Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 14. szám

.iiiJTflotyn A • i tt\ jii jelentkező más hitelező lejárt és beperesitett követelését veszély fenyegeti? vagy pedig megszünt-e a veszély, ha alperes az első végrehajtás eszközlésének elejét vette? A fizetéseiben megakadt kereskedő nemcsak akkor nem szokta magát fizetés képtelennek tartani, ha a lejáratkor pontosan nem fizethetett, de még akkor sem, ha szenvedő állapotja túlhaladja a cselekvőt; mert a kereskedés folytonos hullámzásnak lévén kitéve, ha ma ezereket veszitett, holnap a hitel segítségével busásan remélli a veszteséget pótolhatni, s igy mindennapi dolog, hogy a kereskedő lejárt tartozásait, mind addig fizetgeti, mig csak a reménynek utolsó szikrája is el nem alszik. — De kérdés, váljon az üzleti életnek eme mesterkélt és erőtetett fentartása, a szalmaszálhozi kapaszkodás száz eset között hányszor hozza meg a menekülést a bukástól ? Ha végig olvasnók valamennyi ilyen fuldoklott kereskedőknek életleirását, bizonyára alig találuánk 100 eset között egyet, kinek sikerült a bukást kikerülni,ha lejárt váltója egyszer már törvényszék elébe került. — A hitel a legérzékenyebb valami. Egy kósza hir, mely az adós életére árnyékot vet, valamely csapás, mely az adós családját vagy egyik barátját érte, azon árúk értékbeni csökkenése, melyek forgalmával valaki foglalkozik s sok más esemény oly combinátiókra szolgáltat alkalmat, melyek a hitelt azonnal afficiálják, s jaj annak, kinek személye ily combinatiókba belevonatott. És még mennyivel erősebben ingattatik meg annak hitele, ki ellen a törvényszék kimondja hogy nem volt törvényes oka a lejáratkor nem fizetni, s e miatt végrehajtást is rendelt ellene ? Képzelhetni-e már most, hogy egy ilyen adós, képes legyen a hitel segítségével életerejét visszanyerni, képzelhetni-e, hogy egy ilyen compromittált kereskedőnek sikerülhet oly szerencsés fordulatot adni üzletének, mely a legkorlátlanabb hitelű 100 kereskedő között is csak 10-nek szokott sikerülni.—Bizonyára nem, és azért az e. b. váltótörvényszék által a bizt. végrehajtás irány szabályául felállított körülmény, hogy a veszély fenforog, hol már egyszer végrehajtás rendeltetett, habár nem is egyedüli helyes, de minden esetre olyan, mely legalább kereskedők irányában soha nem csalhat, — egész megnyugvással lehetvén egy oly kereskedőnél a lejárt követelést veszélyben forgónak tartani, ki va banque-ot játszik, s roskadozó hitelének romjaiból kincseket remél kiaknázhatni. Ellenében a váltófeltörvényszéknek, mely ily körülmények között a veszélyt még nem tartja bizonyosnak, sazt látszik kívánni, hogy az elrendelt végrehajtás egyszersmind foganatosittatott légyen is. Váltótörvényünk a hitelező biztosítását tartja mindenek felett szem előtt. Oda mutat számos szabálya. Ha a váltó bemutatásakor el nem fogadtatik, a hitelező lejárat előtt is fedezetet követelhet előzőitől. Azon alperes ellenében, ki a tárgyaláskor alaptalan és felperes által megtagadott kifogásokat tesz, vagy ki a sommás végzés ellen bármily alapos kifogásokat benyújtott, a törvény biztosítást rendel, habár semmi veszély sem érhetné felperest. — Ezen intézkedései a törvénynek nyilván azt jelentik, hogy a törvény veszélyesnek tartja azt, ha valaki az intéző váltólevelét meg nem becsüli, vagy ha valaki valódinak ismert, vagy valódinak talált váltóját a lejáratkor pontosan ki nem fizeti; mennyivel inkább veszélyesnek kell tartani azt, ha alperesnek a fizetés meghagyatván, ellene