Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)
1865 / 14. szám
Pest, I8(i5. péntek február 17. 14.; szám, Hetedik évfolyam. a yhm ,ri néWá jQj:a I iSa&foisvöi JJít.iiéo-toqod eá Jiihl őssbiixí ahai osoüasldi Tartalom : Az előleges váltójogi biit. végrehajtás kérdéséhez veszély esetében. — Tulajdonjogi kereset (Vége.) — Kúriai Ítéletek. — Hivatalos tudnivalók. • : Az előleges váltójogi biztosítási végrehajtás kérdéséhez, veszély esetében. Hlovik Adolf jogtudor, ügyvéd úrtól. Alig lordul elő váltótörvénykezésünkben intézkedés, mely annyi panaszra szolgáltatna alkalmat, mint az előleges biztosítási végrehajtás, veszély esetében. — A panaszlók és panaszlottak egyaránt sértve találják magokat az ilynemű biztosítás tárgyában keletkezni szokott váltótörvényszéki határozatok által. — A felperes, ki a váltó pontos be nem váltása miatt mar is elveszettnek hajlandó tartani követelését, méltán megütközik, ha a biró nem osztva aggodalmait, még akkor sem engedi meg neki az előleg, s biztosítást, ha az adós fizetés képtelenségét bíróságon kívül maga is elismeri. Ellenben az adós lel, még at esetben is sértve érzi magát az előleges biztosítási végrehajtással, ha fizetés képtelensége köztudomású. Azután több hitelezők közül egy némelyik sérelmet lát abban, hogv egyik vagy másik hitelező társa szerencsésebb volt a biztosítás kieszközlésénél, oly körülményeket hozván fel, melyek ö előtte nem voltak tudva, vagy melyeknek adatait ő meg nem szerezhette. —" Ily körülmények között nehéz igazságosnak lenni, s ha a pesti kir. e. b. váltótörvényszék szigorú normativu ni"t állított fel, mely szerint a biztosítási kérvényeket tárgyalni szokta, ezzel csak is jogérzelmének és igazság szeretetének lenyes példáját adta, mert úgy senki sem mondhatja, hogy egyes esetekben a biró az egyik vaey másik félnek kedvezett. A pesti e. b. kir. váltótörvényszék a veszély fogalmat a legszűkebb körre szabván, a veszélyt csak akkor tartja fenforgónak, ha felperes igazolja, hogy az alperes fél ellen már legalább egy végrehajtás el lőn rendelve. Nem akarom ezúttal vizsgálni, váljon a veszély eme definitiója m^gfelel-e a törvénynek, s helyes-e a veszélyt csak az esetben tartani bizonyosnak — a váltótörvényszéknek bizonyára fontos gyakorlati okai voltak a veszély fogalmát annyira megszorítani. Azonban szóllani akarok a váltófeltörvényszék normativumáról, mely az elsőbiróságitól lényegesen eltér s a veszély fogalmát még szűkebb körre kivánja szoríttatni. Már többszörslegközelebb is történt, mikép a váltófeltörvényszék oly biztosítási végrehajtást, mely el >bb keletkezett két rendbeli végrehajtási végzés alapján optima-fide kieszközöltetett, azért szüntetett meg, mert az alapúi vett e'ső végrehajtási végzés foganatositása elmaradt.') N". N. kereskedőnek váltó adósa M. bejegyzett kereskedő ellen a bécsi cs. k. kereskedelmi törvényszék kielégítési végrehajtást rendelvén, ezen törvényszabta módon igazolt körülmény alapján egy másik pesti hite') így nevezetesen a váltó ieltv.szek 1861 nov. 9 4751 sz. a, 1864: 3886 sz. a. határozataiban. lező bizto.-itási végrehajtást eszközölt ki, ugyan azon váltó adós ellen- E két végrehajtási végzés alapján S. János biztosításért folyamodott, s azt el is nyerte; később még más kőt hitelező is hasonlót teJ. t. — A végrehajtás foganatositása után csakhamar csőd nyittatott, a végrehajtást szenvedett adós ellen, s a perügyelő valamennyi foglalás ellen (jól megjegyzendő, nem a végrehajtási végzés ellen, mert ez már akkor jogérvényes volt,) íelfolyamodott, igazolván az első foglaltató ellenében, hogy az ez által hivatkozott bécsi végrehajtási végzés, fizetés folytán nem foganatosíttatott, s így a később lolyamodott felek által a veszély igazolásául nem is használtathatolt. És a váltófeltörvényszék csakugyan megszüntette a biztosítási végzéseket s ezzel együtt megszüntette a foglalásokat is, daczára annak, hogy a biztosítást rendelő végzések akkor, midőn a perügyelő felfolyamodott, már régóta jogérvényesek voltak. (18G4. nov. 9. 4806. sz. a.) Eltekintve attól, hogy magok a biztosítási végzések jogerőre emelkedvén, azokat az elkésetten benyújtott fejfolyamodás nem is érinthette, és igy sem a jogerőre en.-eikedett végrehajtási végzéseket, sem az ezeknek alapján foganatosított foglalást, — az összeirási formák megsértése a jelen esetben fen nem forogván — megsemmisíteni nem lehetett volna, ez úttal csak is a megsemmisítés indokául felhozott elvet akarom bonczkés alá venni. A váltófeltörvényszék irány szabályul fogadta el azt, hogy maga azon tény, — mert az alperes ellen végrehajtás el lőn rendelve, még nem vétethetik a veszély igazolásának l) s ha az adós az első végrehajtásnak elejét vette, ez által a veszély megszűnt fenforogni. A váltófeltörvényszék ezen indokolása, szerény véleményem szerint, közhelyesléssel nem talalkozhatik s nem felel meg a veszély azon fogalmának, melyei törvényhozóink bírtak, és ha egy némely esetben méltán panaszkodtunk, hogy az első b. kir. váltótörvényszék fenebbi normativuma szerint eljárva, igen későn adta meg a biztosítást, ugy annál alaposabban panaszkodhatunk a váltófeltörvényszék normativuma ellen, mely a biztosítási intézkedést majdnem ilfáüjfttxss&hlssil'?™^ fo rifilfiiqfile ioá fi ii fn9d A veszély fogalmát maga a törvény nem adja, s igy a biró belátására van bízva azt az életben előforduló körülményekből leszármaztatni, s a józan logika és tapasztalás segítségével meghatározni. — Nézzük tehát, váljon oly körülmények közölt, ha az adós kereskedő ellen marasztaló végzés hozatott és ennek alapján ellene végrehajtás is rendeltetett, biztosan elfogadbató-e, hogy a később fiMr.nayrxnavíí: ?.«>wsit * JbflWTaqlr. f.n Axü.uiHtí&i Ibi 2) A Hétszemélyes tábla ellenben többször kimondotta, mikép arra e lé<;séges : 1) a az adós v é g r e h a j t á s o k k a 1 ii 1döztetik. így 1864. 414 sz. a.
