatván

Next

/
Oldalképek
Tartalom