Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 9. szám

36 bői, minthogy ezen referensi formaság értelme s jelentősége, nem a munka könnyebbitésben, hanem a curiai rendszer lényegét képező egység valósitásábau rejlik; hanem védvül s indokolásul egyedül alap törvényeinkre s különösen 1790: 12 cz. utalunk — minek jogalapja kétségbe vonhatlan. Egyedül itt keressük mi a biztosítékot ezen oktroy kinövés ellenében is. És ennek ellenében hasztalan hivatkoznak ellenfeleink szüntelenül azon korra, melyben királyaink, állítólagos felségi jogaiknál fogva, törvénykezési rendszerünkben önkénytesen változásokat létesitettek. Mert egyrészt mind ezen önkénytes intézkedések megelőzték idézett alap törvényeinket, melyekben épen azért őseink az oly visszaélések ellen kerestek közjogi biztosítékokat, melyeknek szüksége, ily visszaélések felismerése, nélkül, elő sem tűnhetett volna; tehát az után következett törvényektől kivételeket nem képezhetnek. De másrészt azon koronái kinövések oly korra is esnek vissza, melyben a királyság s királyi hatalom jogfogalma távolról sem volt még az ujabbkori alkotmányosság, s nemzeti jogosultság szellemében tisztára hozva, még kevésbé formulázva. És ha makacsul ragaszkodnak e tényekhez, akkor emlékezetükbe hozzuk, mikép azon korban.maga a bíráskodás sem tartozott még hazánkban a végrehajtó hatalom kizárólagos jogai közé, mert azt számtalan esetben országgyűléseink is gyakorlottak, számos törvényeink tanúsága szerint. Alaptalanul hivatkoznak az 1848-ik törvényekre is, mert tagadjuk, hogy azok egész ősi törvénykezési rendszerünket felforgatták volna. Azok csak azon intézményeit szüntették meg, melyek az osztályok közti különbségek, s különösen az uri hatóság kifolyásai voltak; (IX. XI. XXIII. XXIV. XXV. stb. t. cz.) de az összes rendszert, s különösen a Curiait, érintetlenül hagyták (XI. XVIII. t. cz. 17. §.) Abból pedig, hogy az osztályok mentességei, hűbéri kiváltságai, s az azokhoz tapadt birói intézmények eltörültettek, józan észszel a Curia kebelében divatozott eljárási formaságok sajátságosságainak, régi korbóli kifolyásainak eltöröltetésére nem lehet következtetni^ mint nem lehet más bírósági kivételességek eltörlésére sem. mint ezt a sz. székeknek máig fennálló kiváltságos illetőségük is világosan tanúsítja. ("Folytatjuk.) Jogeset. Azon kérdéshez: Lehet-e egy perdöntő esküvel befejezett ügyet az állítólagos esküszegés bebizonyítása nélkül megújítani ? Közli Balogh; Ádám jogtudor ügyvéd ur. N. J. pesti üzér mint forgatmányos bepörölte a pesti kir. e. b. váltótörvényszéknél M. J. cs. k. postahivatalnokot, mint elfogadót 600 frt és járulékai erejéig. Alperes ellenbeszédileg határozottan tagadásba vette a kereseti váltó valódiságát, az elfogadványi aláírást hamisnak nyilvánította, s az összes iratoknak az illetékes bűnvádi hatósághozi áttételét kérelmezte. Felperes válaszilag a szakértők általi kihallgatást kérelmezte, mig alperes viszonválaszilag hivatkozva a Hétszemélyes tábla 931/844 sz., s a váltótörvényszék 207/841 sz. jogérvényes döntvényére, azon kérelmet terjeszté elő, hogy az eldöntő eskü részére Ítéltessék oda, tiltakozván egyúttal a szakértők kihallgatása ellen s egyszersmind azon kérdést intézte felpereshez, ám nyilatkozók, van-e tanuja, aki ezen (hamis) elfogadványi aláírás létrejöttét látta, vagy nincs ? hozzátévén azon nyilatkozathoz azt is, miszerint ő mint forgatmányos mért nem hivatkozik tanukép