Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 100. szám

417 mi nagyon elősegíti a csalódásbavilel minden lehető eseteit csalási be?zámitás vádja alá vonhatni.17) A bukás v 6 t s ég <• különböző terjedelemmel bir a codilicatiókban. A brémai (161. §.) azt kiterjeszti a kereskedőkön kivül a többi bukottakra is; mig a baj o r a franczia s porosz mintájára azt csak a kereskedőkre, gyárnokokra rendeli alkalmaztatni (art. 32S). Az egyszerű s csalással párosult bukást mindenik megkülönbözteti, de a büntetések különböző fokozataival. A bajor az egyszerűt két évig fogsággal, s a hamisat 12 évi börtönig engedi büntetetni, (art. 328. 329), mig a brémai utóbbit 15 évig engedi kiterjesztethetni (§. 463.). mindkettő ily büntetés eseteiként jelöli ki, nemcsak a vagyon eltitkolását, eltávolítását, költött tartozások s ügyletek felállítását; hanem azt is, ha a bukott hitelezői megkárosítása végett könyveit nem — vagy rendetlenül vezette, vagy azokat elrejti, megsemmisíti, olvashatlanokká teszi. Helyes az is, mikép mindkettő egyszerű bukás vétségének azt is veszi, ha vagyoni állapotját haladó költekezést vitt, vagy börze játékot18) űzött (brém. 461. §. bajor art. 328.) a bajor szerint akkor is, ha a/, adósság kétszeresen haladván a vagyont, mégis pénzt kölcsönözött, árukat hitelezett, váltókat bocsátott ki (art. 328.) A bajor uj Codex igen helyesen 1—8 évi fogsággal bünteti a nem kereskedőket is, kik tuleladósodásnál hitelezőik elől vagyont eltitkolnak, elvonnak, hamis tartozásokat színlelnek, egyes hitelezőket mások felett kedvezményeznek.'") (art. 327.) Jogeset. Nyíri Bálintné Biharmegye törvényszékéhez 1862. márt. 24-én 1219. sz. a. alázatos esedezésnek cziiuzett beadványában előadja, hogy ő Puskás József diószegi lakosnak fordulónkint 2 üssze?en 8 hold szántó s kaszálló lóidét s velejáró legelőt 420 írton eladott, s minthogy nevezett vevő fizetési kötelezettségének daczára sem akarja a vételárt megfizetni, kéri öt megidéztetni, a 420 frts törvényes járulékaiba ti, a netaláni levonandók levonása mellett, s okozott költségeiben elmarasztaltatni. Tárgyaláskor alperes ellenveti, hogy a felperesi kereset alaptalan, mert alp. semminemű kötelezvényt sem adott felperesnőnek, melynek alapján adós lenne, de még szóval sem egyezkedtek valami adásvétel fölött;a földek pedig, melyekért felp. a vételárt követeli, nem tartoznak a felp. tulajdonához, nincsenek is a felp. nevére telekkvileg irva. De feltéve, meg nem engedve, hogy a felp. követelése alapos volna is, még az esetben is, mint olyan ke reset, mely az 1840. XV. t. cz. II. R. 80. §-ának meg nem felel, leszállítandó volna. Felperesnőt keresetével elutasitatni, s költségekben marasztaltatni kéri. Fel p. vál aszó Íj a, hogy a kérdéses földeket alp. most is használja, mint sajátját; az eladásról és azon földek áráról pedig azért nem szerkesztetett okmány, mert alp. kiakart bújni a százalék fizetése alól. E körülményre felp. tanukat kér kihallgattatni. Végre megjegyzi, hogy birtokának czimét igazolni képes levén, alp. roszlelküsége miatt okmány hiánya mellett is jogos a kereset. Alp. viszoa válaszol ja, hogy ő ellenbeszédbeli álülá ,1) EÍ is hiányzik 1844-i tervünkben, mely ilyes a kiiléiv.ékek alá eső tényeken kivül előfordulható csalási, rászedési álnok fogásokról semmi emlitést sem tesz; és a csalás jogi fogalmazásában csík a tényekre, illetőleg csak ezek elferditésére s eltitkolására szorítkozik, mi pedig a csalási miitételek hatáskörét épen nem meriti ki. 1 •*) A bajor törv. indokai szerint börze játéknak veendő minden borzé ügylet, midőn valaki vagyonán tnl reskíröz valamit. 