Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 9. szám

Pest, 1805. kedd január 31. 9. szám, Hetedik évfolyam. r TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, rnrtnluin : A Hétszemélyes táblai előadók kérdéséhez. — Váltójogi eset. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. A Hétszemélyes táblai előadók kérdéséhez. I. Ujabb ííldkben törvénykezési rendszerünk körében oly változások, részint tervezetek tűnnek elö, melyek minden szakértő előtt kézzel fogható viszásságok, ellenmondások, valódi anomáliák színében jelennek meg — mintegy magukon hordva visszás állapotaink jellegét, az abnormitást. A lajtántúliak a provisorium megszüntetésével kecsegtetnek, és helyébe a legprovisoriusabb kivételes politikai illetőségű törvényszékeket ajánlják; a túlterhelt, s azért lassan, s nehezen működő megyei törvényszéke- j ken könnyíteni akarnak, és azokat ujabb teendők rop- i pant halmazával czélozzák elárasztani, midőn a váltó bi- ! róságok eltörlését indítványozzák; s végre — mellőzve 1 sok más egyebet, a kir. Curia terheit czélozzák künnyiteni, és ez alatt annak egyik alkatrészét, a septemvirátust, a referada által, ujabb terhekkel fenyegetik, midőn az, nem csekély évi deficitjének tanúságaként, terhei súlya alatt ugy is görnyedezik. A legújabb ezen tervezetek között azon indítvány, hogy a septemvirek előadásra szoritassanak, mit az illetők törvénykezési reformnak kivánják tekintetni. Mi ezen kérdéshez már tüzetesebben is hozzászóltunk (lásd lapunk 18G2 évi 80 — 81 sz.) De az jelenleg újra szőnyegre hozatván, nem tartjuk feleslegesnek, hogy aziránt nézeteinket bővebben kifejtsük. Ha alkotmányos úton reformról, t. i. de lege ferenda lenne szó, mi is bizonyos változtatások mellett emelnénk szót; mi is sürgetnők, hogy a legfelsőbb törvényszékünknek is — csakhogy a lajtántúliakétól lényegesen eltérő rendszer szerint — saját előadói legyenek. Mert ezt korunk elohaladott jogigényeinek, egy tökéletesb törvénykezési rendszer kellékeinek megfelelőbbnek találjuk: s mert csakugyan nem is ismerünk Európában államot, melynek törvénykezési szervezetében hason előadói intézmény léteznék. Miután azonban jelenben egész alkotmányosságunk szünetelvén, d e lege ferenda alkotmányos értelemben, szó sem lehet; mi az attól eltérő uton eszközlendő abbeli változtatást is valóban közjogunk elveibe ütközőnek s mint ilyet alkotmány ellenesnek, tehát valódi oktroynak tekintenők; amelyet nézetünk szerint még valami égetőbb szűkség igényei sem indokolhatnának. Az igaz, mint érintettük, a kérdéses referensi intézmény különös, az összes európai rendszerektől eltérő sajátságot képez. De ha ily ősi, korunk jelen alakjához kevéssé illő sajátságok az oktroy használatára feljogosíthatnának, akkor jogossá válhatna a kir. kúria összes rendszerének át oktroyálása is, miután annak egész lényegét még mindig, ily különös, régibb korból szárma- j zott sajátságok képezik, a törvénykezési eljárás, illetőség, kinevezés, Ítélet kiállítás, elnöklet stb. szempontjából. Ily, a modern rendszerektől eltérő, elavult sajátságok jellemzik Angliában is a törvénykezési rendszert, kiterjedve még a lényegtelen formalitásokra, még a perlekedési műszavakra is, a melyek ottan is valóban nem csekély mértékben hatnak a törvénykezési gyorsasa ;• hátráltatására, sőt magára a jogvédelem eszközölhetésének korlátolasára is. És még is nincs eset, hogy ily érdekek befolyása alatt bizonyos, bár sürgősnek ismert reform oktroyálása sürgettetett volna Angliában, hol pedig épen a legfőbb állami s társalmi érdekek a lehető leggyorsabb igazságszolgáltatást követelnék. Midőn azonban ezen előadói intézmény különös > ijátóssága minden részről elismertetik; akkor tényleg elismertetik az is, mikép az a Curiai törvénykezés létező formaságai között foglal helyet, s mint ilyen a Curiai rendszernek alkat részét képezi. És valóban az csakugyan nem is valami mellékes formaságot képez, hanem oly tényezőt, mely azon egységnek, mely a kir. Curia rendszerének kiváló jellegéül szolgál, egyik lényeges, kiegészitő alkatrészét képezi. Váltóztattassék ezen formaság, s az egység lényének megtámadtatása folytán, az egész Curiai rendszer bomlásnak fog indulni. Osztattassék fel tehát a kir. tábla, mi valóban daczára minden tagadásnak tényleg czéloztatott; és a kérdéses előadási intézményre nem csak szükség nem leend többé, de fentartására a további lehetőség is hiányzani fog. Az tehát tagadhatlan tény, mikép ezen előadási mód, a teljes jogérvényű törvénykezési rendszerünk formájához tartozik. Már pedig alap törvényeink tagadhatlanul szentesitették azt, hogy a törvénykezés formája csak az alkotmányos törvényhozás, az országgyűlés által vétethessék átalakítás, megváltoztatás alá.fl! 0 It Az 1790-ik 12 t. cz. világosan azt tartalmazza; hogy: Forma Judiciorum lege stabilita aut stabilienda, authoritate Regia non immutabituv. Ha tehát áll az, mit tagadni nem lehet, hogy a kérdéses előadási mód a törvénykezési rendszerünk jogervényes formájához tartozik; akkor tagadhatlan az is, mikép azon, törvényesen, közjogunk értelmében, nem oktroy, hanem csak országgyűlésünk utján lehet és szabad változtatni. És igy, ha a kormány hivatalos orgánumai tőlünk kérdeznék, hogy ezen intézményt mily joggal védhetjük: akkor mi nem hivatkozunk valami nagyon is abstrakt fogalmú méltóságra, melynek fogalmát mi napjainkban nem is ismerjük ; nem is támogatjuk azt az aggkor tehetlensé«ével, mely Franczia, Angolországban 70 éveseknél sem tür el birói képtelenséget: még kevésbé indulunk ki a kiváltságos munka mentesséc9