kibocsátó jogelőd M. D. pesti üzérre? Felperes végiratilagkijelenti, miszerint M. jogelődje mint kibocsátó és érdektárs tanú nem lehet, s így reá nem hivatkozhatik, egyéb tanú lé tezéséről egyetlen szót sem szólván. Alperes ellenvégiratilag tudomásul veszi felperes eme nyilatkozatát, illetőleg beismerését, s ujolag azon kérelmet terjeszti elő, hogy az eldöntő eskü részére ítéltessék meg. Az e. b. váltótörvényszék 20210/864sz.végzése folytán mindenek előtt a szakértők kihallgatását rendelte el. Ezek felperesre nézve kedvező nyilatkozatot tettek, s a váltón látható elfogadványi aláírást hasonlónak tálalták az alperesi ügyvédi megbízáson látható eredeti s valódi aláíráshoz. A 22506/864 számú végzés folytán tanúkihallgatás feletti észrevételekre tárgyalás tűzetvén ki, alperes tiltakozását jelenté ki a szakértők véleménye ellenében, ugy nyilatkozván, miszerint a szakértők véleménye döntő nem lehet; mert ők jelen nem voltak a kereseti (hamis) váltó létrejötténél, s igy ezt valódinak nem nyilváníthatják, de máskép is az aláírás ügyes utánzása jogalapot senkinek nem nyújthat: ha nem volna az aláírás utánozva, ugy az hamisítvány nem is lenne, csak egyszerű iratferdités, például felhozván a hamis bankjegyeket, melyeknél is az aláírás különbsége miatt a hamisságot soha sem fedezték fel, hanem mindig egyéb körülményekből ; megemlítvén egyszersmind azt is, hogv aláirása, mint pósta feladványi hivatalnoké száz ezernyi példányokban van forgalomban, s igy eredetit szerezni nem nagy bajba kerülhetett, egy ügyes utánzó nagyon könnyen, ha biztos keze van, az ablakra helyezvén az eredetit, a felett a másik iraton legkönnyebb módon eszközölhette a hamisítást. — Alperes ragaszkodva a perben előadottakhoz, folytatólag kérte maga részére a döntő hitet megítéltetni. — Felperes ennek ellenében a szakértők nyilatkozatára támaszkodva tiltakozott a döntő hit megítélése ellen. Ezzel befejeztetett az anyaper. Az e. b. váltótörvényszék 26071 864 sz.ítélete folytán alperes részére odaítélte a döntő hitet, de felperes felebbezése folytán aváltófeltör vényszék 2724/864 sz. ítélete szerint az e. b. Ítéletet megváltoztatta, s alperest a szakértők véleménye alapján a kereseti 600 frt s járulékai megfizetésében elmarasztalta. Alperes ezen másodbirósági itélet ellen fellebbezést nyújtván be, a H é t sz e m é 1 y e s tábla váltó osztálya 314 sz. ítélete folytán az e. b. végzést helybenhagyta, s az ügydöntő hitet alperes M. J. részére odaítélte (1864. szeptemb. .17. 219 sz.) Ennek folytán is alperes 58370/864 szám alatt a részére oda itélt döntő hitet letette arra nézve, hogy a kereseti váltón látható elfogadványi aláírás tudta és meggyőződése szerint hamis. Felperes ennek ellenében 65028/864 sz. perujitási keresetet, nyújtotta be a pesti kir. e. b. váltótörvényszékhez, azt nyilatkoztatván ki, miszerint ő nem gyanította azt, hogy alperes állítólag hamis esküt letenni fog, s ezért is most kénytelen előállni azzal, miszerint neki tanúi vannak, kik állítólag jelen voltak a kereseti váltón látható elfogadványi aláírás létrejötténél, hivatkozván e végből M. D. kibocsátóra, s ennek testvére M. L. pesti zsidó üzérre, s ezen alapon kéri a perújítást maga részére megadatni. Alperes a tárgyalásnál védelmét két főpontozatokban terjeszti elő, először: mindenekelőtt emlékezetbe hozza felperesnek azon nyilatkozatát, illetőleg beismerését, melyet az anyaperben tett, miszerint M. D. kibocsátó érdek-