végrehajtás is rendeltetett. — Ennél többet és még azt is kívánni, hogy az elrendelt végrehajtás foganatosítva is legyen, miszerint a később jelentkező hitelező biztosítást nyerhessen, már túlmegy a legtágasabb méltányos56 7J Tj;md? ság körén is, mely az életben a biztosítás jogelőnyét üres malasztá alakitandja. Ezt pedig törvényünk nem akarhatta; miért ha törvényünk valósággal a hitelező biztosítását kívánja, minél gyakrabban kellene a törvény ezen jótékonyságát alkalmazni, hogy minél több vagyon biztosittassék. Nagy megnyugvásunkra szolgál, mikép legfelsőbb törvényszékünk előtt ezen tekintetek jutottak érvényre, a ,veszély' fogalmát nem a váltófeltörvényszék,hanem az e. b. váltótörvényszék szellemében fogadván el. A hétszemélyes tábla váltó osztálya ugyanis a jelen fejtegetés tárgyául szolgált ügyben (Strass János Mitterdorfer és Füttesi ellen) a veszélyt, mely a biztosításra jogosíthat, létezettnek találván, az e. b. törvényszék (1864 okt. 3 ; 54,492 sz. a.) határozatát s ezzel az elrendelő biztosításokat helybenhagyta; az e. b. végzés azon indokából, mely szerint „a követelés veszélyeztetése eléggé igazoltatott annak kimutatásával, hogy alp. ellen már végrehajtás rendeltetett." És ennek folytán a Hétszem. tábla által megalapitatott azon elv: hogy a biztosításra kellő veszély fenforog már az által is, ha valaki ellen a végrehajtás, mely a veszély igazolásául szolgált, bíróilag elrendeltetett, habár a bírói végrehajtás, időközben történt fizetés folytán tettleges foganatosításba nem vétetett is. (1865. jan. 66. sz. a.) Jogeset Tulajdoni kereset s telekkönyv kiigazítása. (Vége.) Baranya megye törvszéke által 1863. jan. 7-én 4983. sz. a. hozott Ítélettel felperes keresetével elutasittatott: Indokok: Felp. keresetét arra alapítja, hogy a tulajdonilag igényelt birtok, vagyis a ligethi 2. sz. t. j. k. 184. h. r. sz. a. bejegyzett erdő és legelő, mint Gaál Ferdin. tulajdona 1852-ben több hitelező által végrehajtásilag lefoglaltatott, s miután Gaál Alajos ezen birtok iránt formált igénykeresetével jogérvényesen elmozdittatott — felp. által, bíróilag tartott árverés folytán nyilvános árveréseken megvétetett. Az árverezés 1852-ben a hazai törvényeknek még akkor hatályban léte alatt történvén, minthogy a megvett erdő nemesi birtok, felp. vevő nem teljes tulajdoni jogot, hanem csak birói zálogképi birtoklást nyert a törvényben megengedett visszaváltás megtörténtéig ; miután pedig az 1852. nov. 29-iki ny. par. 24. §. szerint ellene az osztr. ptkv. életbelépte után egy év alatt senki által visszaváltási per nem kezdetett, ezáltal a viszszaváltási jog elenyészvén, a zálogban bírt erdő tulajdonává vált. Gaál Alajos időközben a peres erdőt Bárány Pál leányainak eladván, ezek által felp. a birtokból kiüttetett, s a birtok telekkönyvileg Bárány Pál leányai tulajdonául lön bejegyezve. Ámde a pernél látható 6. sz. a. ítélettel az egész ligeti birtok, következőleg a felp. által igényelt erdő és legelő rész is mint Gaál Alajos, Ferdinánd és Boldizsár osztályos birtoka Gaál Alajosnak még 1851. nov. 28-áu odaitéltetvén, az neki még 1852. februárban a helyszínén az osztoztató biró által át is adatott, egyszersmind be van győzve, hogy az érintett birtokban Gaál Ferdinánd ellen eszközlött végrehajtások, mint a legfőbb törvszékileg megerősített és jogosnak ismert osztályba ütközők, semmiseknek és érvényteleneknek kijelentettek. Ezen tényállásból bebizonyított dolog az, hogy Gaál Alajosnak a kérdéses birtokhoz törv. jogczime és