Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 10. szám

Pest, INt)5. péntek febrnár 3. 10. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : A Hétszemélyes táblai előadók kérdéséhez. . — Jogeset. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — A Hétszemélyes táblai előadók kérdéséhez. II. Ezen kérdéshez közjogi szempontból van még egy pár észrevételünk. Némelyek azon nézetben vannak, mikép a váltó jogi törvénykezésnek a Curia illetőségi körébe bekebelezett rendszere képez praejudiciumot a hétszemélyes tábla biráinak referádáját czélozó oktroyálásra. Arra, hogy a Curia egy alkatrészét képező váltó fel- s legfelsőbb törvényszéknél magok e magas bíróság tagjai — referádára kötelezvék, mint praecedenz falira hivatkoznak. Mert azt mondják: itt ezen referádai kötelesség a váltó törvény behozatalát kísérő kir. utasítás által hozattatott be, tehát tisztán királyi hatalommal, s rendelkezéssel; miből következtetik, hogy ugyanazon királyi hatalom ugyanazt a Curia többi osztályainál, tehát a Septe.mvirátusnál is teheti. Mi ezen érvet sem ismerhetjük el jogalapnak. Azon okoskodás érvényét halomra dönti már maga az is, mikép a Curia váltó osztályai, mint egészen uj institutió, és a többi Curia, mint régi jogintézményünk között szoros megkülönböztetést kell tennünk. Ez ősi jogrendszerünk alkatrészévé vált, melyet számos, felségileg szentesitett alap törvényeink védenek s biztosítanak ; mig a váltójogi szervezet csak 1841-ben létesitett uj intézményt képez. Abból tehát, hogy a Curia váltó osztályaira mily hatáskör ruháztatott, s azok mily szervezettel láttattak el; közjogilag távolról sem lehet érvényes következtetést vonni arra is, hogy ugyanaz a már akkor létezett bírósági institutiók irányában is eszközöltethessék. Az, hogy egy ily uj intézményei mi történt, legtávolabbról sem szolgálhat praejudiciumul azon bírói intézmények ellenében, melyek előbb léteztek s jogérvényesen szervezve voltak. De azonfelül mi nem is ismerjük el, hogy a váltó feltörvényszéknél,és a Septemviratus váltó osztályánál a birák referensi kötelessége pusztán maga a kir. utasítás által alapitatott volna meg; mi ily formán oktroyt képezvén, hason oktroyalásokra is ürügyül szolgálhatna. Az 1841 - ki váltó bírósági utasítás ugyanis nem tartalmaz egy §-t sem, mely egyenesen rendelné, s mint uj szabályt állítaná fel azt, hogy a Curia váltó osztályának tagjai referádára kötelezettek; hanem annak minden szabályai (különösen a 221. 223. 224. 263. §§.) akkép szólnak, mikép tartalmukból világosan kitűnik azon feltevés, miszerint azon ülnökök referádárai kötelezettsé gük már más jogalapon, t. i. a törvény által meg van alapítva. És csakugyan ennek nyomaira már magában a váltótörvényben találunk. A váltó törvény II. r. 13 § ugyanis világosan kifejezi mikép: ü Felsége a hétszemélyes tábla váltó osztályához két. előadó ülnököt nevezeud ki — mi szükségkép feltételezi, hogy már maga a törvény megalapította, hogy a hétszemélyes tábla váltó osztályának tagjai referensek legyenek. — Ezt bizonyítja azon öszhangzás is, mely erre nézve a v. törv. azon 13 § és a kiv. utasítás 263 § között létezik. Mert a 13 § azt engedi meg, hogy az előadó ülnökök a kir. városok s kerületekből neveztessenek ; és ezzel öszhangzólag az utasítás 263 § is azt rendeli, hogy előadók egyedül azon ülnökök legyenek, kik a v. törv. 13 § alapján a kir. városok s kerületekből kineveztetnek. Sőt mind a 13 § mind az utasítás 263 § tartalma egyenesen is a Septemviratus referensi oktroy ellen szól, a mennyiben még azok is, a váltó bíróságra nézve is, a referensi terhet egyedül csak a kir. városok s kerületekből kinevezett ülnökökre hárítják és nem a többi biró tagokra is. Innen látható, mikép ezen kir. utasítás egészen a már létező törvény határai között forgott, mint kell s lehet csak ily utasításoknak közjogi érvénynyel minden alkotmányos államban kiadatni. Az tehát a septemviratus ősi rendszeréhez tartozó referensi intézmény felségi megváltoztatására legkisebb praejudiciumul sem szolgálhat, mini nem szolgálhatott ott a váltó felbiróságokhoz nem nemeseknek kinevezhetési engedélye sem, mi csakugyan a Curia többi osztályainál nem is vétetett gyakorlatba. De elhagyva a közjogi érveket, melyek a hatalmasok előtt eldöntő tekintélyei úgy sem birnak, — térjünk át a kitűzött kérdésnek a reform szempontjábóli fejtegetésére. Azok előtt, kik ezen oktroyálást sürgetik s átalában a lajtántúliak részéről fő kifogásokul itt az szolgál, hogy a hétszemélyes táblánál is azok referálván, kik ugyanazon ügyekben már a kir. táblánál is referáltak, ez által egyrészt a törvénykezési gyorsaság szenved, másrészt a birák, illetőleg bíráskodás függetlensége srészrehajlatlansága is veszélyben forog. A bírói függetlenség! — Ez valóban, a szabadság s jogbiztosság legszentebb érdekei tekintetéből — a mi ideálunk is; ámbár azt az austriai jogrendszerben megtestesítve épen nem találhatjuk. És midőn ismételjük, mikép mi is csakugyan nem találjuk codificationalis tökélynek jelen előadási rendszerünket, s a codificáló törvényhozás előtt mi is megváltoztatására fogunk működni; egyszersmind azt is kell nyilvánítanunk, mikép a vitás referádai intézmény tüzetes tanulmányozása után, mi abban a bírói függetlenséget veszélyező elemekre távolról sem akadtunk. Sőt ellenkezőleg mi ezen intézményünkben épen az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítására oly kedvező elemeket találunk, melyek miatt ezen intézményt minden hiányai mellett sem vonakodunk ideiglenesen fen10