18H-Í Oodextervünknek a bnkásröli szabályai teljesen ki nem elégitők. Ezen vétséget önállóan nem is tárgyal ja, hanem azt csak mint a csalás egyik kiegészítő részét vélte fel, vagy a lopás bűntettével azonosítja — mindkettő összetévesztése a jogi alapoknak. Azon felül azt tüzetesen s részletesen nem is tárgyalja, mint teszik azt minden ujabb codificatiók. sait szinte tanukkal fogja igazolni, tanúinak vallomásából ki fog tűnni, hogy a kérdéses föld alp. nejének Pap Máriának tulajdona, mi különben a C a. bírói végzéssel is igazoltatik. Ezek illán a tanuk kihallgatása elrendeltetvén, felp. tanúk hit alatt vallották, hogy tudják, miszerint felperesnőnek volt földje fordulónként két köblös, mely föld a Heltueczy-fele házhoz tartozott,azt nem tudják, hogy azon földhöz más is tartott volna jogot Ezen földek most alperes és neje birtokában vannak, s a tanuk szerint 400 frt vételárért jutottak ezek birtokába, a fizetés megtörténtéről, vagy szerződés léttéről a tanuk mit sem tudnak. Az alperesi tanuk pedig azt vallották, miszerint tudják, hogy ezen föld Takács Mihályról származik, de hogy mikép jutott alp. birtokába, azt nem tudják; egyik tanú még megjegyzi, hogy hallomásból tudja, miszerint alp. e föld árába eddig 600 fitot fizetett. A tanúkihallgatás feletti észrevételezéskor felp. becsatol egy telekkönyvi bizonyítványt, mely szerint a kereseti föld íelperesnőre és néh. férje Helmeczy Jánosra irva találtatik, mi által ;izt vitatja, hogy ő ezen földet tulajdonul birta, és erre valamint azon körülményre, hogy ő a földeket Puskás Józsefnek 420 frtért eladta, hitét felajánlja. Alp. ellenmond, hogy most uj okmányok és bizonyítékok vétessenek figyelembe, mert most csa k a tanúkihallgatás feletti észrevételezésnek van helye sat. Bihar- megye törvszéke által 1863. apr. 20-án 1814. sz. a. ítélettel alp. a kereseti összeg és járulékaiban azon esetre marasztaltatott el, ha felp. a pótesküt leteszi arra, hogy 0 alperesnek a községi határban 3516, 4254, 4688, 5260, 5347 és 5840. h. r, sz. a. összesen 8 hold szántó és kaszállófold birtokát 420 vfrtért eladta, és alp. kötelezettsége daczára a vételárból az ő kezébe semmit sem fizetett le, tartozik tehát stt. Indokok: „Felp. azon állítása, hogy a fentebbi h. r. sz. a földeketalperesnek 420 frtért eladta, a kihallgatott tanuk vallomásai által valószínűségre emeltetett, azt, hogy ezen vételár fe jében valamit lefizetett volna, alp maga sem állítja, miértis felperesnőnek a póthit oda ítélendő, és annak letétele esetére alp. a kereseti összeg és járulékai megfizetésében elmarasztalandó volt. Kelt mint fent." Alp. felebbezése folytán a k i r. táblán Ítéltetett: „A követelés alapját tevő úrbéri eredetű egy negyed kültelkes földnek külön és a háztól elválva lehető eladásának hatóságilag lett megengedése a periratokból nem tűnvén ki, mielőtt ez ügyet érdemben elitélni lehetne, a felebbvitt ítélet feloldásával utasittatik az eljáró törvszék, hogy az említett hatósági engedély tárgyában is a feleket kihallgat ván, a kifejlendőkhez képest ujabb Ítéletet hozzon, mely czélból az ügyiratok ugyanazon törvszékhez visszaküldetnek." (1863. decz. 4-én 8792. P. sz. a). A kir. táblai ítélet folytán elrendelt tárgyaláson felp. hivatkozva perbeli feleseléseire, kijelenti, hogy a mennyiben a kir. táblai ítéletben oly kérdés vettetett ide, mely az anyaperben nem vitattatott, s e szerint az ügyet eredeti állásába helyezte vissza, addig mig a 420 forint vételár felp. kezébe lefizetve nem lesz, felp sem a telek szétdarabolásához, sem annak alp. nevérei telekkönyvezéséhez bele nem egyezik, s akkor is csak ugy, ha alp. mindazon költségeket megfizeti, melyeket felperesnek okozott, s mind azon adókat vissza tériti , miket ez utóbbi ekkoráig fizetett, sőc ha al peres továbbá is vonakodik a földek árát kifizetni, mivel azon földek felperesnönek kétségtelen tulajdonai, és azok törv. birlalására nézve alp. egy betűt sem bir felhozni, azok most is felp. nevéiji vannak telek-