Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 10. szám

40 .11 UUJH!'/! jl'lífl'MJ .r.íMI f tartandónak találni — az oktroy kikerülése végett. Sőt még tovább megyünk, azt állitva, mikép ugyanazon érdekben ezen intézménynek bizonyos elemeit még jövő codificatiónk által is elfogadtatni ajánlhatjuk. Az igazságszolgáltatás függetlensége s részrehajlatlansága ugyanis a referensek részéről csak az által veszélyeztethetik, ha a referens oly befolyás birtokában van, s véleményének oly túlnyomóság hiztosittatik, mely a bíróság többi tagjainak véleményét előre elfogulta teheti s igy annak alakulására eldöntőleg hathat. A német jogrendszerben s ennek előadói intézménye mellett, ez nemcsak lehető hanem elkerülhetlen is, főkép, ha a fel- és legfelsőbb törvényszéknél ugyanazon referensek alkatmaztatnának. Itt ugyanis, mint köztudomású a referensek befolyása eldöntő túlnyomóságra van emelve; miután azok nemcsak szavaznak, hanem, mi a legfontosabb, még arra is hivatvák, hogy a bírák szavazása, és itélethozatali vitatkozása előtt, véleményüket nyilvánithassák, és pedig indokolt indítványt is tehessenek. A német rendszernek ezen intézménye felett öszhangzó minden valódi szakértők Ítélete s nézete. Az napjainkban már átalánosan el van kárhoztatva, mint olyan, mely a bíráskodás függetlenségére a leghátrányosabb hatályt gyakorolja; azáltal t. i. hogy a birák gondolkozását s véleményét előre elfogultáteszi, midőn a gonddal, s tanulmánynyal összeszedett érvek segélyével azokat, véleményéhez mintegy elcsábítja. És ennek sikere annál biztosabb, minthogy a referens hoszasb tanulmányozása ellenében, a többi birák részéről készületlenség, az ügy s jogkérdés állása iránti mélyebb vizsgálódás hiánya áll, mi mellett önálló ellennézet alig fejlődhet ki, még ritkábban vitethetik keresztül. Ily rendszer a referensek befolyását úgy szólván mindenhatóságra emeli, és épen ez az igazságszolgáltatás önállását nem csekély mértékben veszélyezi. Ennek azonban a kérdéses referensi rendszerünkben semmi nyoma. A mi referenseink a hétszemélyes táblánál nem is szavaznak, de még kevésbé tehetnek előre kidolgozott indokolt indítványokat. Ok egyedül referensek, kik t. i. pusztán, mint kell, a tényállást terjesztik elő minden körülményeivel, a felmerült kételyekre s kérdésekre felvilágosítást adnak, de indítványokat nem tehetnek. A mi referensi rendszerünk tehát semmi befolyással sem lehet a bíráskodás önállásának veszélyezésére; mert azt csak nem idézheti elő az, hogy a tényállás a legfőbb törvényszéken oly hűn adatik elő mint a kir. táblánál, midőn bővebb felvilágosítását, s az ügy részletesb kiderítését a tábla tagjai úgy is tetszésük szerint eszközöltethetik. Mig tehát a német referensi rendszer, az előleges és indokolt indítvány nagy mérvű pressiója, s innen keletkezve a referensek mindenhatósága folytán, az igazságszolgástatás önállására, közelismerésként, felette hátrányos : addig a mi rendszerünk attól egészen ment; sőt ellenkezőleg ez, az indítvány tétel kizáratása folytán, a bíráskodási függetlenség egyik lényeges biztositékául szolgál. Ekként teljesen megsemmisül azon legfőbb kifogás, mely az oktroy érdekében, a bíráskodás függetlenségének szempontjából a hétszemélyes táblai referáda ellenében emeltetik. Es előadói intézvényünknek ezen sajátsága különösen az, melyet jövő codificatiónkban is megtartatni óhajtunk, miután a tökéletesb nyugot-európai codificatiók is elismerék hasznosságát annak, hogy a referensek indokolt véleményadásra, s indítvány tételre feljogosítva ne legyének. (Vége következik.) Jogeset Végrehajtási árverés megszüntetése iránt. Az 1847-ik év máj. 3-án S. Ferencz azon papirmalmot, mely attya néh. S. József elhunytával reá, János és József testvéreire, illetőleg azok örököseire szállott vala, 3249 íbr. 35 krért v.cz. megvette, a nélkül azonban, hogy a vételárt lefizette volna. 1856 május 27-én 1094 sz. a. csaczai volt cs. k. szolgabírói htalhoz beadott S. Ferencz ellen intézett folyamodványban néh. S. József örökössei az egész hagyatékot újra felvétetni ós tárgyaltatni kérték. Az e czélból 1856 jan. 3-án tartott és S. Ferencz által is aláirt tárgvalási jegyzőkönyv alapján az egész hagyatéknak újbóli leltározása, megbecslése és önkénytes eladása elhatározva lett. A hagyatéki vagyon leltározása és megbecslése után, annak eladatására 1857 szept. 4. s szükség esetében october 5-e tüzetett ki, és miután az első árverési határnapon ígérkező nem jelentkezett, a második árverési határnapon a 965 frtra becsült papír malom 645 ftért Spitzer Alajosnak mint legtöbbet Ígérőnek eladatott; a vételár Spitzer Márk jótállása mellett a vevőnél hagyatván. Az árverési jegyzőkönyv S. Ferencz által aláíratván, a csaczai cs. k. szolgabirói hivatalnak 1857 é. oct 10. 2114 sz a. végzése által helybehagyatott s a vételár felosztására határidő kitüzetett.— S. Ferencz Trencsén mtörvszékéhez 1862 april 15-én 950 sz. a. folyamodványában a kérdéses árverést megsemmisíttetni kérte, kérelmének a megyei törvszék 1862iki 481 sz. a. végzésével hely nem adatott. Ezen végzés ellen S. Ferencz fel folyamodott a következő okokból: mert a visszautasított folyamodás nem volt fel folyamodás, hanem egyszerű jelentés, mely által néh. S. József örököseit illető árvavagyon végleges rendeztetése czéloztatott, miután az árvák osztályrészeiket mindeddig meg nem kapták; mert folyamodó az általa 1847-ben megvett papirmalom árának lefizetésére képtelen levén, annak ujabban leendő eladatásába beleegyezett. Ezen lemondás által az árvák joga újra feléledvén, a papirmalom egyedül mint árva vagyon adathatott el, Spitzer Alajos és Márk ezen malmot egyedül mint árva vagyont vehették meg, ennélfogva az árverést nem — szolgabirói hivatalnak, hanem az illetékes mtörvszéknek kelletett volna helybenhagyni, a mi nem történt ; mert végre az árverés azért is, mert a papir malom becsáron alól mtörvszéki engedély és helybenhagyás nélkül adatott el, érvénytelen, kéri a papirmalom eladatását újra elrendeltetni. A kir. táblán ítéltetett: Az érdeklett feleknek illetőleg a felfolyamodónak és a kiskorú örökösök képviselőjének 1171/1850 számmal jegyzett szorgalmazásánál fogva a volt csaczai cs. k. járásbíróság által 1858 oct. 10. 2114 sz. a. kelt s jogerőre emelkedett végzésével a kérdésbe vont árverés helybehagyatván, de különben is az 1860 decz. 28. 2280 sz. a. tárgyalási jkünyv tanúsága szerint az illető hitelezők is az eszközlött tárgyalásba beleegyezvén, miért isily körülmények közt uj árverésnek helyt adni nem lehetvén ; egyébiránt pedig a vételárnak miképeni fizeté-